A társadalmi szervezetek, alapítványok, valamint köztestületek nyilvántartására és gazdálkodására vonatkozó törvénytervezet és az ehhez kapcsolódó törvénymódosítások koncepciójáról szóló kormány-előterjesztésről

1.  Támogatandó, követendő eljárás, hogy az előterjesztő már a koncepció szintjén véleményezésre küldi a tervezetet. Értelemszerűen ez az egyeztetési folyamatnak csupán egyik eleme. Ezt a későbbiekben – a beérkezett véleményeket figyelembe véve, a kodifikálást követően – ismét egyeztetni szükséges a tervezetet. 
 
2.  Amennyiben megalapozott testületi véleményre kíván támaszkodni az előterjesztő, megfelelő időt kell biztosítani a véleményezésre. Sajnos ez most nem így történt. A rendelkezésre álló idő nem volt elegendő testületi vélemény kialakításához, valamint a teljes körű, részletes véleményezéshez. Ezért az alábbiak személyes véleménynek tekintendők, s csupán néhány kérdésre térhetek ki. 
 
3.  Egyetértek azzal, hogy a közérdekű szervezetek gazdálkodását átláthatóbbá kívánják tenni. Támogatom, hogy a szervezetekről szóló nyilvántartás nyilvános, bárki által hozzáférhető legyen, ennek érdekében egyetértek egy országos számítógépes nyilvántartás létrehozásával. Helyes, hogy a szervezetek között differenciálási szempontnak tekintik a tőkenagyságot és azt, hogy folytat-e vállalkozási tevékenységet a szervezet.
 
4.  Azt javaslom, jöjjön létre társadalmi felügyelet az érintettek képviselőiből. Ennek révén fejthessék ki álláspontjukat a szervezetek a legfontosabb adataikat gyűjtő központi nyilvántartás kialakításáról, működtetéséről.
 
5.  Elvileg egyetértek azzal, hogy a szervezet nevében a típusára való utalásnak egyértelműnek kell lennie. Ez ugyanakkor nem jelentheti azt, hogy minden egyesület nevében az „egyesület” szónak kellene megjelennie. Várhatóan számos szervezet tiltakozna ez ellen; ezt fölöslegesnek, kerülendőnek tartom. Nem a névben való megjelenítést, hanem az egyértelműséget, más típustól való elkülönítést – pl.: alapítvány és egyesület – tartom lényegesnek. (Mindenki számára világos például, hogy az egylet nevet viselő szervezet jogilag egyesület. Vitathatatlanná teszi ezt a tervezetben is jelzett bírósági jelzőszám.) Egyértelmű meghatározás az alapszabályban is megtehető, nem elsődleges maga a névhasználat. Elegendőnek tűnik a félrevezető névhasználat tilalma.
 
6.  Elvileg nem ellenzem, hogy a közhasznú szervezetekre vonatkozó egyes szabályozási elemeket általánosan kiterjesszék valamennyi nonprofit szervezetre. Ennek további pontosítása után lehet nyilatkozni arról, támogatható-e a konkrét javaslat.
 
7.  Bár nem ennek a jogszabálynak a tárgya, koncepcionális, meghatározó jellege miatt mégis itt kell szólni a közhasznú szervezetek szerepéről, kedvezményeiről. Mi a különbség a közhasznú és nem közhasznú szervezet között? Miért érdemes vállalnia egy szervezetnek a közhasznúvá vagy kiemelkedően közhasznúvá minősítést, ha ebből kézzelfogható előnyei nem vagy kevéssé származnak? (Egy kiemelkedően közhasznú szervezet képviselőjeként jelenleg azt tapasztalom: ez a besorolás sok önként vállalt kötelezettséggel jár, munkát és kiadásokat követel a szervezettől, eközben gyakorlatilag csupán erkölcsi elismerést jelent.)
Növelni javasolom a közhasznú és a kiemelkedően közhasznú szervezetek kedvezményeit. Meggondolandó például, hogy költségvetési támogatások elbírálásánál előnyt jelentsen a közhasznúsági besorolás, annak adott foka. (Az összeg nagyságánál, a megítélés gyakoriságánál is figyelembe lehetne ezt venni. Meggondolandó, hogy költségvetési forrásból tartósan csak a közhasznú minősítést elnyert szervezet legyen támogatható.) Ha ez megtörténik, több szervezet vállalja majd ezt a besorolást s az ezzel járó kötelezettségeket.
 
8.  Nem értek egyet azzal, hogy a szervezet rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás összegének, illetve értékének megjelölése kötelezően megadott adat legyen. Egyesületek esetében például elég, ha a tagdíj tényét rögzíti az alapszabály, az összeg nagyságáról a közgyűlés dönt. Miért kéne ennek az adatnak a megadásával évente terhelni a bíróságokat? (A mi gyakorlatunk szerint a tagdíj összege természetesen nyilvános, honlapunkon is olvasható. Ezzel együtt ennek kötelezővé tételét nem tartom célszerűnek.)
Ugyanígy: Miért kell a társadalmi szervezetek szövetségeinek megadniuk az időszakosan (évente) vállalt vagyoni hozzájárulásuk mértékét? Véleményem szerint a hozzájárulás tényének bejelentése elegendő lehet.
 
9.  Pontosítani javasolom az alakuláskor szükséges, minden szervezet által mellékelendő dokumentumok jegyzékét. A jelenlegi koncepcióban nem válik el eléggé a valamennyi szervezet számára kötelező adminisztráció (pl.: alakuló ülés jegyzőkönyve, jelenléti ív) a bizonyos feltételek megléte esetén érvényes további kötelezettségektől (pl.: hitelintézeti igazolás a vállalkozás céljára szánt vagyontömeg elkülönítéséről). Fölöslegesnek tartom, hogy minden esetben közjegyzőnek kelljen hitelesítenie a szervezet képviselőjének aláírási nyilatkozatát. Ezt csak megkülönböztetett esetekben tartom szükségesnek. A leírt gyakorlat egy kis egyesület esetében nehezítené, drágítaná az eljárást, ezért kerülendőnek tartom. Ki lehet mondani ugyanakkor például, hogy a szervezet vállalkozási tevékenységéhez ez elengedhetetlen. Egyértelműbbé kell tenni, hogy a külföldi személy magyarországi meghatalmazottjának megbízásáról, a vállalkozásra szánt vagyonösszeg elkülönítéséről, az ingatlan vagyoni hozzájárulásként való ellenszolgáltatásról szóló (s netán egyéb) kitételek csupán bizonyos esetekben, ezek megléte esetén (pl.: ha a szervezet vállalkozási tevékenységet folytat) szükségesek.
 
10.  Elvileg támogatandó, hogy a szervezet az alapszabályában történt változásokat 30 napon belül jelentse be a bíróságnak. Ugyanakkor egy kisebb szervezet számára ez gondot jelenthet. A civilszervezetek túlnyomó többségét minden ellenszolgáltatás nélkül, saját pénzüket, munkájukat felhasználva működtetik tagjaik, vezetőik. Ebből a szempontból merül fel, célszerű-e a bejelentés elmulasztása esetén pénzbírsággal sújtani a szervezet képviselőjét?
 
11.  Elvileg támogatandóak a civilszervezetek fizetésképtelenségéről írottak is. Ugyanakkor nem tekinthetünk el annak kiemelésétől, hogy e szervezetek többnyire vagyontalanok, igen kevés, nem tervezhető (pl.: pályázati úton elnyert) bevétellel rendelkeznek.
Tanulságos összevetni ebből a szempontból egy francia vagy holland és egy magyar tanáregyesület helyzetét. A nyugat-európai tanáregyesületek rendezvényeikből, kiadványaikból és a tagdíjakból jelentős bevételre tesznek szert. Egyes programok megvalósítása érdekében természetesen pályázatokat nyújtanak be. Magyarországon ezek a szervezetek a legtöbb civilszervezethez hasonlóan (a csekély tagdíjbevételt nem számítva) semmilyen biztos, tervezhető forrással nem rendelkeznek. Magyarországon – a tanárok, iskolák ismert anyagi helyzete miatt – a saját bevételek ugrásszerű megnövekedésére belátható időn belül nem lehet számítani. Ezáltal működésük is csak pályázati úton biztosítható.
Ez élesen ellentétben áll e szervezetek társadalmi hasznosságával. Egyes esetekben a jogszabályok feladatokat is ruháznak ezekre a szervezetekre (pl.: a közoktatási törvény és ennek végrehajtási rendeletei), miközben nem biztosítják az ehhez szükséges alapvető működési feltételeket sem. Ebből adódik, hogy ezek a szervezetek gazdaságilag igen sérülékenyek. A jogszabálytervezetben jelzett változtatások csak akkor lehetnek eredményesek, ha egyúttal ez a nagyobb kérdés is – legalább alapszinten – rendeződik.
 
12.  Látszólag rokonszenves, az átláthatóságot szolgálja, hogy minden szervezetnek a beszámolóját évente letétbe kell helyeznie a nyilvántartását vezető bíróságnál, illetve azt a törvényben meghatározott esetben egyéb módon is nyilvánosságra kell hoznia. A kérdés csupán az, mennyire felkészültek erre a bíróságok, s ez az újabb teendő miként nehezíti tovább a kisebb szervezetek (egyesületek) helyzetét. Nem lenne elegendő a közhasznú szervezetek körére a jelenleg is érvényes szabályozás? Amennyiben a tartós költségvetési támogatás feltétele a közhasznúság elnyerése, talán megoldható lenne ez a kérdés. Ez messzemenően kielégítené a koncepcióban kiemelt igényt is: az államháztartás alrendszereiből forrásokat igénybe vevő szervezetek esetében szigorítani kell a felhasználás ellenőrzési szabályait, illetve fokozni kell a nyilvánosságot.
 
 
Összegzés:
A civilszféra szabályozása komplex kérdés. A közhasznú szervezetekről szóló törvény, a szervezetek alapvető gazdasági helyzete nem választható el az átláthatóság, nyilvánosság, a gazdálkodás, az egységes jogi kezelés stb. kérdésétől.
A koncepció több elemével (átláthatóság, nyilvánosság) egyetértek, ugyanakkor óvnék attól, hogy újabb bürokratikus szabályok nehezítsék a (kisebb) civilszervezetek munkáját. A koncepció véglegesítésébe fokozottan be kell vonni az érintettek képviselőit is.

Budapest, 1999. december 3.

Miklósi László
a Történelemtanárok Egylete elnöke

(A fenti dokumentum a Miniszterelnöki Hivatal kérésére készült.)