Sajátos, konspirációs körülmények között született meg Deák Ferenc 1865. április 16-án napvilágot látott húsvéti cikke.

Húsvét előtt néhány nappal Salamon Ferenc történész, a Pesti Napló újságírója éppen szokott munkáját végezte a szerkesztőségben. Váratlanul hozzá lépett a lap szerkesztője, báró Kemény Zsigmond. „Izgatott és titkolódzó fontoskodással a tudtomra adta – emlékszik vissza Salamon évekkel később –, legyek készen, mert holnap vagy holnapután Deák egy iránycikket akar velem fogalmaztatni a Napló számára.”

Salamon hiába tiltakozott a nagy feladat láttán, húsvét szombatján Kemény kiadta az utasítást: azonnal siessen Deákhoz az Angol Királynő szállodába*. „Szó nélkül engedelmeskedtem. Éppen úgy éreztem magam, mint katona koromban”.

Deák maga is olyan komoly volt, mint egy tábornok ütközet előtt. Szokásos tréfáit elhagyta. „Azonnal munkához láttunk. A belső szobából kihoztuk közös erővel a Corpus Juris két kötetét, s elhelyeztük a keleti fal melletti nagy díványra. Az öregúr a kettő között foglalt helyet.”

Salamon egy asztalhoz ült, melyre már ki voltak készítve a kihegyezett tollak. Megnyugodott: nem volt más dolga, mint leírni, amit Deák diktált, illetve történészként segíteni kikeresni a Corpus Jurisból, vagyis a törvények gyűjteményéből néhány régi törvényt.

A diktálás reggel 9-től délután háromig, vagyis hat órán át tartott folyamatosan, szinte megszakítás nélkül. Deák csak a végén olvastatta fel a cikket, egészben, és csak néhány szót igazított rajta. Látható volt, hogy a fejében már az előtt készen állt az írás, hogy  diktálni kezdte volna.

A cikk folytatódik a tenyleg.com oldalán