Befogadó iskola vezetője, hajléktalan fiatalok segítője és
önkéntesként gyógyító orvos kapták a Pannon Példakép Díjat – írta a
FigyelőNet.
Az alapítvány 2007. évi
első díjátadóján a több száz jelölt közül a kuratórium által
kiválasztott három legkiválóbbnak adták át a Példakép Díjakat, s a velük
járó egy-egy millió forintot.
Magyarország új példaképei Kókayné Lányi Marietta, a
Gyermekek Háza alapítvány és alternatív iskola pedagógiai vezetője,
valamint Tinó Krisztina, a Diótörés Alapítvány munkatársa, és dr. Nemes
János, a Menedék egyesület elnöke, önkéntes orvos
lett.
A Pannon Példakép Alapítvány –
melynek célja, hogy a nyilvánosság erejével és anyagilag is támogassa
azokat a honfitársainkat, akik értékteremtő tevékenységükkel
mindannyiunk számára követendő példákat mutatnak – immár harmadik éve
működik, és negyedévente három díjat ad át.
„A Pannon és alapítványa harmadik éve keresi és mutatja
fel a nagyközönségnek azokat a kiváló embereket, akik rendkívüli munkát
végeznek a közösségért, és a díj előtt szinte teljesen ismeretlenek
voltak” – mondta a díjátadó után dr. Majorosi Emese, a Pannon sajtó- és
információs igazgatója.
Nemes doktor
a Madarász utcai gyermekkórházban gyerekorvos, kardiológus. Kétévente
szabadsága terhére a fejlődő országok nyomornegyedeiben végez önkéntes
gyógyító munkát, ezenkívül a migránsokat segítő Menedék Egyesület
elnöke. Az egyesület eddig 25 ezer, Magyarországon menedéket kereső
embernek segített három hazai menekülttáborukban. Az elmúlt évtizedben
hétszer járt szegény országokban, ahol két-két hónapig gyógyított egy
nemzetközi segélyszervezet karitatív rendelőiben, köztük Teréz anya
kalkuttai szeretetotthonában. Az utazások költségeit részben maga
fedezi, a helyszíneken spártai körülmények között él és dolgozik napi
12-14 órát kollégáival együtt.
Tinó
Krisztina hajléktalan, munkanélküli, többnyire roma fiatalokkal
foglalkozik. Maga is roma származású, volt állami gondozott, akinek jó
esélye volt, hogy hajléktalanként végképp elkallódjon. Elsősorban
azoknak a segítő felnőtteknek köszöni, hogy eljutott idáig, akik a
sorozatos balhék után is megbíztak benne, és adtak neki egy esélyt. Ma
már többdiplomás, tapasztalt segítő, aki különösen hiteles, hiszen
megjárta a poklok poklát: lógott, megbukott, csavargott. Tudatosan
kereste a legsúlyosabb helyzetben levő hajléktalanokat, úgy érezte,
nekik van leginkább szükségük a munkájára. Az ő tudására,
tapasztalataira támaszkodva az alapítvány új programokat dolgozott ki a
fiatalok számára, és nagyobb intenzitással küzd az ellátottak emberi
jogainak érvényesítéséért.
Kókayné
Lányi Marietta alapítótársaival együtt személyközpontú iskolát hozott
létre. Az itteni órák élményszámba mennek: a kis csoportokban dolgozó
gyerekeket két tanító segíti, a feladatokat a gyerekek felosztják egymás
között. Sérült, eltérő nevelési igényű gyerekek integrált oktatását is
végzik. Ebben az iskolában a gyerekeket egymás elfogadására nevelik, és
arra figyelnek, hogy ki miben jó. A szülők szerint az integráció olyan
befogadó légkört, valós szolidaritást fejleszt ki, amihez hasonlót más
iskolákban nem látni.