Az a baj, hogy, nem látom azt a politikát, amelyik valóban a
társadalom és a pedagógia szerves fejlődésére alapozott bátor
koncepciókat felkarolna – szögezte le Baranyi Károly Kondor Katalinnal
folytatott beszélgetésében a gondola.hu oldalon.

A Polgárok Házában megrendezett Közléti Szalon kedd
esti rendezvényén, Kondor Katalin, volt rádióelnök estjén a vendég
Baranyi Károly, a Nemzeti Pedagógus Műhely elnöke volt. Az 1974 óta
tanárként tevékenykedő Baranyi Károllyal a pedagógia mai helyzetéről és a
pedagógusok élethelyzetéről beszélgettek, többek között szó esett
arról, hogy mi a baj ma a pedagógiában, az iskolai integráció kérdéséről
és a cigányproblémákról.

Mi a baj
ma a pedagógiában? Ha nincs gyerek, akkor nincs iskola, még akkor sincs,
ha bőven van tanár. Márpedig Magyarországon ma kevés a gyerek –
fejtette ki Baranyi Károly, majd hozzátette: így pedig természetes, hogy
az állami iskolákat igyekeznek bezárni. Az már más kérdés – jegyezte
meg -, hogy mi módon, mostanság fejetlenül és
korrupciógyanúsan.

Mint Kondor
Katalin fogalmazott, az igencsak átlátszó indok, hogy kevés a gyerek és
sok a tanár, mert szerinte harmincas osztálylétszámokkal nem lehet
tanítani, ez – a demográfiai problémákon túl – sokkal inkább annak a
kérdése, hogy akarunk-e az iskolákra áldozni, vagy nem. A Nemzeti
Pedagógus Műhely elnöke rámutatott: a probléma összetett, lehetne
magasabb osztálylétszámmal tanítani, ha van fegyelem. Ha kisebb a
csoport, kisebb a valószínűsége, hogy oda bekerül egy-két destruktív
csoport, amely szétzilálja a tanárok munkáját. A tanárnak azonban nincs
tekintélye, pedig a nélkül nem lehet tanítani.

Problémaként került szóba a fejkvóta rendszerű
finanszírozás is, ami megköti az iskolák kezét. Baranyi Károly véleménye
szerint a jelenlegi helyett egy a gyermeklétszámra kevésbé érzékeny
finanszírozási rendszert kellene kialakítani.

Az iskolai integrációról szólva Baranyi Károly
kifejtette, a gyermekek különbözők, így motivációjuk, a szociális
hátterük és az eszük is az. Szerinte igenis többféle iskola szükséges,
„kell iskola annak a gyereknek, amelyikkel fegyelmezési gondok vannak,
kell iskola annak, amelyiknek nincs, mert ambíciója van, tanulni akar.
Engem nem érdekel a szociális egyenlőség (…), engem az unokáim helyzete
érdekel. Olyan ország, ahol otthon fogják érezni magukat. Szelektív
iskolarendszer kell” – adott hangot véleményének.

A szülőket kell érdekeltté tenni abban, hogy a gyerekek
tanuljanak

A társadalom legnagyobb
problémájaként, az oktatás területén is az egyik legnagyobb kérdés a
leszakadás, ennek kapcsán a cigány probléma. Baranyi Károly
meggyőződése, hogy a szülőket (és itt másodlagos, hogy cigány-e a szülő)
kell érdekeltté tenni abban, hogy a gyerekek tanuljanak. Szerinte
hosszú távon az lenne a megoldás, hogy amikor a gyermek elkezd dolgozni,
az általa befizetett adó 25 százalékát a szülő kapja
meg.

Jelenleg az a törekvés, hogy
eltűnjön a különbség az általános és a középiskola között – hangsúlyozta
Baranyi Károly. Az, hogy egységes iskola legyen és a végén pedig legyen
szétválasztás a kétszintű érettségivel. „És akkor majd a kiválasztottak
jó pénzért megtalálják a módját annak, hogy a gyerekeiket elitiskolákba
gyorsan bejuttassák” – jegyezte .

Baranyi Károly véleménye szerint ahhoz, hogy javuljon a
helyzet, a ’94-es állapothoz kellene visszatérni, és ki kellene venni a
szakmai irányítás túlnyomó részét az állami apparátus
kezéből.

Meg kellene szabadítani az
oktatást a piaci jellegtől

Az est
folyamán a ’90-es évek óta jelenlevő folyamatként értékelték azt, hogy
az oktatás egyre inkább piaccá válik, amely – derült ki a beszélgetésből
– siralmas állapotokat teremt. Ennek egyik része az, hogy „megetetik az
embereket azzal, hogy kompetenciákat kell tanítani… nincs az a tanár,
aki tudná, hogy mi az” – mondta el Baranyi Károly. A pedagógus
elbutításának biztos eszköze az, ha olyan dokumentumok kerülnek a
kezébe, amelyeket nem ért, és mégis meg kell valósítania. ”Sorolhatom:
kompetenciák, minőségbiztosítás, helyi tanterv” – fogalmazott, majd
hozzátette: túl sok a tanagyag, és ebből semmit nem tud a gyerek, a
rengeteg a tankönyv, de a zöme rossz minőségű.

Nem az a probléma, hogy a tanároknak két órával többet
kell tanítani, hanem az, hogy nem bírnak a gyerekekkel és a tananyaggal,
és kérdés, hogy szakmailag értenek-e ahhoz, amit tanítanak. A
tanároknak valóban több pénzt kell adni, de valóban építő valódi
munkáért – fogalmazott a Nemzeti Pedagógus Műhely
elnöke.

Az a baj, hogy, nem látom
azt a politikát, amelyik valóban a társadalom és a pedagógia szerves
fejlődésére alapozott bátor koncepciókat felkarolna – szögezte le a
beszélgetésben Baranyi Károly. Nem „reformokra”, hanem azon munkák
elindítására van szükség, amelyeket a tanárok meg tudnak
oldani.