A pártok nem
programokon vitatkoznak, hanem egyes részletkérdésekre „repülnek rá”.
Ilyen volt a nyugdíjrendszerről szóló vagdalkozás, most a pedagógusok
elbocsátása és a szakfelügyeleti rendszer van terítéken. A tanárok külső
értékelésére szükség volna, de a szakfelügyeleti rendszer újratöltése
több kérdést is felvet. Kiből lesz, és nem lesz-e pártkatona az új
szakfelügyelő? (Balla István írása a Figyelőneten)

Néhány hét múlva megválasztjuk, melyik
párt irányítsa az országot. Úgy tűnik, hogy a döntésünk zsákbamacska
lesz, ugyanis a nagy pártok mind a mai napig nem álltak elő
programjaikkal. A Fidesz részéről érthető, hogy inkább a regnáló kormány
hibáiról, bűneiről beszél, és nem a saját – megvitatható – cselekvési
terveiről. Másrészt, ha komolyan vesszük a demokrácia alapértékeit,
amely nemcsak pártok, hanem programok versenye is, akkor ez elég
felelőtlen és olcsó magatartásnak tűnik. A szocialistáknak pedig
legalább a mundér becsülete miatt kellene előállni valamilyen írásos
programmal, de ők sem követik a kisebb pártokat, amelyek már kiadtak
ilyeneket. A Jobbik, az MDF, KDNP és az LMP különböző részletességgel,
minőséggel és tartalommal megemlítették az oktatási rendszerről szóló
elképzeléseiket is a dokumentumaikban. A közbeszéd azonban ezekről sem
szól. A Fidesz és a KDNP egy-egy szakpolitikusának elszólása került az
újságok címoldalára e témakörben, amely szerint a rossz tanárokat el
kell bocsátani.

Magánvélemény,
pártvélemény

Elsőként a
Népszavának nyilatkozó Sió László szavaiból emelték ki, hogy a Fidesz
elbocsátaná az alkalmatlan pedagógusokat. Az oktatáspolitikus egy
komplex, külső pedagógusértékelési rendszerről beszélt, amelynek egy
eleme vagy esetleges következménye a tanári állás megszűntetése egyes
alkalmatlan pedagógusoknál. (Másoknál ugyanakkor az értékelési rendszer
nagyobb bért, megbecsülést is jelenhetne). Jellemző a kormányra készülő
párt kommunikációjára, hogy az „elszólástól” rögtön elhatárolódott a
Fidesz helyettes szóvivője. Cser-Palkovics András magánvéleménynek
nevezte Sió reformjavaslatát. Később, amikor Orbán Viktort kérdezték a
nyilatkozatról, – bár megjegyezte, hogy nem követte az ügyet – már úgy
válaszolt: „az minden szakmában úgy van, hogy (…) az alkalmatlanokat
el szokták bocsátani”. Ezután már Szijjártó Péter is hasonlóképpen
nyilatkozott (naná).

Az Egyenlítő
TV „nagy leleplezéséből” kiderült, a KDNP oktatáspolitikusa hasonló
terveket vázolt fel egy lakossági fórumon. Hangfelvétellel bizonyította,
hogy ezt mondta Hoffmann Rózsa: „Új mozzanat a mi elgondolásunkban,
hogy a pedagógusok munkáját szakemberek kívülről, objektíven ellenőrzik
(…) ebben az is benne van, hogy az a pedagógus, aki nem képes fejlődni,
aki nem képes a munkáját magas színvonalon végezni, attól a szakmának
meg kell válni.” A KDNP – a Fidesz-kommunikációtól eltérően – rögtön
hivatalosan is megerősítette, hogy ez a párt
álláspontja.

Korbácscsattogtatás,
kádári homály

Nem maradt szótlanul
az ügyben az MSZP sem. Tatai-Tóth András, a párt oktatási és kulturális
munkacsoportjának vezetője – a kádári idők nyelvi fordulatait idézve –
így védte meg a pedagógusokat, „a megfelelő oktatáspolitikai feltételek
biztosításával a jelenlegi pedagógustársadalom is képes megfelelő módon
megoldani az aktuális problémákat”. Azt azonban elismerte, hogy „az
oktatás és nevelés területén is új megoldásokat kell kialakítani”.
Ezen feladat ellátására nem korbácscsattogtatással, illetve
elbocsátással való fenyegetéssel lehet rábírni a pedagógusokat, hanem
egyebek mellett a munkavégzés feltételein való javítással, a valódi
teljesítmények elismerésével, valamint a „tisztességes polgári lét”
biztosításával – fűzte tovább a gondolatot Tatai-Tóth András. Arató
Gergely pedig nyílt levélben kérdezett rá, hogy mennyi pedagógust akar
elbocsátani a Fidesz-KDNP.

A
kampány tehát dübörög, de mi lesz a pedagógusokkal? A Fidesz részéről –
konkrét program hiányában – Pokorni Zoltán mondataiból érdemes
kiindulnunk. A Fidesz alelnöke és korábbi oktatási minisztere többször
hangsúlyozta: van remény arra, hogy a következő kormányciklus idején
megszülessen egy hosszú távú stratégia, jövőkép. Pártja elképzelései és
az államfő által felkért Bölcsek Tanácsa megállapításai között
„hangsúlybeli különbségek vannak, de nincsenek ellentétek”. Tehát a
hosszú távú jövőkép ügyében a Szárny és teher című kötet adhat
valamilyen útmutatást.

Mit
mondanak a bölcsek?

Mint a Bölcsek
Tanácsa oktatáspolitikai fejezetét jegyző Csemely Péter az fn.hu-nak
elmondta, szükség van a szakfelügyeleti rendszer létrehozására.
Hozzátette, „nem olyan jellegű szakfelügyeletet szeretnénk
visszaállítani, ami valami „központi bizottság” utasítását viszi le az
iskolákba, és hajtatja végre a tanárokkal, hanem egy olyan hálózati
rendszer kiépítését szorgalmazzuk, amely a nagy tekintélyű és
tapasztalatú pedagógusokon alapulna, akik segítenék a kollégáikat, és
terjesztenék a jó gyakorlatokat”. Az értékelés alapján különbözőképp
dotálná az állam a pedagógusokat. „Azokat kell megbecsülnünk, de azokat
nagyon, akik letettek valamit az asztalra. Ez persze egy széthúzódó
bérskálát fog eredményezni, de ezzel meg kell barátkozni.” Az értékelés
után, a skála másik végén lesznek azok a pedagógusok, akik nem feleltek
meg a kritériumoknak. E pedagógusokat először megsegítenék
(továbbképzésekkel, segítő tanárokkal satöbbi), s ha így sem tudna
megfelelő színvonalon tanítani, akkor jöhet szóba az
elbocsátás.

A szakfelügyeleti
rendszer nem hangzik túl jól a rendszerváltás előtt is pedagógusként
dolgozók számára. Egy akkoriban általános iskolában tanító tanár úgy
foglalta össze, hogy a szakfelügyeleti értékelés nagyon „emberfüggő”
volt. Voltak jól felkészült, humánus szakemberek, akik egy-egy
óralátogatás után bíztatták a pedagógusokat, javító szándékú kritikát
fűztek a látottakhoz. De sokan a hatalmi ambíciójukat fitogtatták,
amikor lekezelően bántak a tanárokkal, az iskolavezetőknél „elvágták” a
karrierjüket. És ahogy Csermely Péter is említette, mint „nemkívánatos
mellékhatást”: a párt szemeként és füleként a szocialista embertípusnak
szerintük nem megfelelő nevelési és oktatási módokat próbálták kiiktatni
az iskolákból.

Szakfelügyelők, de
honnan?

Abban nagyjából mindenki
egyetért, hogy a szakfelügyelet megszüntetésével megszűnt a pedagógusok
valós értékelése. Ezt a szerepet nem tudta átvenni a kétes színvonalú
minősítéseken alapuló szaktanácsadói kör sem. Külső értékelésre tehát
szükség volna. Kérdés, hogy ennek a szakfelügyelet visszaállítása
lenne-e a megfelelő formája. Ez ugyanis továbbra is „emberfüggő” lenne.
Akár pozitív hatással is bírhatna, ha kompetens emberek működtetnék a
rendszert, és maguk a felügyelők is értenének ahhoz, amit tenniük kell. A
sokat említett finn közoktatást például egy (azóta már megszűntetett)
kemény szakfelügyeleti rendszerrel hozták helyre, és repítették a világ
élvonalába. Németország több tartományában ma is kísérleteznek az
újrabevezetéssel.

Ha
Magyarországon be akarnák újra vezetni a szakfelügyeletet, felmerülne a
kérdés, ki lenne a szakfelügyelő? Honnan szereznénk ennyi kompetens
szakembert, aki tudja, mit kellene
tenni? Egy oktatáskutató
szerint még az sem biztos, hogy volna annyi szakember az országban, aki
képes lenne kiképezni a felügyelők hadát. Ha nem sikerül ezen a
csatornán keresztül többlettudást bevinni a rendszerbe, akkor csak oda
jutunk, ahova a megélhetési tanártovábbképzés, a minőségbiztostás, a
kompetenciamozgalom és a hasonló dolgok vezettek – tette hozzá
forrásunk.

Arra meg jobb nem is
gondolni, hova vezet, ha inkompetens emberek tömegeinek kezébe hatalmat
adunk, vagy ha pártkatonák bújnak
szakfelügyelőmezbe.

Eredeti
cikk
»

Figyelem: A szemlézett
cikkek minden esetben a szerző(i)k véleményét tükrözik, és nem a TTE
álláspontját. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van az
olvasottakkal kapcsolatban, a honlapon fórum indításával
jelezheti.