Egy
olasz kutató új elmélete szerint helytelenül nevezik Johannes
Gutenberget az első cserélhető betűkkel nyomtatott könyv
létrehozójának.
(Forrás: Múlt-kor)

A Torinói Politechnikumban tanító Bruno Fabbiani
nyomdatechnikai-szakértő és -kutató a Genovai Tudományos Fesztiválon
tette közzé felfedezéseinek eredményét, mely szerint a 15. százai német
nyomdász nem úgy használta fel az 1452 és 1455 között feltalált
cserélhető betűket, mint eddig
hitték. 
 
Fabbiani az indoklását Gutenberg leghíresebb művére, ún. 42
soros Bibliára alapozza, melynek elkészítési munkálatai valószínűleg
1450 táján kezdődtek és 1456 augusztusa előtt be kellett fejeződniük. A
bibliát 2 hasábosan s eleinte hasábonként 40, majd 41, végül 42 sorban
szedték. Gutenberg minden igyekezete az volt, hogy a nyomtatásban is
megőrizze a kéziratos könyv jellegét, pl. 290 betűvel és jellel utánozta
a kézirat szövegének sajátosságait, ezenkívül gazdagon iniciáltatta és
rubrikáltatta a munkát. E műnél már a sortávolságok azonosságát is
megtartották és a sorokat pontosan kizárták. A szedés képe, azaz az
írásképnek az egész laphoz, illetve a margóhoz viszonyított szerencsésen
megválasztott aránya nagy összhangot és szépséget biztosít a műnek.
Eleinte megkísérelték, hogy a kiemelkedő részleteket vörös színnel
nyomtassák, de végül az ilyen helyeket, mint pl. az iniciálék, üresen
hagyták, hogy utólag kézi eljárással színezzék ki őket. A biblia 2
kötetes; 324, ill. 317 lapból, azaz összesen 641 lapból, illetve 1282
hasábból áll. Valószínűleg 200 példány készült belőle, 35 példányt
pergamenre, 165-öt pedig papírra nyomtak. Hat szedő dolgozott a munkán,
de a mesterről és segédeiről semmiféle záradék (kolofon) nem szól, s a
keletkezés helye és ideje sincs feltüntetve. Napjainkig 44 példány
maradt fenn és ismeretes a 42 soros Bibliából. 8 német városban és
Leningrádtól New Yorkig számos nagy könyvtárban található 1-2 példány.
Magyarországon nincs teljes 42 soros Biblia; csupán az MTA Könyvtárában
van belőle egy lap és az Országos Széchényi Könyvtárban 1 lapnak a
töredéke.
 
Az eddigi elméletekkel
szembehelyezkedve az olasz kutató szerint azonban Gutenberg nem
cserélhető betűkkel nyomtatta a Bibliát, hanem egy zseniális
találmánnyal, melyben a cserélhető betűket már felhasználta a német
nyomdász, ám nem az eddig hitt módon. A 42-soros Biblia egy lapjának
alapos vizsgálata után Fabbiani arra a következtetésre jutott, hogy a
betűk közül néhány kissé összemosódott, melyek azonban a szedőformába
rendezett betűkkel semmiképp sem lehet elérni. Ezért az olasz tudós arra
következtetésre jutott, hogy Gutenberg egy olyan készülékkel
dolgozhatott a nyomtatás során, melynek alapelve a mai írógépéhez
hasonlít.