Az elmúlt hetekben több cikk is megjelent a Magyar Nemzetben a szabadkőművesség, a magyar történelem és a magyar kultúra kapcsolatáról. Véleménycikk.

Van Molière-nek egy kis darabja, amiben a cselszövők elhitetik az orvosokkal, hogy ellenségük, Gömböc úr közönséges őrült. Innentől kezdve Gömböc úr bármit mond, minden csak annak bizonyítéka a doktorok szemében, hogy tényleg elmebeteg. Azt állítja magáról, hogy normális? Tehát őrült, hiszen nem érti meg, hogy beteg. Menekülne? Kóros mehetnék. És így tovább.

Így néznek a gonosz szabadkőműveseket ütő kalapácsok mindent gonosz szabadkőműves szögnek. Tóth Gy. László írása (A szabadkőműves-páholyok valós szerepéről és jelentőségéről, Magyar Nemzet, 2020. július 27.) mutatja, hogy ők nem csalnak, hamisítanak, egyszerűen ők Molière orvosai. (Nem egyedi eset, mások például mindent antiszemitizmusnak néznek, és sorolhatnánk még a különféle szemléletű közéleti „orvoslásokat”.)

Azt, hogy a szabadkőművesek nem akarták az ország vesztét, azt éppolyan nehéz lenne közvetlenül bizonyítani, mint bármi más cselekvés meg nem történtét. A bizonyítási kényszer ezért itt a vádlók oldalán van. Ezzel eleddig adósok maradtak, de most Tóth végre „bizonyítékot” mutat fel. Ez magától Jászi Oszkártól származik 1911-ből, és Tóth szerint azt mutatja, hogy a szabadkőműves, „népparlamentben” gondolkodó és az „oktatást államosítani” tervező Jászi magyargyűlölő volt, és társaival „az ezeréves magyar állam felbomlasztásán dolgoztak”.

És íme, amit cáfolhatatlan bizonyítékként idéz belőle: „Kell, hogy a mi szövetségünk egyre inkább az emberi haladás internacionáléjának magyarországi serege legyen, mely mint avantgárd élcsapat tanulmányozza a terepet, és készítse el a haditervet ama reformeszmék számára, melyeket a kartársak elmaradt tömege, a hatalmasak és az elnyomottak csőcseléke még felfogni vagy megvalósítani nem képes.”

Folytatás