Ki hitte volna még néhány éve, hogy a magyar társadalom érdeklődésének homlokterébe kerülnek a vexillológia kérdései – teszi fel a kérdést Peragovics Ferenc.

Fokozottan igaz ez Esztergomra, ahol a város zászlaja gyakorlatilag megegyezik a hungarista mozgalom zászlójával? Tény, hogy a városba látogatók néha értetlenségüknek adnak hangot a nyilas konnotációkat keltő zászló láttán, de ez elsősorban az őszi tüntetések óta datálható, addig senkit nem zavart. Kívánatos volna lecserélni a zászlót ? Van-e a nemzeti zászlóval összehasonlítva valamilyen többletértéke az árpádsávosnak ? Országosan nincs, lokálisan talán van.

Esztergom város címerében régóta szerepelnek az inkriminált pólyák. Borovszky Samunak a dualizmus korában készült Magyarország vármegyéit és városait bemutató sorozatának Esztergom vármegyéről szóló részében – az 1989-es reprint van előttem – a 75. oldalon szerepelteti a város címerét. Ezen a kör alakú ábrázoláson egy várat látunk, melynek mintha a kapuját képezné egy vágásos címerpajzs. A vágások száma 8. A mai Esztergom zászló kilencosztatú. A mostani tüntetéseken használt zászló hétsávos. A XIV. századi Képes Krónika egyik iniciáléján III. Bélát látjuk, kezében az „árpádsávos” zászlóval, amelyen 8 vágás van. A számmisztikában járatosak, gondolom, már mindent helyre tettek: itt miért kevesebb, ott miért több, nekem fogalmam sincs, mi az ingadozás oka. Hogy tovább bonyolítsam, Esztergom Árpád-kori kettős pecsétnyomójának az egyik oldalán látható pajzsban jól kivehetően a vágások száma 10.

Érzésem szerint erről a régi emlékről, az ún. esztergomi latinok XIII. századi pecsétjéről vették a dualizmus kori címerhez a mintát. A magyarországi kommunális heraldika legszebb korai megnyilvánulásai közé tartozik ennek a pecsétnek első ismert, 1265-ös lenyomata. Vele rokon Buda 1292. évi nagypecsétje, amelyen gyakorlatilag az esztergomiéval azonos motívumok láthatók. A királyok polgárságot támogató politikájának része volt, hogy  jelképeiket használni engedték az általuk pártfogolt városokban. Ez fejezte ki a városok királyhoz való tartozását, és hangsúlyozták a király részéről várható védelmet. (Lásd erről Bertényi Iván : Új magyar címertan, Maecenas, 1993.)

A 20. századi alkalmazásról – főleg ’45 utánról – hézagosak adataink. A klerikalizmus fészkének tartott Esztergomot sokszorosan megalázták a kommunista korszakban, így nem tudom elképzelni, hogy meghagyták volna a nyilasokra emlékeztető zászlót, hacsak nem jóval korábbról való szimbólumról lett volna szó. Hihetőbb, hogy egyszerűen az 50-es években nem vettek róla tudomást, indifferens volt a bolsevik uralmat gyakorlók számára, használata természetesen tilos volt. A 70-es években viszont már föltűnik. Vélhetően az 1973-as „Ezeréves Esztergom” ünnepségek idején fedezték fel újra. Az ekkor készült díszkiadványok bőrborítóján megjelenő vízszintesen osztott címerpajzsban a latinok pecsétjére emlékeztető két elem található: az erődített vár és az ún. Árpád-sávok, no meg természetesen a vörös csillag.

A címer- és zászlótani tudományban járatosak tudják, hogy igazában ún. árpádsávok nem léteznek. A mértékadó heraldikusok szerint a 12. század végén Imre király felesége hozta magával Aragóniából a piros-sárga sávokat, amelyek magyar talajon piros-ezüstre (fehérre) módosultak. Ezzel az ábrázolással jelennek meg később keletkezett krónikáinkban visszamenőleg is Árpád-házi királyaink, ezért terjedt el az árpádsávos megjelölés. Ma is így tartja a köztudat. Tényként szögezhetjük le, hogy az Árpádok egy századig használhatták.

Ha Esztergomban ma ünnep idején fellobogózzák az utcákat, senkiben nem kelt megütközést a város jelképe, és senki nem gondol a nyilas érára. Ez itt egy megszokott jelenség. Helyi újságíró barátom mesélte a múltkor, hogy sok levelet kap, melyek arra kérik, hasson oda, hogy ez a rosszemlékű szimbólum eltűnjön a városból. A holokauszt miatt valóban van mit újragondolni, a II. világháborús zsidóirtás sok mindent felülír a történelemben, az Esztergom zászlónak azonban ehhez semmi köze. Szálasi pribékjei messze voltak még, amikor ezek a szimbolikus elemek már évszázadok óta a városhoz kötődtek. Ezzel korántsem akarom azt állítani, hogy a város lobogójával tüntetni mennék Budapestre. Az Astoria környékén mást jelent, egy modern konzervatív ilyet nem tesz. De ez egy másik történet…

Vácegres neve az 1940-es évekig Zsidó volt. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja, Endre László vitte keresztül a település lakosainak akarata ellenére, hogy a falun átcsordogáló Egres patak és Vác közelsége miatt kereszteljék át Vácegresre. Nem hiszem, hogy a belügyi államtitkár undorító gyakorlatát át kellene vennünk ellenkező előjellel. Zsidót (Sydo) már az Árpád-korban említik az oklevelek, és az esztergomi latinok kettős pecsétje is az államalapító ősi dinasztia korának nehezen kivehető homályában kezdi történetét.

A köztársaság elnökét sokat szidják mostanában, főleg baloldalról. A március 15-i ünnepről való távolmaradásáért is kapott már eleget az újságíróktól. Én méltányosabb vagyok vele szemben, és egyáltalán nem bánom, hogy úgy tesz, mintha normális országban élne.

Elemezték már a kolozsvári operában március 14-én elmondott ünnepi beszédét is. Egy apró momentumra szeretném felhívni a figyelmet, ami mintha elsikkadt volna a kommentárokban. Ez pedig a nemzeti szimbólumokkal kapcsolatos: „A 48-as forradalom óta a háromszínű nemzeti zászló a szabadság jelképe is lett: felülmúlhatatlan jelkép, nincs szükség másra.”

Ez a mondat nem az erdélyieknek szólt, hanem a maga finom módján haza üzent az árpádsávos zászló használóinak, védelmezőinek.

Az elnök egyértelmű jelzését persze senki nem fogja megérteni a jobboldalon, és ez sajnos nem csak az ő bajuk, de a mienk is.

Peragovics Ferenc

A fenti írás a szerző véleményét tükrözi, és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van az olvasottakhoz, azt e-mailben az info@tte.hu címen.