Az elemzés megismerteti az olvasót az oktatás médiában történő
megjelenítésével, azzal, hogy az oktatással kapcsolatos témák milyen
mélységben és milyen gyakorisággal kapnak hangot az írott és
elektronikus sajtóban – írta Mészáros János az OKI oldalán.

A szerző kitér az elektronikus alternatív média
szerepére is az oktatás és az iskola világáról való tájékozódásban. A
cikk fontos megállapítása, hogy a napilapok oktatással foglalkozó
írásaiban a szakmaközpontú szemlélet érvényesítésével szemben túlsúlyban
van a véleményközpontúság, amit a szerző kedvezőtlen tendenciának
tart.

2006. április 4-én tanítási
szünetet rendeltek el a szigetmonostori iskolában, mivel az árvíz miatt a
pedagógusok többsége és a diákok egy része nem tudott eljutni a faluba.
A hírt az MTI nyomán a közszolgálati Híradó adta le, majd több
internetes médium is átvette. Természetesnek mondható, hogy a
későbbiekben nem értesülhettünk már arról, hogy mikor ért véget a
kényszerű szünet, vagy hogy az iskola hogyan pótolja a kiesett tanítási
időt. A sajtó számára (tulajdonképpen a sajtó fogyasztója számára)
érdekesebb az, amikor felbomlik a megszokott vagy megszokottnak vélt
rend. Ez azonban önmagában még nem minősíti a sajtót, csupán annyit
jelez, hogy az iskola – bár az ottani történések valamilyen szinten
érintik a társadalom nagy részét – ritkán és rövid időre képes csak
címlapra kerülni.

Egy friss
nemzetközi kutatás szerint a megkérdezettek általában jobban hisznek a
sajtónak, mint országuk kormányának. Az információk terjesztésében és a
véleményformálásban (az elmúlt évtizedekben már megszokott módon) a
televízióé a legnagyobb szerep. Ugyanakkor a világháló is egyre
erőteljesebben veszi ki a részét ebből, lehetővé téve több hírforrás
egyszerű összehasonlítását; a több forrásból való tájékozódás pedig
módot ad a kevésbé hiteles információk kiszűrésére.

Az iskoláról, az oktatásról kialakult, néhol
engesztelhetetlen, néhol hamis illúziókkal terhes közvélekedés
legfontosabb forrása tehát a média. Természetesen lehet vitatkozni
arról, hogy az elektronikus és az írott sajtó mindezt passzív
attitűdjével éri-e el, azaz valamilyen feltételezett fogyasztói
elváráshoz alkalmazkodik, vagy pedig a közvélemény ténylegesen aktív
formálója. Annyi azonban biztos, hogy az iskola világának az a része,
amely nem kerül be a sajtóba, csak nagyon szűk kör számára válik
ismertté, és még kevesebbek számára lesz érthető. Ugyanakkor az is
valószínű, hogy az oktatási rendszer nagy változásait (kétszintű
érettségi, felsőoktatási reform, integrált oktatás) a társadalom
megfelelő sajtótámogatás híján nem vagy csak nagyon lassan fogja
elfogadni. Mind az iskolának, mind az oktatáspolitikának elemi érdeke
tehát, hogy sajtójelenlétét hangsúlyosabbá tegye, növelje e jelenlét
minőségét, relevanciáját. Mivel valószínűtlen, hogy az oktatás
valamilyen csoda folytán hirtelen érdekesebb, fotogénebb lesz a sajtó
számára, mint eddig volt, ésszerűbbnek tűnik, ha az oktatás maga alkotja
meg közvélemény-formáló sajtóját. Költséghatékonysága és rugalmassága
folytán a jelenleginél nagyobb szerepe lehetne ebben a
világhálónak.

A továbbiakban
megvizsgáljuk, hogy az iskola és az oktatás hogyan jelenik meg ma a
sajtóban. A cikkben felhasznált adatokat és a megállapítások egy részét
jó fél évvel ezelőtt rögzítettük, ami a média és különösen az internet
világában nagy idő, ezért itt-ott megpróbálunk utalni az utána
történtekre is.