Mást vár
az igazgató és mást a szülő
(Forrás: Magyarország.hu)

A magyar oktatási intézmények belső világát
térképezi fel az Országos Közoktatási Intézet 2001/2002-ben lefolytatott
kutatása. A szakértők arra kerestek választ, hogyan alkalmazkodnak az
iskolák és vezetőik a közelmúlt társadalmi-gazdasági és oktatáspolitikai
változásaihoz.

Mintegy 1 200 intézmény bevonásával végzett országos
kutatást az Országos Közoktatási Intézet, melyben a közelmúlt
oktatáspolitikájának, valamint társadalmi és gazdasági változásainak az
iskolákon belüli tapasztalataira kerestek választ. A kutatók
iskolaigazgatókat kerestek meg, akik statisztikákra és személyes
véleményükre alapozva értékelték az intézményükben folyó munkát.

A tanulmányok szerzőinek
kiindulópontja az volt, hogy a 90-es években több olyan változás is
bekövetkezett a közoktatásban, amely egyaránt növelte az iskola
vezetésének szabadságát és felelősségét. Nőtt az iskolák
programkínálata, jelenleg a korábbi általános, közép- és szakiskola
besorolással ellentétben 58-féle szervezeti variációt kínálnak az
oktatási intézmények a nyolcosztályos gimnáziumtól a szakiskolát és
gimnáziumot is egybefogó középiskoláig.

A kötet szerint ezek a folyamatok felerősítették az
innováció, a specializálódás és a minőségbiztosítás iránti igényt; az
eredmények valószínűsítik, hogy minél intenzívebbek a helyi változások, a
tartalmi-módszertani megújulás, annál jobb pozícióban van az iskola az
egyre hierarchizáltabb intézményrendszerben.

A kutatás egyik eredménye éppen az, hogy az iskolákban
megvalósuló fejlesztések egyik ösztönzője lehet a fenntartó által
meghatározott költségvetés, ha az világos és kiszámítható elvek szerint
változik évről évre. A kérdőív ötféle finanszírozási módszert határozott
meg, melyek közül még mindig a legtöbbször egyfajta bázisfinanszírozás
tűnik ki, azaz az iskolák a megelőző évi bevétel alapján jutnak
forráshoz. Az iskolaigazgatók által adott válaszokból kitűnik, hogy ez a
módszer sokkal kevésbé ösztönzi az intézményeket a hatékony
gazdálkodásra vagy a saját források növelésére, mint például a diákszám
szerinti finanszírozás.

A korábbi
évtizedekben a magyar iskolákban, még az alapképzés intézményeiben is,
nőtöbbségű pedagógusközösségekben férfi igazgatók dominanciája volt
jellemző. 1970-ben az általános iskolai igazgatók csupán 17%-a volt nő. A
2001/02-es kutatásban együttesen már többségbe kerülnek a női
igazgatók. Arányuk azonban leginkább az általános, legkevésbé pedig a
szakképző iskolákban, valamint a tiszta gimnáziumokban
emelkedett.
 
Jelentős különbségek vannak az
iskolaigazgatók és a szülők által az intézménnyel szemben támasztott
elvárások között – derül ki egy korábbi tanulmány, valamint az OKI
felmérésének összevetéséből. Míg az intézményvezetők az élethosszig
tartó tanulás alapelvéből kiindulva a tanulás iránti vágy felkeltését
teszik az iskola legfontosabb feladatának, addig a szülők inkább az
ismeretátadást és a pályaválasztási segítséget várják az oktatási
intézményektől.

Általános
problémaként jelenik meg az igazgatói és a pedagógusi pálya
rugalmatlansága. Biztonságos munkahelyet jelent ugyanis a pedagógus
pálya akár a többgyermekes anyák számára is, a munkakör stabilitása
azonban nem kedvez a fiatal, kreatív tanárok pályára kerülésének. Az
igazgatók átlagos életkora az elmúlt tíz évben országosan 2,5 évvel
növekedett, ami területi eltéréseket is mutat: Budapesten jelenleg 4,6
évvel idősebbek átlagosan az iskolaigazgatók, mint tíz évvel
ezelőtt.

Az elöregedés mellett az
immobilitás is jellemzi az igazgatói pályát: a tapasztalatok alapján nem
szívesen vállalják el a vezető pozíciót a pedagógusok, kényszerből
maradnak az iskolában, nem tudnak kilépni belőle.

A felmérés tapasztalatai szerint azonban a tanári kar
és a vezető életkora önmagában nem akadálya egy-egy intézmény
megújulásának. A vezetők életkora szerint vizsgálva az újításokat,
kitűnik, hogy éppen azok az intézmények alkalmaznak új módszereket, ahol
az igazgató életkora magasabb, nem egyszer 60 év feletti. Igaz
ugyanakkor, hogy ezek az intézmények megkésve alkalmazzák a
minőségbiztosítással járó változtatásokat.

A várakozásoknak megfelelően azon iskolákban, ahol
nagyobb arányban járnak rossz anyagi körülmények között élő vagy
munkanélküli szülők gyermekei, nagyobb arányban indulnak korrekciós
osztályok; ahol viszont magas a diplomával rendelkező szülők aránya, ott
gyakori a tehetséggondozó osztályok létrejötte.

Eredeti
cikk