„A szokásosan ősszel kiutazó, a Yad Vashemben tanulmányokat folytató magyar tanárdelegáció szerencsés tagja lehettem. De nem a holokausztról akarok írni, az nagyobb lélegzetet igényelne.” – Peragovics Ferenc beszámolója.

Két hete érkeztem haza Izraelből. A szokásosan ősszel kiutazó, a Yad Vashemben tanulmányokat folytató magyar tanárdelegáció szerencsés tagja lehettem. De nem a holokausztról akarok írni, az nagyobb lélegzetet igényelne.

Hanem az országról, amit megismertem. A fantasztikus, ellentmondásosságában is lenyűgöző, mindössze hatvanesztendős Erec Jiszraélről. A demokratikus, dinamikusan fejlődő államról, amely elszántan áll a lábán és védekezik, ha kell.
Majd 15 százaléknyi arab lakóinak is békét, együttműködést és biztonságot nyújt. Már ha tud.

Tel-Avivban hazautazásunk napján vettem egy Vésztyi-t.
Az orosz zsidók egyik napilapja, kényelmesen kis formátumú, nem is drága, az utolsó sékeljeimet költöm, jó lesz a repülőre. De a Földközi-tenger keleti medencéje fölött tiszta az égbolt, Ciprusban, majd Anatólia vad hegyeiben gyönyörködünk olvasás helyett. Itthon nézem át tüzetesebben a lapot, még mielőtt az végképp értékét veszítené.
Rövid kis rendőrségi esetleírásra leszek figyelmes.
Izraeli állampolgárságú arab nő gyilkosát fogták el a Palesztin Autonómia területén. A 29 éves négygyermekes anya másfél hónapja hagyta el palesztin férjét, akivel az autonóm területen lévő Shem városában élt. Hazatért Izraelbe és szülővárosában, Tirában egy virágboltban kezdett el dolgozni. A fiatalasszony panaszt tett a rendőrségen, amelyben leírta, hogy férje rendszeresen veri. Mivel azonban Shem nem tartozik Izrael fennhatósága alá, az ügy dokumentációját továbbították a Palesztin Autonómia rendőrségének. Október 29-én a férj világos nappal megjelent Tirában, bement a virágboltba és fejbe lőtte az asszonyt, aki a helyszínen meghalt. A gyilkos elmenekült. A nyomok Szamáriába vezettek egy Kucra nevű faluba Shemtől dél-keletre. Az izraeliek átadták ezt az információt is palesztin kollégáiknak, a gyanúsítottat letartóztatták, de aztán hamarosan elengedték. Ezután vette a kezébe az ügyet az izraeli rendőrség. Éjjel nyomozók és a Cáhál (az Izraeli Védelmi Erők) katonái körülvették a házat, ahol bujkált és elfogták. A rendőrség kéri letartóztatásának meghosszabbítását a nyomozás befejezéséig.

Eddig tart a rövid tudósítás.
Megsajnálom a férfiönkény áldozatául esett fiatal arab asszonyt.
Esztelen halálát ugyan nem tudták megakadályozni a rendvédelmi szervek, de a bűnös talán elnyeri méltó büntetését, ahogy ez egy jogállamban illik. Persze mondhatnánk, hogy a gyilkos személyében olyasvalaki után nyúlt Izrael állama, aki nem is tartozik szuverenitása alá. Mit tehettek volna, ha csak hatáskörüket túllépve, holtában tudnak igazságot szolgáltatni arab származású állampolgáruknak. E pici, tragikus emberi sorsból nem akarnék messzemenő következtetéseket levonni, csak jelezni a különbséget.

A másik nagy élményem a modern Izraelben a köztéri szobrokhoz kapcsolódik. A nagy politikusok, államférfiak üdítő hiányával lehet jellemezni Jeruzsálem és Tel-Aviv nagy tereit. Mózes második könyve írja le az aranyborjú történetét, amikor a Sinai-hegyről késve visszatérő Mózes helyettesítésére készítik és táncolják körül a bálványt. Ennek sikeres lerombolása óta Izrael népe nem foglalkozik idolteremtéssel, legyen szó akár az ősi államalapító nagy királyokról vagy a modern zsidó állam megalapozásánál szerepet játszó politikusokról. A Rabin-gyilkosság helyszínén található emlékműben nem idéződik föl a miniszterelnök egykori hús-vér alakja, a kompozícióban egyenetlenül elhelyezett, durván megmunkált fekete gránitkövek a merénylet társadalmi hatását próbálják kifejezni egy máig kiheverhetetlen földmozgás formájában. (Nagy hálával gondolok Chava Baruchra, izraeli képzésvezetőnkre, aki az utolsó nap programjába még belegyömöszölte az emlékművet!)
Európában és benne Magyarországon szokatlan, hogy a téren nem áll egy koronás fő, egy dinamikus lovasszobor, egy a fejlődés jó irányát mutató, magabiztos „mini Mózes”. Kossuth-Mózes (úgy is, mint magyarok Mózese!), Horthy-Mózes, Gömbös-Mózes, Lenin-Mózes, Rákosi-Mózes, Nagy Imre-Mózes, Antall-Mózes, a többi még csak készülőben.

Itt egy szoborba öntött embert láttam. A repülőtéren a hosszú folyosók egyikének zugában a légikikötő névadójának és Izrael első miniszterelnökének fejportréját. Többen lefényképeztük a mosolygós, vicces Ben Guriont. Köztünk szólva nem volt egy szép ember, de ez bizonyára nem nagyon foglalkoztatta a lengyel földön született modern Dávidot!

A fenti írás a szerző véleményét tükrözi, és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van az olvasottakhoz, azt e-mailben az info@tte.hu címen, vagy a honlapon fórum indításával jelezheti.