Szép ez az újmagyar történelem, csak semmi sem igaz belőle.

Schmidt Mária az utóbbi időben új történelmet ír: hagyományos, jól bevált ellenségeinket (tatár-török-orosz-Habsburg-kisantant) lecserélte egyetlen újra. Ez pedig a rossz Nyugat, mely lenézi és kioktatja a jó Keletet. Utóbbiba rajtunk, a továbbra is makulátlan magyar nemzeten kívül, amelyet mindig csak bántottak (ez nem változott), most már a környező népek és Oroszország is beletartozik. A múltcsere logikus. Gondoljuk csak meg, ellenzik a környező kelet-európai országok a tömeges betelepítést és a kvótát, vagy nem? „Leckéztetik”-e őket „színvonaltalan, tudatlan nyugati senkik” (ahogy Schmidt utal a kritikus uniós politikusokra) vagy nem? Na, ugye. Ebből következően a felvilágosodás óta együtt szenvedtük el velük a Nyugat galádságait. Pont. Jó, jó, de hát Oroszország, ugye 1849, 1945, 1947, meg izé, hát 1956…? Ugyan már, rossz a kérdés.

Folytatás