Kevéssé
ismert, hogy milyen rendszer szerint foglalták el a helyüket a nézők az
amfiteátrumokban, holott ezek a római korban a társadalmi élet fontos
színterei voltak – hangsúlyozta Borhy László, az ELTE Ókori Régészeti
Tanszéke tanszékvezető egyetemi tanára, aki szerdán e kérdésről az
Ókortudományi Társaság ülésén tartott előadást. (Forrás:
Múlt-kor)

Az előadás anyaga Borhy
László hamarosan napvilágot látó könyvéhez kapcsolódik.
Kutatásai  kiindulópontja egy Komáromban előkerült felirat
volt, amellyel nemrég gazdagodott a helyi múzeum
leletanyaga.

„Ez a felírat említi
meg, hogy Brigetio polgármestere a városban állomásozó katonák számára
az amfiteátrum pódiumában hetven római láb (kb. 21 méter) hosszúságú
szektort jelölt ki, s üléseket is készíttetett a katonák számára. Ennek
kapcsán kezdtem el foglalkozni azzal, hogy vajon miért jelöl ki a
polgárváros egyik elöljárója egy külön díszszektort a katonák számára,
hogy nézhetett ki ez a hely. Milyen elvek, szabályok szerint
irányították a nézőközönséget, milyen rangsor érvényesült a látogatók
között, hogy tükröződött ez a helyelosztásban” –
mondta.

Ismertetése szerint
elsősorban a felíratok, de számtalan történelmi és irodalmi forrás
létezik, amelyek az amfiteátrumban kirajzolódó szigorú hierarchiáról
adnak pontos képet. „Itt egy helyen gyűlt össze a városi elit és a
legalsóbb rétegek reprezentánsai, együtt szórakoztak, s esetleg
láthatták a városba ellátogató szenátort vagy az uralkodót” –
mondta.

Mint kifejtette, vannak
olyan feliratok, amelyek az aréna körül húzódó üléssor, a pódium
helykiosztását tükrözik. Ez volt a legelőkelőbb hely, innen nyílt a
legjobb rálátás az eseményekre. Ezen  belül is voltak különböző
szektorok. Az ellipszis alakú aréna rövid tengelyének két oldalán
egy-egy dísztribün helyezkedett el. Itt a város vezetői, vagy a helyben
állomásozó légió parancsnoka kapott helyet. Számoltak azzal is, hogy
esetleg egy szenátor, vagy annak a családtagjai a városon átutazóban el
akarnak látogatni az amfiteátrumba, s számukra ott helyeket tartottak
fenn, ahogy a lovagrend tagjai számára is.

„Voltak a városban olyan személyek, akik pénzt
fordítottak az amfiteátrum megépítésére, felújítására, kibővítésére, s
így igényt formáltak arra, hogy feliratokon tüntessék fel érdemeiket” –
mondta Borhy László, hozzátéve, hogy a kiemelkedő adományozók szponzori
tevékenységét az arénában lévő falfestményeken is megörökítsék. Mint
mondta, nemrég került elő egy ilyen freskó Ausztriában, a Klagenfurt
közelében feltárt amfiteátrumban. A nézők helyét foglalkozás, nemek,
kor, sokszor még vallás szerint is kijelölték.

„Forrásokból tudjuk, hogy a nőket és a férfiakat
bizonyos korszakokban külön ültették. Augustus császár ugyanis nagy
figyelmet fordított a nemek elkülönítésére, de ez csak az
amfiteátrumokra volt érvényes, érdekes módon a  cirkuszokban
engedélyezték a koedukált ülésrendet. Suetoniustól, az i.sz. 1-2. század
fordulóján alkotó római történetírótól tudjuk, hogy külön ültették a
nős és a nőtlen férfiakat” – emelte ki.

Ismertetése szerint természetesen elkülönítették a
alsóbb néprétegeket, a rabszolgákat, s a városba látogató idegeneket.
Nekik a legfelsőbb sorok jutottak, amelyek a legtávolabb voltak az
arénától, s ahonnan a legrosszabb volt a rálátás. Egy-egy körzet lakóit
csoportosan terelték az amfiteátrumba. Az aquincumi amfiteátrumba
például a környékbeli falvak, a pagusok lakói csak csoportosan mehettek
be. A kapukon feliratokkal jelölték meg, hogy azokon mely település
lakosai nyernek bebocsátást.

„Az
amfiteátrumokba a császárkor első századában kizárólag fehér öltözékben
volt szabad látogatni. Martialis ír le egy esetet, amikor valaki fekete
ruhában érkezett, ám elkezdett havazni, s mire véget értek a játékok, az
illető ruhája is előírásszerűen fehér volt” – mondta Borhy
László.