Tudósítás a Történelemtanárok Egyletének Alkotmány és történelem című konferenciájáról (Iványi György, ÉS 2011. november 11.)

A Kossuth Klub: történelem. A Petőfi Kör, szabadegyetemek, tűrt értelmiségi viták színhelye. Gimnazistaként jártam itt először, most a hallgatóság fiatalabbik felét magam nézem gimnazistának. Pedig felnőtt történelemtanárok. Ezen a héten osztották ki, államtitkári kérésre, felsősöknek az új alkotmányt, alsósoknak a preambulumát.
„Az egyik nyolcadikosom – újságolja egy szakállas tanárember – meggyőződéses náci, amint kiosztottam, a szemetesládához gyalogolt és belevágta. Hogy ez nem az ő hitvallása. Úgy kellett vele kiszedetnem.”
A teremben sorakoznak a tévések. Szerényen oldalra húzódó operatőr, tanár kollégának nézem ˙(Csillag Ádám filmrendező – javít M. L.¹), kéri: tegye fel a kezét, aki nem akar látszani. Nem jelez senki. A hírcsatornák emberei – falanxuk eltakarja a pódiumot – nem kérdeznek semmit. Tüsire nyírt fiatalember néz körül gondosan, fülében titkosszolga-dugó. Védett személy érkezik. Paczolay, Sólyom, Mezey Barna és Miklósi László áttör a fotósokon.

Ezt az értelmezést én nem tu­dom megelőlegezni, és nem is tehetem
Paczolay Péter jó előadó. Meggyőző, gördülékeny mondatokkal lepi meg a bírósági határozatok alig emészthető szövegét váró hallgatót. A mit is mondott kérdések csak később, a felvétel meghallgatása és újrahallgatása során szaporodnak.
„A történelemtanárok érdeklődését joggal keltette fel – indít -, hogy a történeti alkotmány több helyen is említésre kerül. Az Alapvetés R) cikk (3) bekezdése szerint az alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. Hogy a történeti alkotmánynak milyen jelentést lehet adni, ha egyáltalán adható egy XXI. századi alkotmányban, azt majd alkalomadtán az Alkotmánybíróság megmondja. Ezt az értelmezést én nem tudom megelőlegezni, és nem is tehetem.”
S hogy ez a nyilatkozat elhangzott, kilép a főbírói szerepből, és korábbi tanulmányát, Lockot, Edmund Burke-öt, Bibót idézi. „A magyar nemzet történelmének sajátossága az íratlan alkotmány. A történeti alkotmányok mintaképe, Anglia egyfajta politikai berendezkedésnek és alkotmányos szabályok által korlátozott kormányzatnak mintaképe lett. A magyar történeti alkotmányfejlődés azonban a kezdeti évszázadokban követte csak az angol modellt.”
„Bibó egy 1948-as előadásában szembeszáll az angol és magyar alkotmányfejlődés párhuzamosságát sulykoló nézetekkel. »A magyar alkotmány történetisége a köztársaság kikiáltásával sérelmet szenvedett, de a történetiségben már azelőtt is sok volt a fikció… Az nem vitás, hogy az Aranybullától mostanáig létezik egy történeti folytonosság… nem annyira 700 éves alkotmányról, mint inkább 700 éves erőfeszítésről beszélhetünk.«”
„A magyar történeti alkotmány – folytatja – erősen csökkent értékű alkotmány volt, amelynek épületét a XX. század viharai végleg felőrölték. A jogfolytonosságot ma jószerivel valóban csak szimbolikus elemek őrzik.” Innen a hallgatónak úgy tűnik, a jogtudós és a főbíró belső vitájának tanúja. „Az írott alkotmány nem a konzervatív jogi gondolkodás vereségét vagy visszaszorulását jelenti… Hogy ne váljék az állami önkény eszközévé… szükséges, hogy az írott alkotmány mögött legyen elveknek és értékeknek olyan szilárd rendszere, melyet a bírói alkotmányértelmezés alakíthat ki. A magyar bírói jogfejlesztés 1990 óta egy korábbi hagyományunkban ismeretlen és sokat vitatott elemmel egészült ki, és ez az alkotmányértelmezés, precedensek és bíróság – jelesül az Alkotmánybíróság – útján.”
Végül egy közvetlen tanács. „Ami a történelemtanítás feladatait illeti: nem a történeti alkotmány bizonytalan és rejtélyes fogalmával kell foglalkozni, hanem az oktatás tárgya a következő legyen – számozva sorolja – 1. az alkotmány története; 2. az alkotmányosság kultúrája; 3. az alkotmányos alapeszmék és intézmények (hatalommegosztás, szabadságjogok) fejlődése; 4. a közös európai alkotmányos hagyomány.”
Ugyanezzel zár majd Sólyom László is, hozzátéve, hogy az így felkészített gyerek „majd meg tudja ítélni, hogy a mai helyzetben mi alkotmányos, és mi nem”. De erről később. Most csak szomszédom morgását hallom: „Szóval hagyjuk a preambulumot a francba. Szól a tankönyvszerkesztőknek is?” Miklósi külön megköszöni „Elnök Úr utolsó szavait, amely nem csekély dilemmánk megoldásához ad segítséget.”

Most nagy kísérletnek vagyunk tanúi
Mezey Barna jogtörténész. Témája a rendi-nemesi alkotmány. Némi etimológiával kezd: hogyan változott az alkotmány, constitutio, sarkalatos kifejezések tartalma a századok során. „A constitutiót a mai értelemében az 1791. évi X. törvény használja először, az Ausztriához való viszonyt szabályozza: Magyarországnak saját constitutiója van.” Magyarán önálló jogrendje.
„A rendi alkotmány visszavetítés, de csak mint kifejezés. Nem létezik ugyanis, hogy egy társadalom működjék, ha nincs alkotmánya, ha nincsenek leszögezve a hatalom és alattvalók viszonyai. A magyar alkotmányosság – utal a preambulumra – nem Szent Istvánnal kezdődik, hisz ilyen a nomád állam időszakában is volt, és csupán az Európához való csatlakozásunk az, ami más értelmet ad a [szentistváni] alkotmánynak, amely többek között az európai keresztény királyeszményt is meghonosítja Magyarországon.” Történelemtanárokhoz szól, nem kell elmagyaráznia, mit jelent az Árpád-házi királyok patrimoniális – a királyi birtokok túlsúlyán alapuló – rendszere, hogyan és miért változott ez a XIII. században a királyok elszegényedésével, az Aranybulla-mozgalommal, s hogyan váltotta fel a rendi monarchia.
„A sarkalatos kifejezés az 1723. évi VI. törvényben bukkan fel, amely sarkalatos jogról beszél: akik nemesi kiváltságoknak örvendenek, minden adózástól mentesek maradjanak. Ezt folytatja, 1741-ben a VIII. tc., visszahivatkozva a Hármaskönyvben meghatározott alapjogokra. A közterhek alóli mentesség, a király bírósága alá tartozás, a letartóztatás tilalma és az ellenállási jog.” Az épület négy sarka, a nemesség kiváltságai.
„Történeti alkotmányról a XVIII-XIX. században kezdenek beszélni, amikor az írott alkotmányhoz fűződő pozitív tartalmak kikényszerítik, hogy a másik oldal elmagyarázza, mi az, ami nem írott alkotmány. Két ellentétes fogalom ez: egyik esetben plasztikus, tradíciókból táplálkozó alkotmányról van szó, másik esetben viszont egy éppen triumfáló politikai erő konzisztensen megfogalmazott akaratáról.”
„Most nagy kísérletnek vagyunk tanúi, hogy ezt a két, egymásnak ellentmondó fogalmat hogyan lehet egymással összepasszintani. Amiről itt Elnök Úr beszélt, hogy a jogalkotás és a történeti alkotmányban foglalt szokásszerűségek egyeztetése hogyan zajlik, az a XIX. század kísérlete volt. De az nem jelentette két ellentétes dolog, az írott és a történeti alkotmány egymáshoz illesztését. A Corpus Juris Hungarici 1916. évi tárgymutatója bármely törvénynél, szokásnál még oldalakon át sorolja, hogy Szent István, Szent László törvényei közül melyek vannak érvényben. Értelmezéseken keresztül jutottak el ide, és ezek mondhatnak arról valamit, hogyan értelmezheti majd a történeti alkotmánynak való megfelelést a jogalkotás és a bírói gyakorlat.”
Még elmondja, hogyan lép az Árpád-házi királyok „a mi koronánk” fordulata helyébe az Árpád-ház kihalását követő legitimációs vákuumban a „mi és a koronánk” fordulat, majd hogyan nyeri el a szent korona önálló közjogi tartalmát, amelyhez aztán Werbőczy fűz ideológiát, és a hatalomra kerülő Habsburgok tartanak különös tiszteletben. Bocsánatot kér a vázlatosságért, 30 percben kellett előadnia, amit diákjainak egy évig tanít. A tudósító pedig azért, mert még a tömörítést is tömöríti.

*

Szünet. A szűk udvaron gyülekeznek a dohányzás megszállottjai. „Nem minden nemzet történelmének sajátossága az íratlan alkotmány? – kérdi egy fiatal nő. Vidéki iskolában, csupa roma gyereket tanít. – Már ameddig a polgárság nem győz, és meg nem írja a saját alkotmányát.” Madisont idézem az alkotmányszöveg történeti összefüggéseiről, a mondat közepén elkapja és folytatja. (Egész jó órákat tarthat abban a vidéki iskolában, gondolom.)
„Ha vissza is erősödik az alkotmánybíróság – kérdi egy fiatalember -, bízhatunk-e, az írott joggal szemben, a bírói jogértelmezésben? A bírák is magyarok.” Nem genetikai szempontból érti. Hanem, hogy ugyanannak a kultúrának a termékei. „Mást jelent ám a hagyomány – teszi hozzá -, ahol Morus félezer éve összefoglalta a polgári gondolkodás alapjait. Szép Fülöp örökváltság-pátense meg 600 évvel öregebb, mint a magyar megfelelője.” Történelemtanárok.

Nem minden ez, de alapja jö­vendő fejlődésünknek
Hermann Róbert következik. „Folyt-e alkotmányozás 1848-ban – indít -, és tekinthetjük-e alkotmánynak a 48-as törvények rendszerét?” Paczolay Péter és Mezey Barna előadásából kiderült, hogy a történeti alkotmány olyan dolog, ami van is, meg nincs is. Ezért nagyon érdekes, hogy az alaptörvény preambulumába bekerült, viszont nem került bele 1848, a polgári alkotmányfejlődés kiemelkedő periódusa.
„A reformkorban sok szó esik az ősi alkotmányról. A konzervatívok ezzel szeretnék fenntartani a nemesi előjogokat. A reformellenzék viszont az Ausztriához való viszonyt tételezi így, arra hivatkozva, hogy Magyarországnak az ősi alkotmány értelmében jogai vannak. 48 előtt az írott alkotmány igénye se nagyon jelent meg. „
„Ami a 48-49-es törvényhozást alkotmányozássá teszi, az a közjogi és társadalmi rendszer gyökeres átalakulásának igénye.” A változások hosszú listája következik. A rendi kormányszékek helyébe lépő, az ország egész területére, Erdélyre is kiterjedő, a hadügyet is magában foglaló egységes kormányzat. A miniszterek személyi felelőssége. A bírósági reformok. Népképviseleti országgyűlés, a választójog kiterjesztése, arányos képviselet. A főrendi tábla „blokkoló” funkciójának megszüntetése. Az államfő jogainak szabályozása, miniszteri ellenjegyzés. 49-ben aztán a függetlenség kikiáltása is.
„A társadalompolitikai reformok közül csak a legfontosabbak.” Törvény előtti egyenlőség; közteherviselés; az ősiség eltörlése, szabad földforgalom; az úrbéri viszonyok megszüntetése; sajtó és szólásszabadság; új „bevett” egyházak, a katolikus vallás államvallás jellegének megszüntetése, 49-ben pedig a zsidó emancipáció. „Legkevésbé az önkormányzati rendszerbe nyúltak bele. Ahogy Kossuth fogalmazott: nem minden ez, de alapja jövendő fejlődésünknek.”
„Miért nem alkotmányoztak inkább? Az alkotmányozás szisztematikusabb munkát igényel – utal Hermann a 48-as nemzedék ragadjuk üstökön pragmatizmusára -, de a népképviseleti országgyűlés 1848. júliusi összeülése után sokszor hangsúlyozzák, hogy a következő országgyűlés alkotmányozó gyűlés lesz.”
„A 48-as törvényalkotás 1918-ig meghatározta a közjogi rendszert. Ha történeti távlatban nézzük, máig meghatározza az alapjogokhoz való viszonyunkat.”

Az alkotmányos elemek látszatszerűségét megőrizve
Gyarmati György veszi át a szót. Alkotmány és diktatúra. A professzor úr nem könnyíti meg a tudósító dolgát. Végtelenbe nyúló, ki- és visszatérőkkel, előre- és visszautalásokkal tarkított körmondatai a figyelmes hallgató számára jól követhetőek, viszont idézhetetlenek. Ismét csak néhány fontos gondolatot emelek ki, és ajánlom a videofelvételt.
„Az 1946. évi I. törvényt – a Hor­thy-korszak közjogi provizóriumához képest – egyre gyakrabban nevezzük kisalkotmánynak, mert benne foglaltatik a köztársasági államforma, a köztársasági elnök jogköre és a legalapvetőbb állampolgári jogok deklarációja. Amit nem tudok eldönteni, hogy vajon ez a történeti alkotmány utolsó megnyilvánulása, vagy a kartális alkotmány első megjelenése-e. Az is dilemmát jelent, hogy alig néhány hónappal később, az 1946. évi VII. törvény azonnal ezekből a jogokból vesz vissza. Hogyan lehet ezt beépíteni az alkotmányosság folyamatába? Egy pillanatnyi felvillanás.”
Az 1949. évi alkotmány széles körben deklarálja az állampolgári jogokat, azok biztosítékai azonban szinte teljesen hiányoznak. Tartalmazza viszont a Szovjetunióhoz fűződő viszonyt, hogy „hazánk a szocializmus építésének útjára lépett”, a népi demokratikus jelleget, amely a kelet-európai országok kialakuló államformáját, a proletárdiktatúrát nevesíti. „A párt semmilyen összefüggésben sem szerepel, de egészen furcsa helyen, a VIII. fejezetben, az állampolgárok jogai és kötelezettségei címen ezt olvashatjuk: az állami és társadalmi tevékenység vezető ereje a népi demokratikus egységre támaszkodó és élcsapata által irányított munkásosztály. A munkásosztály élcsapata státuszára a XIX. század közepe óta a kommunista párt tartott kizárólagos igényt. Itt deklarálja az alkotmány, mintegy rejtőzködve, a kommunista párt egyeduralmát.”
Az 1949. évi XX. törvény az alkotmányos elemek látszatszerűségét megőrizve deklarálja a diktatórikus rendszerváltást.

Politikai váltógazdaság nélkül csonka a parlamentarizmus
Tölgyessy Péter következik. Fegyelmezett, leírt előadásának² érzelmekkel egyre telítettebb, élő változata. A tudósító fájó szívvel tömörít. „Átugrom” az előzményekre vonatkozó – 1867-től a kései Kádár-korszakig ívelő – részeket, de különösen ajánlom a teljes előadás megismerését.
Tölgyessy elemzése a politikai gondolkodás számos hungarikumának megfejtéséhez kínál kulcsot. Miért sérelmi jellegű a politikai tudat. Miért nem valósult meg 67 után, a jogállam intézményrendszerének kiépülése ellenére a politikai váltógazdaság. Miért és hogyan erősödtek meg a világháborús összeomlást követően a politikai gondolkodás anti-parlamentáris, korporatív-alkudozó és piacellenes elemei. Hogyan vált Magyarország első tartós, kartális alkotmánya a diktatórikus rendszerváltás eszközévé, és hogyan semmisült meg „az a jogászias, sérülten, korlátozottan, de működő parlamentáris-tanácskozó hagyomány, amely sok-sok bajjal, de végigkísérte a magyar történelmet”. Hogyan alakulnak át a jogok – amelyek papíron megvannak, de a Rákosi-, majd a korai Kádár-korban „senki nem mer rákérdezni” – a középső Kádár-korban egyre szigorodó, jogiasított szabályzássá, majd jogi formába öntött reform-alkudozássá. Tessék meghallgatni, elolvasni, megéri.
Egyetlen elemet mégis kiemelek. „A 49-es alkotmányt nem szabad egyszerűen kidobni azzal – mondja Tölgyessy -, hogy ez a diktatúra alkotmánya. Hiszen formálisan a jakobinus hagyomány folytatása, amelyben a néphatalmat nem korlátozhatja semmiféle ellenhatalom. Ez a rousseau-i demokrácia-gondolat.” Ugyanezzel érvelt egy fekete egyenruhafélébe öltözött fiatalember két éve a Tompa utcai söröző teraszán – miért tartja kártékonynak a fékek és ellensúlyok rendszerét. Mert korlátozza a néphatalmat. Amivel meg is érkeztünk a 89-es, sőt, 2011-es alkotmányozáshoz. De vissza a jelenből 1988-ba.
„Az első tervezetek még 88 végiek, ezekben az MSZMP vezető szerepe, a Varsói Szerződés, az államszocialista tulajdonrendszer, minden benne volt. Elég korán megjelenik a többpártrendszer elfogadása, valahogy úgy, hogy ám legyen… de akkor minél több párt, azok kerüljenek be valami parlamenti dühöngőbe, ahol föl lehet őket mutatni, de nem kell nagyon komolyan venni. Ne ott folyjék az igazi államélet, hanem a korporatív testületek alkudozásaiban.”
„A legfőbb ötlet a nagy integrátor beemelése volt, a modell igazi példája maga Kádár János. Aki demokratikus felhatalmazással rendelkezne, de fölötte áll ennek az egésznek, pártoknak, korporációknak. Ilyen rendszerek rögzültek átmenetileg Horvátországban és Szerbiában, tartósan Oroszországban vagy Beloruszban. Ezzel szemben, a szerveződő, kusza ellenzékben lassan kitisztult, hogy legyen, ami volt: klasszikus parlamentáris demokrácia. És valami új.”
„A nemzeti gondolkodásban nagyon mélyen benne volt a két világháború közötti időszak, amikor a nyugati világ katasztrofálisan teljesített. Gazdasági világválság, szegénység, a parlamentarizmus válságai… Viszont mintha nem került volna bele, hogy a II. világháborút a világkapitalizmus és a parlamenti demokrácia legnagyszerűbb időszaka követte.” Tölgyessy hivatkozik a világháború utáni fejlődés nyugat-európai adataira és mindarra, amit a „nyugat” tanult a két világháború közötti időszak alkotmányos válságaiból. A német alkotmányozásra, amely egyszerre korrigálja a weimari köztársaság kormányozhatatlanságát, és írmagot sem hagy a hitleri Grundgesetz „Volksmacht” eufémiáiból.
„Az alaptétele ennek az új [Európában, hiszen ez az amerikai alkotmány lelke – I. Gy.] alkotmányos gondolatnak az volt, hogy sok ellensúly, de stabil kormányzás. Valami ilyesmit szerettünk volna Magyarországon is. A választási rendszert úgy állítottuk fel, hogy billenő legyen. Kapja meg a győztes a kormányzáshoz szükséges meghatalmazásokat, de ha nem tetszik, el lehessen kergetni. Viszont nagyon erős ellensúlyokat építettünk be. Első helyen az alkotmánybíróságot, ezen túl sok intézményt, a számvevőszéktől az ombudsmanig.”
„Eredetileg az ellenzék nem akart alkotmányozni. Nem azon gondolkodtunk, hogyan tudunk egy fantasztikus demokráciát csinálni, hanem azon, hogy ne legyen nemzeti tragédia, és mégis, valami keskeny ösvényen eljuthassunk a parlamentarizmus felé. Senki sem látta még akkor, hogy a berlini fal néhány hónap múlva összeomlik.” Amikor az állampárt rájött, nem biztos, hogy a szabad választásokat meg tudja nyerni, „egyre inkább rágörcsölt az államfő gondolatára”. A kerekasztal idősebb tagjainak tapasztalata, miszerint „Magyarországot a kommunisták nélkül nem lehet kormányozni”, szembekerült a fiatalabbak véleményével, amely egy efféle kettős hatalomban rengeteg közjogi komplikációt látott, és kész volt törésre vinni a dolgot. „Végül megtaláltuk a megoldást. Visszamegyünk az 1946. évi szabályozáshoz, és belemegyünk egy részletes alkotmányozásba.”
„Nagyon sok mindenhez nem nyúltunk, ami nem érintette közvetlenül az átmenetet. Közben összeomlott a rendszer az egész keleti blokkban, az összes feltételezés megváltozott. Az alkotmány elé oda került, hogy ideiglenes. Még korrigálni kellett néhány kodifikációs hibát; »polgárosítani« a kormány jogállását és rendezni egy különös ügyet (Tölgyessy még most, 20 év után is elvörösödik a felháborodástól): a régi parlament, utolsó határozatával, rendelkezett az elnökválasztásról, felborítva a népszavazással megerősített közjogi elképzelést. Ezek rendezéséhez kellett aztán az MDF-SZDSZ-megállapodás.”
„Ezzel fölállt az új magyar alkotmányosság, amely biztosította a parlamenti váltógazdaságot. A magyar történelemnek vannak nagyszerű elemei, de ez hiányzott. Hogy el lehet menni egy kis papirossal, bedobni egy urnába, és akkor a hatalmasok mehetnek isten hírével. Nem kell őrjöngeni, utcára menni, nem kellenek zsarnokgyilkosságok. Ez nagyon fontos, nem becsüljük meg eléggé, pedig politikai váltógazdaság nélkül csonka a parlamentarizmus.”
„A mi 89-ünk nem hozott elég nagy törést… Egy társadalmi berendezkedést két dolog igazolhat. Az egyik az, hogy a miénk. Megharcoltunk érte. A másik igazoló lehetőség a siker. Magyarországon egyik sem következett be. Előjött az összes ellenvélemény, a történelem mélyéről bugyogtak elő. Erre válaszként történt ez a 2010-es fordulat. Azokat az erőket, akiket felelősnek tartottak a kudarcért, kisöpörték a parlamentből. A Fidesz tökéletesen ráérzett erre. A Fidesz létező ellenérzésekre építette a politikáját – ezt írja Tölgyessy -, ám váltig maga is szította ezeket… a baloldali hatalom botlásait nyomban azonosította a »rendszer« hibáival. Valójában kritikája jobbára belül maradt a fennálló berendezkedésen, mégis… mindjobban a rendszer antitézisét hangoztatta. Orbán Viktor nyelvi megfogalmazásaiban, kategóriáiban ott munkálnak a két világháború közötti időszak állításai, de jelen vannak a… marxista szemináriumok, a Kádár-korszak népi piacellenességének tételei is.”
„Ebben a helyzetben a Fidesz rásodródott, hogy csináljon egy új alkotmányt. Ha konszenzusossal próbálkozik, nem lett volna új alkotmány. Megcsinálta hát a sajátját, csakhogy ezzel két alapvető probléma van. Az egyik, hogy a 89-es alkotmány mögött legalább egy negatív konszenzus volt. Senki sem gyűlölte. Ez az új példátlanul megosztja a nemzetet. A másik probléma, hogy míg az alapszerkezetet változatlanul hagyja, 200-300 ponton belevisz a hagyományos alkotmányossági gondolkodás szempontjából szemetet. Ilyen mindjárt a preambulum. Ez arra van szánva, hogy tanítsák.”
(Tölgyessy még nem érkezett meg, amikor Paczolay gondosan kihagyta a preambulumot a tanítandók listájából. Most az előadóval szemben ülve figyel.) „Az egészséges nemzettudattal rendelkező népeknél nincs ilyen. Legföljebb ennyi: Mi, az Egyesült Államok népe… Minél betegebb a nemzet-tudat, annál hosszabb a preambulum. A szlovákoké már elég hosszú. Nekünk most, a világ leghosszabb preambulumát sikerült előállítanunk.”
Az idő elfogy, az új alkotmány tartalmi értékelése elmarad. Pótlásaként ismét az írott szöveghez fordulok. „A legjelentősebb [változás] az Alkotmánybíróság mozgásterének erőteljes visszavágása, a kétharmados törvények körének kiterjesztése, számos alapjog kollektivista korlátozása… Megalkotója… a kormánytöbbség keleties, részletező jogalkotását és az elvileg önálló hatalmi ágak tartós személyi függőségét akarja. Mégsem valószínű, hogy ez lenne a történelem utolsó szava. Ahogy eddig is, a magyar állam ősi alkotmányosságából, szabadságából annyi marad meg, amennyiért a nemzet kész megküzdeni.”

Zűrzavar és kora bánat
Alkotmány és alkotmányos kultúra. Sólyom László a „mit tanítsunk” kérdésre koncentrál, ebbe szövi bele, miben látja az alkotmányosság sérüléseit és megőrzésének lehetőségét. Ismét csak szilánkokat idézhetek, az előadás logikáját, nem az időnként hangos gondolkodásba váltó, élő szöveg kitérőit, visszautalásait. Sólyom előadása elemzés és vívódás, aggodalom és irónia keveréke. Megismerést és átgondolást érdemlő, eleven dráma.
„Tölgyessy Péter, ha csalódott is, legalább sikeres időszakról beszélhetett. Nekem a mindig ellentmondásos Zeitgeschichte jutott, amely nem illeszthető a múlt történetének gondolati sorába, és a vége többnyire zűrzavar és kora bánat. Ez lengi be az én előadásomat is.”
„Az alkotmány preambuluma előállított egy gondolkodási sémát, amelyben a magyar történelmet elgondolni és tanítani kell. Mégis… ez a preambulum nem a kiinduló pontja a történelemtanításnak, ez egy objektum. Benne van az alkotmányban a tanszabadság, tessék élni vele. Egy szöveget a gyerekek kezébe nyomni hihetetlen dilettantizmus és félrevezető. Pláne, egy preambulumot… Azt hiszi majd, hogy ez az alkotmány? Az alkotmányszöveg önmagában semmit se mond. Az alkotmány az, ahogyan értelmezik, és ahogyan megvalósul.”
„Milyen három közös kérdés van, ha bármely alkotmányról beszélünk? – vázolja fel előadása szerkezetét. A folyamatosság; az alkotmány fogalmának változásai és a legfontosabb: az írott jog és a valóság viszonya.”
„Először a folyamatosságról. Mikor kezdődik egy alkotmányos korszak? Amikor hatályba lép? Vagy amikor a szellemi előkészítése kezdődik? Megváltoztatja egy alkotmány a rendszert, vagy akár csak a jogrendszert? Ezeréves alkotmány… Mi tartozik bele, mi az, ami nem élő rész, hanem hordalék vagy történelmi ereklye? A Pragmatica Sanctio nyilván része történeti alkotmányunknak – hogyan fogja az alkotmánybíróság értelmezni, ha erre sor kerül? A prágai alkotmánybíróság kimondta, hogy a Beneš-dekrétumok – igaz, nem érvényes és soha többé nem alkalmazzák – de az alkotmány, a nemzeti identitás része. Nekünk egy botrány.”
„Amikor egy másik tárgyalóasztalnak kinevezett ebédlőasztalnál ültünk Tölgyessyvel, hat hétig csak azon gyötrődtünk, hogy milyen legyen a kerekasztal. A biztosítékokon, hogy amit ott eldöntünk, azt a parlament legitim törvénnyé transzformálja. Hogy ez, ha lesz belőle valami, alkotmányos forradalom legyen. Szakítás a múlttal nem létezik.”
„Az világos, hogy a történeti alkotmány folyamatosan változik. A kérdés az, hogy egy kartális alkotmánnyal minden megváltozik-e. Ilyen, egyik napról a másikra, csak Németországban történhetett. Volt mit bevezetni: az NSZK jogrendjét. Mindig marad, ami tovább él. A 89-es alkotmányban az 1848-as élt tovább, a 46-os, a 49-es… Antall zsenialitása volt, hogy az ellenzéken belüli ellentéteket is ezzel tudta semlegesíteni.” („Én” – mutat magára Tölgyessy. „Tényleg, te találtad ki?” – reagál Sólyom.) „Egy új alkotmány nem feltétlenül hoz rendszerváltást, és egy új alkotmányhoz nem kell rendszerváltás. Svájcban öt évig esztergálgatták, hogy jobban működjék. Ezt kellett volna nálunk is.”
„A második kérdés az alkotmány fogalmának változásai. A rendi alkotmánytól 1848-ig; a 67-es jogalkotás, a 46-os (a 49-es már formailag nem), ezek szervezeti alkotmányok voltak. Milyen szervezetek vannak, mik ezeknek a meghatalmazásai, viszonyai. Ezt alapvetően megváltoztatta, amikor az emberi jogok belekerültek az alkotmányba. Az emberi méltóság, annak egyenlősége, az emberi személy mikor kezdődik – olyan kérdések, amelyekkel azelőtt a teológusok, filozófusok foglalkoztak – normatív, kötelező erőt nyertek. Már nem arról van szó, hogy a király hogyan gazdálkodik saját birtokán, mit oszthat, vehet vissza, vagy a rendeknek milyen kollektív jogaik vannak. Az áttérés a szervezeti kizárólagosságról az egyéni, emberjogi védelemre teljesen átalakította az alkotmányos fogalomtárat.”
A harmadik kérdés az alkotmány betűje és a valóság közötti viszony. Ugyanannak az alkotmánynak az alapján egészen ellentétes rendszerek működhetnek. A sztálini alkotmányban is voltak jogok, de nem voltak biztosítékok. Az volt hozzá az ideológia, hogy nem is kell, maga a rendszer a biztosíték. Nem kell itten jogászkodás. Amikor megalakult az Alkotmányjog Tanács mondta is Kádár a beválasztott jogtudósoknak: Elvtársak, csak semmi jogászkodás!
„A kerekasztal is szervezeti alkotmányt csinált. Az első 10 pont volt a lényeg: milyen lesz az új parlament, az új kormány, intézmények. Az emberjogi részt a kerekasztal nem tárgyalta. Beemeltük a polgári jogok nemzetközi egységokmányát. Ez most megismétlődik az EU-s kartával. Ami a standard, a minimum. Amit aztán az alkotmánybíróság folyamatosan emelt fölfelé. Az alkotmányos kultúra kibontakozásában az Alkotmánybíróságnak oroszlánrésze volt.”
„A ‘law of books’ és a ‘law of action’ nem szokott összevágni. Az alkotmány absztrakció. Az, hogy milyen a rendszer, az a szereplők szerepfelfogásától függ. Aktivista, alakító alkotmánybíróság vagyok-e, vagy visszahúzódó. Aktív, az alkotmányosságot védő köztársasági elnök, vagy sem. A parlament olyan népképviseleti szervnek tekinti-e magát, amelyet az alkotmány köt, vagy visszatérve a szocialista parlament öntudatához úgy képzeli, hogy az államhatalom egységes, és az országgyűlés a legfőbb hatalmi szerv – mint az új alkotmányban, szinte szó szerint. Az eddig parlamentek elfogadták, hogy az alkotmány mégis csak fölöttük áll. Nem is volt technikailag módjuk megváltoztatni. Most maga a miniszterelnök jelentette ki, hogy nem áll utunkban semmi, még az alkotmány sem. Technikai korlát sincsen, és ez igen rosszat tesz egy parlamenti lelkületnek.”
„Az igazi közjogi változás 89-ben történt, ahhoz képest most gyakorlatilag semmi. A szöveg néhány szó eltéréssel ugyanaz. Hogy milyen lesz az alkotmányos valóság, az a kérdés. Ami most jön, az alkotmányos kultúrák harca lesz. Az alkotmánybíróság hatáskörének megcsonkítása gyógyíthatatlan seb. A költségvetésre és kapcsolt részei nézve nem érvényes az alkotmányos kontroll. Tehát én azt merem állítani, hogy nem alkotmányos a rendszer.”
Sólyom felsorolja az új alkotmány születési hibáit, a szerzők azonosíthatatlanságát, lebegtetését, a végszavazás előtt három héttel benyújtott szöveget, és utolsó pillanatban improvizált módosításokat, az alkotmányozás élményének elmaradását. „Hihetetlen dilettantizmus, az alkotmányosság lényege veszik el. Ezeket nem lehet semmiféle szertartással, szent sarok intézményesítésével kompenzálni.”
„Nem az alkotmány új. Az alkotmányos hozzáállás az új. A 20 év alatt kialakult konszenzussal szemben, hogy az alkotmány szent és azon belül van mozgástér, most az alkotmány nem szent, csak egy instrumentum.” Mégsem ért egyet Tölgyessy „200-300 szemét” állításával. A romantikus felsőházi elképzelések és a Salamon-bizottság 82-re visszanyúló, állampárti normákat követő szövegei kikerültek. „Végül alig van benne rossz, az alkotmánybíróság menthetetlen – a teljes hatáskörű alkotmánybíróság hiánya Magyarországot a perifériára viszi -, de sok minden gyógyítható.”
„Az intézményi támaszok sorsa döntő lesz. Van Alkotmánybíróság, Legfelsőbb Bíróság, ombudsman, hatalmas szerep vár rájuk. Rengeteg finomságot a sarkalatos törvények körébe utaltak. A tervezetből sikerült kiirtani, hogy a kétharmados törvények felett – néz Paczolayra – az alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Van. Ha ezek az intézmények őrzik az alkotmányt, nem adják oda egy parlamenti szupremáciának, annak óriási jelentősége lesz.”
„Mit kell tanítani? Hát nem a szöveget. Nem a preambulumot. A struktúrákat tanítsák. Mi az alkotmányosság. Mi értelme van, hogy van egy alkotmány és nincs önkénye a hatalomnak. Mik a jogok. Mi egy ideális államszervezet. Egy alkotmányos ideát kell tanítani. Milyen a modern parlamentáris rendszer és hogy kell működnie. S akkor a gyerek nagyobb rálátással bír és meg tudja ítélni, hogy a mai helyzetben mi alkotmányos, és mi nem.”

*

Kerekasztal-beszélgetés. A tanárok aggodalma a preambulumot érinti. Hogyan hat az oktatás konzisztenciájára, értéksemlegességére, a tankönyvkiadás preferenciáira, az iskolák belső viszonyaira. Sólyom nem igazán akarja érteni: „Miért érezné magát egy tanár letaglózva ettől… ez egy eklektikus preambulum, mindenféle van benne. A kritika szabad. Nem 82-ben vagyunk.” „Egy alkotmányszöveg, tetszik, nem tetszik, normatíva. A történelem pedig, tudjuk, nem az – reagál Gyarmati. „Ez nem a történelemről szól, nem is a jogról. Ez egy mítoszteremtési kísérlet” – mondja Miklósi László. Az alsósoknak kiosztott füzet belső borítóját mutatja: Wagner Dugovics Titusz-festménye, a sokszorosan megcáfolt legenda. „Érdekes lehet egy történelemtanárnak – mondja Sólyom -, hogy mi az a populáris nemzetkép, ami itt visszaköszön.” Gyarmati szólal meg: „Lesz mazochista diák, aki elolvassa a preambulumot. Jön és kérdez. Ez felhívás a keringőre, éljünk vele.”
A Rousseau-t idéző, Tompa utcai fiatalember jár a fejemben. Aki minden tudott, ismerte a történelem minden szégyenét. Aki csak a „ki is volt az úr Szegeden, adhatott fegyvert, engedélyt, amikor Horthy Budapestre vonult” kérdésnél hívott félre. Hogy ne zavarjam meg ezzel a többieket, fekete egyenruhás társait. Mi, úriemberek persze, beszélgethetünk egymással akármiről. De – nicht for dem Kind.
(Valamennyi előadás és az azt követő vita videofelvétele a www.tte.hu-n megtekinthető.)

1 Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke, akit köszönet illet az esemény megszervezéséért és a segítségért, amelyet ennek a tudósításnak az elkészítéséhez nyújtott.
2 http://www.tte.hu/toertenelemtanitas/toertenelemtanarok-orszagos-konferenciaja/7321-toelgyessy-peter-az-alkotmanyossag-helyreallitasa-magyarorszagon