Hat éven át tanultál történelmet a gimnáziumban – végig tőlem.[*] Számomra érthetetlen volt, kicsit fájdalmas, de persze érdekes is, hogy valaki, aki a tanítványom, ebben a diákkörnyezetben, mitől kezd nagy-magyarországos pólókat viselni, trianonos matricákat kitenni, az ehhez tartozó eszméket fennen hirdetni folyosón és tanteremben? Először is, mi volt a családi értékrend nálatok, beszéltetek otthon Trianonról, hasonlókról?

Nem volt téma Trianon. Az értékrend anyai ágról inkább liberális, apairól inkább konzervatív volt, de egyik sem hatott rám nagy mértékben. De leginkább mégis balliberális gondolkodással érkeztem az iskolába, és talán azzal is távoztam, ugyanakkor közben, az igazi hipster megtalálja, hogy mi van az adott közeg közvélekedésétől legtávolabb, és ez nagyon jól sikerült nekem az AKG-ban. (Nevet)

Bosszantott a többiek gondolkodásmódja, és ezzel provokáltak?

Talán álszentséget éreztem a levegőben és ezzel szemben akartam felmutatni azt, amit nem fogad el az adott közeg. Természetesen ez nem volt teljesen tudatos, és egy idő után nyilván azonosultam vele.

Mikor kezdődött?

Talán olyan 8.-9.-ben.

Te voltál itt a másság, felvállaltan. Ezzel sokunknak tulajdonképpen imponáltál, csak az volt a furcsa, hogy kisebbségként egy olyan álláspontot képviseltél, mely nem tolerálja a kisebbségeket.

Egy paradox helyzetet hoztam létre. (Nevet) Ennek van még egy eleme. A legtöbb embernek, aki kiegyensúlyozott életvitelt tud folytatni, van kis korától kezdve egy belé nevelt világképe, ami sokszor zárt. Zárt világképen azt értem, hogy a maga kategóriáiban gondolkodva nem lehet megcáfolni. Nekem nem volt ilyenem: sem vallásos nevelésem, sem igazán nagyon politikai nevelésem, sem semmi olyan, ami stabil világlátást, ideológiát adott volna, és ez vonzóvá tette azokat a világképeket, melyek megadhatják ezt. Ez a neveltetés ezzel az eléggé furcsa személyiséggel kombinálva azt hiszem nagy eséllyel valamilyen extremitáshoz vezet. Ez valamennyire kódolva volt az életemnek ebben a szakaszában. Lehet, hogy mondjuk egy vallásos iskolában ez militáns ateizmusban csúcsosodott volna ki, vagy egy konzervatív iskolában anarchizmusban. Nekem az volt a nagyon nagy szerencsém itt az AKG-ban, hogy a tanáraim nagy része tudta ezt úgy kezelni, mint egy tizenéves útkeresése, és nem úgy tekintett rám, mint egy politikai ellenségre.

Mit jelent, hogy furcsa személyiségtípus?

…Igazából meg nem felelési kényszerem volt egy kicsit…

Érdekes, hiszen segítőkész, kimondottan tisztelettudó diák voltál, tekintélytisztelő. Ez azért egy nagyon speciális kamaszlázadás.

Igen, az AKG-ban összefirkálták a diákok a padokat, és akkor nekem az a lázadásom, hogy letörölöm, itt rend legyen, itt nem lesz ilyen liberális fertő, hogy firkálnak és tiszteletlenek. (Nevet)

Nem volt ebben valami igény egy biztonságosabb, rendezettebb világra?

Dehogynem. Ez is alapvetően benne volt. Ez egy furcsa elegye a biztonság- és szabadság-keresésnek.

Azt érzékeltem nálatok, például mikor Tatán, a Mátyás-vetélkedőn voltunk, hogy nektek a katonás dolgok nagyon tetszenek, minden, amiben volt valami formális rend, egyenruha, egyformán lépni, vezényszavak, keménység, harciasság – volt ennek valami romantikája a számodra?

Nyilván. A totalitárius diktatúrák külsőségei is valami iszonyatos erőt sugároznak, amiben van valami romantikus. De az a furcsa, hogy az AKG előtt egy olyan iskolába jártam, ahol egyenruhát kellett viselnünk, és azt sem bírtam elviselni. Nem vettem fel, és kaptam érte intőket.

Volt-e olyan élményed, esemény, amivel provokált téged a külvilág, és ami azt váltotta ki, hogy elindultál ebbe az ezoterikus irányba?

Ez nagyon jó szó, hogy ezoterikus. A mi kis, néhány fős klikkünknek annak idején a térképtartó szekrény mögött a harmadikon, 7.-ben és 8.-ban, nem politikai motivációi voltak. Mi csak egyszerűen valami miatt nem akartunk annyit a többiekkel lenni. Mikor sötét ruhákban jártunk, akkor mi konkrétan varázslók voltunk. Tényleg. Ezoterikus dolgokat olvastunk szellemidézésről, okkultizmusról, meg hasonlókat. És az volt a nagyon furcsa, hogy csak mert acélbetétes bakancsban jártunk, metált hallgattunk, fekete ruháink voltak, már jöttek olyan visszajelzések, hogy én biztos náci vagyok, vagy szélsőjobbos. És nem volt így. Lehet, hogy ez is váltotta ki azt, hogy ha már ennyire ezt akarjátok, akkor legyen. Nem tudom.

Szerepjátékoztatok is? Ez a Gyűrűk ura vonal, nem?

Igen, szerepjátékoztunk. A Gyűrűk ura ott volt, de nem volt olyan nagyon központi.

Minek a hatására mentél tovább éppen a történelmi ezotéria felé? Internet, könyvek, személyek?

Nyilván az internet nagyon fontos volt, meg ilyen témákkal foglalkozó előadásokra is jártam, ezek kicsit szektás jelleggel működtek, egymásnak is ellentmondó alternatív történelmi eszmefuttatásokat hallgattam végig, egy-kettővel egyet is értettem. Az előadók nevére már nem emlékszem. Meg a szélsőjobb utcai gerillakampányának hatására utánanéztem, hogy mi történt Trianonban, és igazságtalannak találtam.

Mennyire frusztrált téged az, hogy ott ülsz olyan iskolai történelemórákon, melyeken teljesen más a szemlélet? Ez hogyan hatott rád?

Folyamatos megerősítésként. Lám az ármány beérett, és a fiatal magyar generáció nemzettudatát is ezzel a Habsburg-kommunista tákolmánnyal próbálják fertőzni, a mi nemzettudatunkat el akarják venni és azt mondják, hogy nem vagyunk hunok, pedig azok vagyunk.

Az az érdekes, hogy én nem éreztem benned soha semmi haragot felém, pedig ebben a logikában én hazudtam neked.  

Nem feltétlenül. Egy struktúrát láttam. Nem rád haragudtam, mert azt gondoltam, talán a tanárnak is hazudtak. És a tanár tanárainak is hazudtak, és még az ő tanáraiknak is, és valaki a szabadkőműves-zsidó-meleg páholy tetején tudja az igazságot, csak rejtegeti, és mindenki másnak hazudik.

És ebben minden csak megerősített…

Minden belefért ebbe, mindent bele lehetett gyömöszölni ebbe a világképbe.

Amikor elkezdtek veled a többiek vitázni, órán, folyosón, előtérben, szünetben, akkor az nem zavart? Vagy szeretted ezt a helyzetet?

Persze, hát hogy lehet úgy vitatkozni, hogy egyetértenek velem?

Szóval te élvezted ezeket a szituációkat?

Persze.

A ti évfolyamotokban volt olyan diák, aki hozzád hasonló utat járt végig?

Ilyen extrémen nem hiszem. Ez náluk kicsit olyan lehetett, mint a zenei stílusok alapján rendeződő csoportok, az alternatívok, meg a hiphipot hallgatók, meg a rockot hallgatók, és akkor ebben az esetben voltak a szélsőjobbosok.

De nálad ez ezen túlmutatott.

Igen.

Olyannyira, hogy az iskolán kívül kerestél társakat, a jobbikosok között. Hogy érezted magad ott?

Igazában ott is rosszul. Egészen más típusú társaság volt ez, egyszerűen nem tudtam beleilleszkedni, még akkor se, ha akartam. Meg az volt az érzésem, hogy basszus itt mindenki alibizik, és ezt az egészet én veszem itt egyedül komolyan. Mindenki azt a részét szereti, hogy együtt főzőcskézünk, én viszont úgy gondoltam, hogy mi most végre valami jót csinálunk az országnak. Lehet, hogy csak jobban bele tudtam lovalni magam. Meg jobban utána is olvastam mint ők, volt egy ilyen időszakom, mikor a Tormay Cécile meg hasonló 20. századi jobboldali szerzők eszmefuttatásaiba nagyon beleástam magam.

Mi volt a benyomásod például Tormay Cécile-ről?

Nyilván a Bujdosókönyvben az elfogultságot már nagyon erősen éreztem akkor is, de érzelmileg azonosulni tudtam vele. Attól függetlenül, hogy ha ma újraolvasom egy-két leírását, nagyon felháborítónak tartom. Ami számomra igazán vonzóvá tette a radikális jobboldalt a történelemképünk hasonlóságán kívül, hogy a gazdasági programjuk a legbalosabb volt, ez a csoport feszegetett leginkább szociális kérdéseket egy darabig. Lehet, hogy ha 2006-ban az MTV székházánál a vörös vagy vörös-fekete zászlók lobogtak volna az árpádsávos helyett, akkor egészen másképp alakul az én történetem.

Ott voltál?

Nem, akkor 8.-os voltam, de elkezdtem szimpatizálni a tüntetőkkel. Hazudott, nem mondott le, akkor tiltakozzunk. És volt később egy-két tüntetés, amin ott voltam.

Akkoriban aggódtunk, és kérdeztük is tőled, hogy ugye nem veszel részt ilyenekben. Visszatérve Tatára, az ottani végtelen vitánkat én nagyon rosszul éltem meg, azt láttam, hogy benneteket nem lehet érvekkel meggyőzni, mert körbe-körbe jártok, mint a viccben: „Az elefántnak azért van piros szeme, hogy el tudjon bújni a meggyfán. – De hát még senki sem látott meggyfán elefántot! – Na ugye, milyen jól elbújt?” Ez reménytelennek tűnt. Te hogyan élted meg?

Biztosan volt hatása később a vitának, és akkor is biztos mondtad ezt, már nem emlékszem, de igazából az ilyen találó hasonlatok sokkal később értek be. Akkor viszont a vitától még tovább erősödött bennem az a meggyőződés, hogy hát igen, ilyen a szabadkőművesség, a finnugrizmus olyan mélyen berágta magát a történelemoktatásba, hogy ennyire jól felvértezett történelemtanárok oktatják a hazugságot és nekem pedig még inkább meg kell győznöm mindenkit, hogy igenis a gonosz szabadkőművesek okozták Trianont.

A cikk a tenyleg.com oldalán folytatódik