A
Népszabadság cikkében Varga Dóra Halász Gábor oktatáskutatóval
beszélgetett az új beiskolázási rendről.

Csak akkor vezethet eredményre a hátrányos helyzetű
diákokat előnyben részesítő új beiskolázási rendszer, ha ahhoz újfajta
pedagógiai szemlélet is társul – véli Halász Gábor
oktatáskutató.

Kezdőlépésnek jó az a
törvényi szabályozás, amely korlátozza az iskolák diákválasztási
lehetőségét, de „bajokat okozhat”, ha nem párosul mellé az eddigitől
eltérő pedagógiai kultúra. Ezt Halász Gábor, az Országos Közoktatási
Intézet igazgatója mondta annak kapcsán, hogy 2007 tavaszától az
iskoláknak a körzetükben lakó gyermekek fölvétele után a halmozottan
hátrányos helyzetű tanulókat kell előnyben részesíteniük, a többiek
pedig csak sorsolással kerülhetnek be. A kedden megszavazott módosítás
célja, hogy csökkenjen az iskolák közötti különbség: ne legyenek
kizárólag hátrányos helyzetű diákokkal foglalkozó iskolák és olyanok,
amelyekbe a tehetősebb szülők gyermekei járnak. Nálunk 65-70 százalékban
határozza meg a diákteljesítményt, hogy milyen iskolában tanulnak, míg
például a svédeknél ez az arány csak 7-10 százalék. A magyar
iskolarendszer tovább erősíti az otthonról hozott
különbségeket.

Halász Gábor
rámutatott: az új szabályozás következtében a korábbinál vegyesebb
összetételű osztályok jönnek majd létre, ami kezdetben megnehezíti majd a
pedagógusok dolgát. A magyar pedagógiai kultúra ugyanis – hasonlóan a
némethez – az azonos tempóban haladó, azonos képességű diákokat tudja
jól kezelni, és az iskolák is az ilyen osztályokat preferálják. – Túl
azon, hogy a tehetősebb szülők a jobb vagy annak vélt iskolákba íratják
be gyermeküket, ez a másik oka a magyar iskolák közti – egyébként a
világon egyedülállóan nagy – különbségeknek – mutatott rá Halász
Gábor.

A pedagógusoknak meg kell
tanulniuk differenciáltan kezelni a gyermekeket – mondja az
oktatáskutató, hozzátéve, hogy már kidolgozták az ehhez szükséges
programcsomagokat. Halász Gábor szerint azok az országok, amelyek ezen
az úton haladnak, rohamos fejlődést képesek
produkálni.

Az iskolák nem tartják
ilyen örvendetesnek az új szabályokat. Sipos Ibolya, a szegedi Ságvári
Endre Gyakorló Általános Iskolája igazgatója kedden tudósítónknak azt
mondta: az eredményes pedagógiai munka záloga, hogy az osztályok
viszonylag homogén közösségek legyenek. Hasonlóan nyilatkozott Hámori
Veronika, a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és
Gimnázium igazgatója.

Halász Gábor
szerint érthető, hogy a pedagógusok tiltakoznak a heterogén osztályok
ellen, hiszen sokkal kisebb munkát igényel „letanítani az anyagot” egy
azonos képességű gyerekekből álló osztálynak, mint személyre szabottan
foglalkozni az eltérő képességű tanulókkal. Azt mondta: kétségtelenül
fenyeget az, hogy ezentúl az iskolán belül különítik majd el a
gyerekeket, de a heterogén csoportokhoz illeszkedő pedagógiai kultúra
csökkenti ennek veszélyét. Másrészről szerinte ostobaság azt
feltételezni, hogy a hátrányos helyzetű diákok automatikusan
tehetségtelenek is.

– Abszurd
viszont, hogy a leendő pedagógusok jó képességű diákokból álló, homogén
osztályokban gyakorolnak: a gyakorlóiskolák többsége ugyanis elitképző –
mutatott rá az oktatáskutató. A valósággal így csak később, „élesben”
találkoznak a pedagógusok, és nem tudnak vele mit kezdeni. – Ennek
tükrében óriási hiba volt csaknem negyven százalékkal csökkenteni a
pedagógus-továbbképzések támogatását – tette hozzá. – A pedagógusoknak
előbb maguknak kell elsajátítaniuk az új módszereket, hogy később
differenciáltan tudjanak foglalkozni a heterogén osztályok
tanulóival.