„Teljesen
rendben van, ha közoktatásunk évente megméretik. Ezt a mérést azonban
mindenki – szülő, gyerek, fenntartó, pedagógus, állampolgár – fogja fel
úgy, hogy a gyerekekkel egyszerre vizsgázik az oktatásirányításunk
legfelsőbb szintje éppúgy, mint a helyi oktatásirányítók, a fenntartók.
Hiszen az iskolák közötti különbségek megmutatkozása nem egyetlen
tényező következménye.” (Kiss Erika, Osztályfőnök.hu)

Adva van egy mérőeszköz, amelyet hozzáértő
szakemberek alkottak a kompetenciák mérésére. Minden tanévben, adott
napon, az ország összes 6., 8. és 4. évfolyamos általános iskolás
tanulója azonos feltételek mellett dolgozhat négy órán keresztül a
matematika- és a szövegértési feladatokon. A lebonyolítás a legapróbb
részletekig, kezdő és befejező mondatokig
kidolgozott.

Bár általános iskolai
évei alatt soha máskor nem találkozik ilyen megméretéssel –
meglehetősen túlzó is, már csak az időkeretet tekintve is –:szinte
minden házirendben szerepel, hogy két témazáró dolgozatnál többet nem
lehet íratni egy tanítási napon, az pedig semmiképpen sem jelent négy
órai munkát.

Mindezek ellenére a
mérés elfogadható, rendkívüli esemény. Az egyes gyerekek teljesítménye
összehasonlítható, hiszen azonos feltételek szerint dolgoznak, még ha
azok meglehetősen mostohák is számukra.

Teljesen rendben van, ha közoktatásunk évente
megméretik. Ezt a mérést azonban mindenki – szülő, gyerek, fenntartó,
pedagógus, állampolgár – fogja fel úgy, hogy a gyerekekkel egyszerre
vizsgázik az oktatásirányításunk legfelsőbb szintje éppúgy, mint a helyi
oktatásirányítók, a fenntartók. Hiszen az iskolák közötti különbségek
megmutatkozása nem egyetlen tényező következménye. Jelesül igazi
badarság az eredmények tükrében kizárólag a rosszul vagy jól teljesítő
iskola pedagógusait szidni vagy dicsérni.

Ami tisztességtelen a dologban, az a különböző
helyzetben lévő iskolák összehasonlítása. Sajnálatos vagy örömteli (ezen
lehet vitatkozni), hogy ma Magyarországon az iskolák olyan mértékben
különböznek egymástól, olyan kritériumok különböztetik meg őket, amelyek
erősen megkérdőjelezik a kompetenciamérés eredményeinek iskolák közötti
összehasonlíthatóságát. Az, hogy ezt mégis megteszik, méghozzá olyan
részletek elhallgatásával, melyek mérésére képtelenek, abszolúte
tisztességtelen.

Ne higgye senki,
hogy a szakemberek ezzel nincsenek tisztában! Pontosan tudják, miről
beszélünk. Ezért többszörös a felelősségük, amikor közzétesznek egy
listát a laikus érdeklődők számára, magyarázat nélkül rangsorolva a
mérés alapján. Nem lepődnék meg rajta, ha lennének iskolák,
tantestületek, melyek jogi úton próbálnák visszaszerezni a
tisztességtelen versenyben vesztett hitelüket. Hiszen a listák a
következőt üzenik: amelyik iskolában alacsony a gyerekek teljesítménye,
ott rosszul dolgoznak rossz pedagógusok, ahol pedig jó a teljesítmény,
ott jó pedagógusok végeznek kiváló munkát. Ez azonban így NEM
IGAZ!

Ma már köztudott, hogy sehol
a világon nincs az a fajta szabad iskolaválasztás, mely hazánkban az
utóbbi két évtizedben teljesen átalakította az addig egymáshoz
meglehetősen hasonló általános iskolák heterogén szerkezetét. Mára az
iskolák többsége homogenizálódott. Az integráció – valljuk be őszintén –
szép mese volt, de mese volt. Ahogy a társadalom rétegei egyre
élesebben elkülönültek egymástól, úgy különültek el az iskolák is. Ebben
már az újra-körzetesítés sem segít, hiszen a lakókörzetek nagy része is
ugyanazon az átalakuláson ment át az elmúlt
évtizedekben.

Ne tegyünk mást,
csak nézzünk körül a megyeszékhelyek iskoláiban, mennyire megfigyelhetők
ezek a folyamatok. Majd’ minden városban ugyanaz a helyzet. És a vidék
helyzetének alakulása is tipizálható. Mi, pedagógusok, nem sok mindent
tehetünk ellene. Azt viszont nem hagyhatjuk annyiban, hogy mindezeket a
változásokat figyelmen kívül hagyva, minket tegyenek felelőssé azért, ha
a leszakadó rétegek iskoláiban átlag alatti teljesítményt mutat az
éppen aktuális kompetenciamérés. Ez a vád épp oly igaztalan, mint
felmagasztalni a pedagógust, ha iskolájában a gyermekek zöme megfelelő
családi háttérrel rendelkezik.

Azt, hogy ezzel a méréssel nincs minden rendben, az
is bizonyítja, ahogy az iskolák megpróbálnak tompítani a torz
értékelésen. Elég csak végignézni azt a statisztikát, amelyik a
hiányzásokat mutatja ezen a napon. Minél nagyobb társadalmi
problématömeget cipel egy iskola, annál több hiányzó gyerek van a
mérésen részt vevő osztályokban a kompetenciamérés napján. Kompenzálnak,
ahogy tudnak. Nem nekik kellene ezt megtenniük! Nem csalni akarnak,
csak védekeznek egy igaztalan megítéléssel szemben.

Más iskolák másként próbálnak előnyösebb „pozícióhoz”
jutni ebben a „versenyben”. Akad, ahol a mérést megelőző időben
agyongyakoroltatják a korábbi évekből összegyűjtött feladatlapok
feladatait. Értelme ennek sincs több, mint a sunnyogó hiányzásnak a
mérés idején. De szégyenkezni valójuk nem nekik
van!

A teljes cikk +
hozzászólások az Osztályfőnök.hu-n
»