Történészek, irodalomkutatók és tanárok tiltakoztak a
miniszterelnökhöz intézett nyílt levélben a magyar oktatásügyben
tervezett néhány intézkedés ellen. / Feljelentés vagy nyilvános vita? –
teszi fel a kérdést Knausz Imre, az egyszintű, kompetencia-központú
érettségi tervezetének egyik kimunkálója

Nyílt levél Medgyessy Péter miniszterelnök
úrnak

Tisztelt
Miniszterelnök Úr!

Alulírott magyar történészek, irodalomkutatók és
tanárok kénytelenek vagyunk felemelni szavunkat a magyar oktatásügyben
tervezett néhány intézkedés ellen. Úgy ítéljük meg, hogy a közoktatási
és a felsőoktatási törvény módosítására benyújtott kormányjavaslat,
illetve az oktatási minisztérium írásos tervei szerint 2005 és 2010
között bevezetendő változtatások egy része diszkriminatív, sérti a
szociális egyenlőség elvét és ellentétes a magyar nemzeti érdekekkel.

Miközben az Európai Bizottság 2002
novemberében készült munkaanyaga kijelenti, hogy “egy olyan
Unió megalkotásához, amelyben a polgárok képesek és hajlandók európai
szomszédaikkal kommunikálni, valamint olyan munkaerő kialakításához,
amely kielégítően rendelkezik az alapvető készségekkel, az szükséges,
hogy minden egyes polgár képes legyen anyanyelvén kívül minimum két
nyelven kommunikálni”, s miközben a magán- és alapítványi iskolákban
gyakran nem kettő, hanem három idegen nyelvet tanulhatnak a diákok, a
magyar állami oktatásügy jelenlegi irányítói csupán egy nyelv tanítását
kívánják támogatni, s csökkentik a kötelező tanításra fordítható órák
számát. Ez a változtatás súlyosan korlátozza a kevésbé módos tömegek
gyermekeinek érvényesülési esélyeit.

Miközben Ön, az Ön kormányának tagjai és az EU
illetékesei minden megnyilatkozásukban azt hangoztatják, hogy a magyar
kultúra nagy nyeresége lesz az európai közösségnek, a középiskolai
érettségi új, a Felsőoktatási Tudományos Tanács által készített
“kompetencia-központú koncepciója” nemcsak nyelvében
magyartalan, hanem meggyőződésünk szerint alkalmas arra, hogy rövid
távon eltüntesse Európából a sajátos magyar színeket. Ez a tervezet
eltörli a kötelező magyar és történelem érettségit, választható
tárgyakként a “kötelezően választható műveltségterületi
vizsgához” sorolja azokat, ahol még öt egyéb tárggyal kell versenyezniük
a tanulók rokonszenvéért. Ráadásul a történelem helyett bevezetett
“ember és társadalom” című tárgy átalakításával lényegében
megszűnne az egyetemes és a magyar történelem rendszeres, időrendben
haladó tanítása, s a történelem éppen úgy, mint az irodalom, csupán
ötletszerűen előhúzható, műveltségi példatárrá silányulna. Ez az
elképzelés elfogadhatatlan diszkrimináció a magyar fiatalokkal szemben,
mert megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy a nyugat-európai, az
újonnan belépő más közép-európai országok és a különféle vallási és
nemzeti kisebbségek fiataljaihoz hasonlóan megérthessék közösségük
múltját, hogy kialakulhasson sajátos, egyedi azonosságtudatuk. Hosszabb
távon a változtatások végzetes hatással lennének a történelem- és
irodalomtudományra is, és tragikusan szűkítenék a magyar kultúra
“fogyasztói” közönségét.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Jól tudjuk, hogy a bírálatunkat kiváltó terveket nem
Ön, hanem egy olyan szakembergárda erőlteti, amely már többször
próbálkozott és többször vallott megérdemelt kudarcot a
történelemoktatás és az érettségi hasonló átalakításával. Az Ön kormánya
örvendetes módon közmegegyezést hirdetett, s a nemzeti érdekek hatékony
képviseletét ígérte. Úgy hisszük, ezzel a szellemmel nem egyeztethetők
össze az oktatási rendszer általunk kifogásolt, új elemei. Ugyanakkor
megértjük és elfogadjuk, hogy a rendszerben különféle változtatásokat
kell végrehajtani, például az egyszintű érettségire való át- vagy
visszatérés ötletét magunk is támogatjuk.

Miután a Magyar Köztársaságban a miniszterelnök felel a
kormány tevékenységéért, tisztelettel kérjük Önt, ne járuljon hozzá sem
a kötelező történelem és magyar érettségi megszüntetéséhez, sem az
idegen nyelvek választékának és tanítási idejének szűkítéséhez, sem a
tanárok kiszolgáltatottságának növeléséhez. Személyes tapasztalataink
szerint az érintett tanárok döntő többsége sem ért egyet ezzel. Egyúttal
együttműködést ajánlunk annak érdekében, hogy a szóba hozott
kérdésekben valóban közmegegyezésen, s ne diktátumokon alapuló döntések
szülessenek.

Tisztelettel: [az
aláírók ábécé rendben]

Budapest,
2003. május 15.

Aláírásgyűjtő ív az
oktatásügyben tervezett néhány változtatás ellen tiltakozó, az országos
napilapokban közreadandó, Medgyessy Péter miniszterelnöknek szóló nyílt
levélhez

Név, foglalkozás,
beosztás, lakcím, aláírás

Knausz Imre reagálása a nyílt
levélre:

Az ország különböző
felsőoktatási intézményeiben köröznek egy Medgyessy Péter
miniszterelnökhöz intézett nyílt levelet, amelyben „magyar történészek,
irodalomkutatók és tanárok” tiltakoznak néhány tervezett
közoktatás-politikai intézkedés, köztük egy új érettségi koncepció
kidolgozása ellen. Magam egyike vagyok azoknak a szakembereknek, akik az
egyszintű, kompetencia-központú érettségi tervezetét letették az
asztalra, és ebben a minőségemben szeretnék néhány megjegyzést fűzni a
tiltakozó levélhez.

Mint a levél
szerzője helyesen megállapítja, a szóban forgó dokumentum a
Felsőoktatási Tudományos Tanács javaslata. Az FTT ugyan nem súlytalan
testület, de nem is döntéshozó szerv. Ha az FTT leteszi a voksát egy
szakmai koncepció mellett, az még ettől korántsem válik a miniszter vagy
a minisztérium álláspontjává.

Ha
valaki az FTT javaslatát veszélyesnek tartja a magyar közoktatás
jövőjére nézve, természetesen joga, sőt kötelessége, hogy bizonyos
lépéseket tegyen. Íme néhány javaslat. Követelheti, hogy a dokumentumot
hozzák nyilvánosságra. Tetemre hívhatja a dokumentum szerzőit vagy az
FTT illetékeseit, hogy fejtsék ki, és ha tudják, védjék meg tervezetüket
a nyilvánosság előtt. Felszólíthatja az oktatási minisztert, hogy
alakítsa ki álláspontját a koncepcióval kapcsolatban.

A levél szerzője egyiket sem tette. Ehelyett
feljelentő levelet írt a miniszterelnökhöz, és ez nem értékelhető
másként, mint hogy kísérletet tett a szakmai vita csírájában való
elfojtására. Javaslatunk szövegén március elején száradt meg a tinta.
Célunk kezdettől fogva az volt, hogy ha az illetékes testületek arra
alkalmasnak találják, széleskörű vita bontakozzék ki róla. Ennek első
lépése a dokumentum publikálása lesz 2003 őszén. Addig a nyilvánosság
előtt nincs miről beszélni. A közvéleményt a javaslat egy-egy elemével
riogatni éppolyan értelmetlenség – vagy sanda politikai manipuláció –,
mint ha válaszképpen most más elemekkel a kegyeit próbálnám megnyerni.
Nem a demokráciában, hanem bizony a pártállamban volt divat a
nyilvánosság előtt adminisztratív lépéseket sürgetni még nyilvánosságra
sem került gondolatokkal szemben.

Elszomorított a levél, amelynek egyetlen aláíróját sem
ismerem, mert az általam kapott e-mail mellékletében csak egy üres
aláíróív követte a szöveget. Bízom benne, hogy nem sokan írják alá.
Felelős és demokratikus gondolkodású értelmiségi ugyanis nem tiltakozik
olyan gondolatok ellen, amelyeket nem állt módjában
megismerni.