Rákay Philip azt írta nemrégiben, „hiába a ballib hergelés és hiszti (…) az SzFE-karaván azért csak halad” (Facebook, február 5.). Ez a cinikus mondás végigvonul az összes elsöprő túlerővel kierőszakolt magyar konszolidáción. „Egyesek (…) konokul a falakra és a hirdetőoszlopokra csempészik az élet megbénításának jelszavait: sztrájk… sztrájk… – írta például a Népszabadság egy hónappal a forradalom eltiprása után, (…) [de] ami ma még félelmet ébreszt bennük [a tömegekben], az holnap már legfeljebb ezt a bölcs mondást juttatja eszükbe: A kutya ugat, a karaván halad”. (Népszabadság, 3. oldal, 1956. december 4.)

Az a karaván aztán szépen haladt, egy idő után már a betiltott szerzők nyilvánosságra engedett ugatása sem jelentett rá veszélyt, így Örkény Istváné sem, akinek Tóték című drámáját (a diktatúra paraboláját) olyan jól rendezte meg Szolnokon egy fiatal rendező, bizonyos Székely Gábor, hogy a lelkes szerző a következő darabját neki ígérte. Székely kérésére és közreműködésével így született meg az egyik legsikeresebb magyar színmű, a Macskajáték, és az ő rendezésében robbant a szolnoki ősbemutató 1971-ben.

Folytatás