A Hírextra széjjelnézett a Kárpát-medencében: a határontúli
magyarok milyen kiadványokból tanulják a történelmet?
Tankönyvkörkép.
A szlovák oktatási
miniszter Ján Mikolaj kirohanást intézett a szlovákiai magyarság ellen,
ezúttal az anyaországból behozott tankönyvek bojkottjára szólított fel.
Törekvése nem új keletű, korábban is próbálkoztak már ezzel a
radikálisok. Az eset kapcsán széjjelnéztünk a Kárpát-medencében: a
határontúli magyarok milyen kiadványokból tanulják a történelmet?
Tankönyvkörkép.
A kisebbségi
anyanyelv és az identitástudat megőrzésének kulcsa a pedagógusok szerint
az iskolarendszerben rejlik. Nem mindegy azonban, hogy csak többségi
nyelven tanító, avagy magyar tagozattal, esetleg teljesen magyar
oktatással rendelkező intézménybe járnak a magyar gyerekek. Az oktatás
nyelve mellett kiemelkedő szerepe van a tankönyveknek, nem lényegtelen
ugyanis, hogy magyar szerző írta, vagy az állam által kiadott,
tükörfordításos tankönyvekből sajátítják el a történelem alapjait a
diákok.
A kérdésnek továbbtanulási
vetülete is van, ugyanis csak olyan ismereteket közvetítő tankönyv
alkalmazása hasznos a kisebbség körében, amelyek miatt nem kerülnek
hátrányba az egyetemi, főiskolai felvételiken. Az ettől való félelem
egyik hatása az, hogy a magyar szülők nem mindig adják szívesen
gyermekeiket magyar tagozatos iskolákba, ezért sokan nem is tanulnak
külön nemzeti történelmet a kisebbségi diákok közül.
Szlovákiában, ellentétben hazánkkal vagy Csehországgal,
ahol az állami felügyelet mellett azért liberalizált a tankönyvpiac,
még mindig az „egy tantárgy egy tankönyv” elve érvényesül. Az állampárti
időkből megmaradt jelenségnek inkább pénzügyi, mint gazdasági okai
vannak. A diákok ingyen jutnak hozzá az iskola tulajdonát képző
könyvekhez, így az államinak nem érdeke versenyhelyzetet teremtve
egyszerre több típust is finanszíroznia. A történelemkönyvek esetében
azonban ideológiai-politikai megfontolások is szerepet játszanak, ezért
lehetséges, hogy a rendszerváltás óta nincs Szlovákiának egységes
történelemtankönyv-sorozata.
A
helyzetet bonyolítja, hogy a szlovákiai oktatásügy külön tantárgyként
kezeli a nemzeti és a világtörténelmet, így ezeknek külön tananyagot
szenteltek. A világtörténelmi események oktatása során érvényesül a
tankönyvpiaci monopolhelyzet: a kétnyelvű iskolák tanárai 90%-ban az
államit használják. A nemzeti história elsajátításánál azonban már a
felvidéki magyar szerzők által alkotott Magyar nép története című
kiadványt is legalább annyian alkalmazzák, mint a szlovák változatot.
Nehezíti a magyar pedagógusok helyzetét, hogy ez utóbbi tankönyvet külön
kell megvetetniük a diákokkal, mert a minisztérium nem ismeri el
hivatalosnak.
Gondot okoz még, hogy a
szlovákból tükörfordított tankönyvek szakmai szempontból gyenge lábakon
állnak, átpolitizáltak. Így például torzan mutatják be az 1848/49-es
szabadságharcot, ahol az etnikai elnyomásra fókuszálnak főleg. Egy
2004-es felmérés során többen sérelmezték ezt a magyar nemzetiségű
szlovák tanárok közül, egyikük meg is jegyezte: „Mi köze ennek a
történelemtudományhoz! Az üres papír mindent eltűr, de remélem, mi,
pedagógusok nem!” Változást az utóbbi évek hoztak, már egyre több
magyarországi tankönyvet rendelnek az iskolák; különösen népszerűek a
Mozaik Kiadó termékei.
Kárpátalján
1988 után a peresztrojka hatására elismerték a magyar történelmet önálló
tantárgyként, amelyet 7-8-9. osztályban vezettek be. Erre azért volt
szükség, mert az általános iskola után a tanulók egy része szakképző
intézményekbe megy tovább, ahol ukrán nyelven folyik az oktatás. Komoly
nehézséget okozott a magyar nyelvű történelemtanításban, hogy az oktatók
nagy része sohasem tanult külön magyar történelmet. A helyzet az
ezredfordulóra változott, 2000-ben kerültek ki a Beregszászban működő
Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola falai közül az első hivatalosan
is a magyar nyelvű történelemoktatásra kiképzett
pedagógusok.
A tankönyvek „piaca”
hasonló a Szlovákiában kialakulthoz: állami megrendelésre készülnek a
kiadványok, és a könyv értékének 20%-áért minden diák egy évre
kikölcsönözheti őket. (Az 1996 előttieket viszont ingyen használhatják.)
A magyart történelmet három évig oktatják, így háromrészes sorozat
készült segédanyagnak. Ezt a szériát több módosítás után 1997-ben
véglegesítette Salamon Konrád és Závodszky Géza, akik számos
magyarországi középiskolai tankönyv alkotói is.
Szamborovszkyné Nagy Ibolya kárpátaljai
pedagógus-kutató rámutatott, hogy a tíz évvel ezelőtt megalkotott könyv
több sebből is vérzik. Egyrészt nem igazodik az ukrán történelem
oktatásának üteméhez (előrébb jár 100-200 évvel), másrészt túl sok
tényanyagot tartalmaz, nem mozgatja meg a gyerekeket. Szerinte ezért
feladata lenne a kárpátaljai történelemtanári munkaközösségnek, hogy új
segédanyagot dolgozzon ki, és szükség lenne egy olyan tankönyvre is,
amely kifejezetten a kárpátaljai magyarság históriáját mutatja be. A
tervezett fejlesztésekre pedig a gyerekek részéről is lenne igény,
hiszen egy felmérésből kiderült: a kárpátaljai magyar diákok 90%-a
kifejezetten kedveli a tantárgyat.