A Történelemtanárok Egyletének alelnöke szerint a 99 éves trianoni béke még mindig kibeszéletlen problémáin az segíthetne, ha az oktatásban több figyelmet fordítanánk a nemzetiségek ezeréves együttélésére.

Kopcsik Istvánt arról kérdeztük, hogy éppen ma 99 éve írták alá Párizsban a trianoni békeszerződést, amely értelmében Magyarország területének kétharmadát, népességének egyharmadát vesztette el.

---

Hallgassa meg!

---

A történész elsőként az előző adás témájához kapcsolódva arról beszélt: a Duna-menti konföderáció – amelynek tervét 1862-ben tárta a nyilvánosság elé Kossuth Lajos – alternatíva lett volna a kiegyezésre. A magyar, horvát, szerb, román népek egyenrangú államszövetségén alapult volna, az osztrákok kizárásával, őket hanyatló hatalomnak tekintették a keleti válság és a nyugaton kialakuló hatalmi átrendeződés miatt. Ez a jóslatuk be is következett.

A magyarság történelmének mind a mai napig legkibeszéletlenebb traumája a trianoni békerendszer és annak következményei – hangsúlyozta Kopcsik István.

Ennek megértéséhez arról beszélt: ezer év alatt a Kárpát-medence olvasztótégellyé vált, a magyar királyok megfogadták Szent István intelmeit arról, hogy az egynyelvű és egy kultúrájú ország gyenge és esendő, folyamatosan fogadtak be telepeseket és üldözötteket. A teljesség igénye nélkül néhány: német lovagok, latin, görög papok, besenyők, úzok, jászok, kunok, francia, itáliai, németalföldi telepesek, szászok, böszörmények, muszlim kereskedők, zsidók, örmények, a tatárjárás után román betelepítés, a török elől menekülő népek közül szerbek, horvátok, bolgárok, románok, a török kiverése után tömbösítetten telepítettek be svábokat, tótokat, románokat. 

Így 1840-re 38 százalékos lett a magyarság aránya, ráadásul ez egybeesik a nemzetté válás idejével, amelynek ideológiája nem a népektől, hanem a politikai-kulturális vezetőiktől származik. A kiegyezés után (amely Kossuthék tervével szemben csak a magyar és az osztrák fél hatalmát hozta) fejlődés indult meg, de ez magyar gyarapodással járt, a magyarság asszimilált, nem oldódtak meg a nemzetiségi problémák.

Az első világháború környékén 48 százalék volt a magyarok aránya a történelmi Magyarország területén (Horvátországgal együtt). A trianoni békénél a nagyhatalmakat nem a magyargyűlölet vezette – mondta Kopcsik István –, az számított, hogy olyan államokat hozzanak létre, amelyek ellensúlyozni tudják a németeket, az oroszokat és a gyengülő törököket. Ütközőzónában gondolkodtak, teljesen figyelmen kívül hagyva az etnikai határokat.

Azokkal a legendákkal se érdemes foglalkozni szerinte, hogy Georges Clemenceau francia miniszterelnök magyar menye miatt büntette volna az országot, vagy hogy Kun Béla és a Tanácsköztársaság ebben a döntésben komoly szerepet játszott volna. Azt mondta: a nagyhatalmaktól láttunk már Afrikában és Ázsiában is vonalzóval meghúzott határokat, amelyek miatt azóta is nemzetiségi konfliktusok, háborúk törnek ki. Ferdinand Foch marsall, az Antant katonai parancsnoka nem véletlenül mondta akkor, hogy ez nem béke, hanem fegyverszünet húsz évre – szinte napra pontosan igaza is lett.

Kopcsik István beszélt arról is: jövőre lesz a százéves évforduló, és a feszültségek megvannak, nemcsak nálunk. Szerinte az oktatással lehetne ezt megoldani, hiszen az ezer évig együtt élő nemzetiségekről mindössze négy órát tartanak, és nem jobb a helyzet a többi Kárpát-medencei országban sem. Jó példaként említette, hogy Elzász-Lotaringiában a franciák és a németek közös tankönyvet készítettek.

Cikk a Klubrádió oldalán