• Címlap
  • Hírek
  • Tallózó
  • Történelem
  • Történelemtanítás
  • TTE
  • Átláthatóság
  • Adatvédelem
  • English
Hirdetés

Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

Nem Horthy volt a felbujtó?
2020. március 5. csütörtök, 11:30

Száz éve gyilkolták meg Somogyi Bélát, a Népszava szerkesztőjét, és Bacsó Bélát, a munkatársát. A gyilkosság pontos körülményei azóta sem tisztázottak. Szinai Miklós 1988-ban megjelent könyvében (Ki lesz a kormányzó?) alaposan utánajárt a kérdésnek, és arra jutott, hogy nem Horthy Miklós lehetett a felbujtó, hanem egy konkurens szélsőjobboldali politikus, Friedrich István. Mit lehet erről tudni ma, kérdezzük Turbucz Dávid történészt.

Szinai hangsúlyosan hipotézist állít fel, de a kutatásaim szerint is egy nagyon életszerű hipotézist, amit valószínűleg már nem lehet forrásokkal bizonyítani. Az tény, hogy 1920 februárjában Friedrich volt az egyetlen, akinek érdekében állt ez a gyilkosság. Ellentétben Horthyval, akinek nem szolgálta az érdekeit.

Miért?

A Friedrich és Horthy közötti szembenállás 1919 novemberében kezdődött, amikor a békekonferencia magyarországi képviselője, Sir Georg Clerk, lemondatta előbbit a miniszterelnöki posztról, és ebben Horthy az antant mellé állt, de később is nyilvánvalóvá tette, hogy nem támogatja Friedrich visszatérését. Januárra a viszonyuk elmérgesedett, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában akkor még valamennyi befolyással rendelkező Friedrich már azt nyilatkozta a sajtónak, nem szabad, hogy Horthy legyen a kormányzó, mert nem szabadna a hadseregnek még több teret engedni az ország igazgatásában. Friedrich azt szerette volna, ha Habsburg József főherceget választja a nemzetgyűlés kormányzónak, aki persze megint őt nevezné ki miniszterelnöknek.

Mi köze van ennek a konfliktusnak Somogyiék halálához?

1920 februárjában Horthy kormányzóvá választása elég biztosnak látszott, ezt egy dologgal lehetett esetleg megzavarni, ha a fővezér politikai ellenfelei ráirányítják a figyelmet a terrorra. Miután lezajlott a gyilkosság, Horthy dühösen magához rendelte Prónay Pált, és utóbbi emlékei szerint kezét tördelve szidta le, hogy miért csináltak ilyen számára borzasztó kellemetlen dolgot. Prónay ezt persze tagadta, és tudjuk, nem hazudott, hiszen nem az övéi, hanem Ostenburg-Moravek Gyula különítményesei voltak a végrehajtók. Őket pedig nem kizárt, hogy éppen a kormányzóválasztás megzavarása, megakadályozása érdekében Friedrich vagy az ő megbízásából valaki ösztönözte erre a gaztettre. Ostenburg legitimista volt, a Habsburgok híve, és nem tartozott Horthy szegedi embereihez.

Folytatás a Tényleg oldalán

Akkor tudunk dolgozni, ha Ön is segít!


Vissza

Alrovatok

1989 (források)

Családtörténeti életútinterjúk

Forrásközlések

Tényleg!

Történelmi hírek

TTE-tagok figyelmébe:

Éljen a lehetőséggel!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

TTE-közösség

TTE a Facebookon

Youtube-csatorna

Tankönyvek

Hisztorizás podcast

Szlovák-magyar közös múlt

Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciája

„Vissza a jövőbe!”- A közösségi média és az AI hatása a történelemre

A Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciájának állásfoglalása

Eddigi konferenciáink

Galéria

Nemzeti Emlékezet Program - Auschwitz-út 4.

Támogatók

A tte.hu működésének támogatója

Adomány

Címkék

alapvizsga aláírásgyűjtés civil Civil Közoktatási Platform családtörténet előadás emberi jogok emléknap gyász Különóra módszertani cikk NAT tankönyv TTE-konferencia Tényleg!? történelmi atlasz törvény álhírek állásfoglalás érettségi

Partnerek

  • Impresszum
  • Alapszabály
  • Tagdíj
  • Belépési nyilatkozat
  • Támogatás
  • Kapcsolat
Történelemtanárok Egylete 1997-2017