A miniszter pont ugyanazt teszi, amiért pártja joggal
kritizálta Orbán Viktor választás utáni magatartását – írta Gavra Gábor a
Hírszerzőben.

A miniszter pont
ugyanazt teszi, amiért pártja joggal kritizálta Orbán Viktor választás
utáni magatartását: az elmúlt négy év nyilvánvaló kudarcaival történő
szembenézés helyett vélt vagy valós sikereket emlegetve ringbe száll a
folytatásért.

Demszky Gábor újbóli
főpolgármester-jelöltsége mellett elsikkadni látszik, hogy egy másik
liberális politikus is újrázásért küzd a napokban. Demszky és Magyar
Bálint utóbbi hetekben folytatott manőverei között mégis több a
különbség, mint a hasonlóság. Még akkor is, ha az elmúlt négy év
mindkettejük számára finoman fogalmazva ellentmondásosan
sikerült.

Ám a jelek szerint Demszky
összeszedte magát 2004 forró nyara után, amikor az utóbb saját maga
által is dzsentriallűrökkel magyarázott nyaraló-ügy és terepjárógate
nyomán úgy tűnt: végképp búcsút mondhat a 2006 utáni folytatásnak.
Magyarnak ugyanez a 2003-as lakásvásárlás, a minisztériumának
tisztviselőit jutányosan szórakoztató informatikai cégek balatoni
partijai után még sikerült, ám a máig tisztázatlan Mucuska-történet és
főként a tavalyi érettségi-botrány nyomán már nem. És még egy különbség:
Demszky 2004 őszén bocsánatkéréssel indította a választói bizalmának
visszaszerzéséért folytatott küzdelmet, Magyartól még hasonlót sem
hallottunk az elmúlt négy évben.

Demszky most a budapestiektől kér újabb négy évre
bizalmat, Magyar viszont pártjától és a tevékenységével szemben az
elmúlt négy évben folyamatosan fenntartásait hangoztató koalíciós
partnertől. Ennél meglepőbb azonban, hogy az elmúlt hetekben az SZDSZ – a
párt két héttel ezelőtti országos tanácsi ülésén elhangzottak szerint
legalábbis – az ő tevékenységével egyenlővé tett oktatási reform
„megvédését” állította a koalíciós tárgyalások középpontjába.

Azzal nehéz vitatkozni, hogy Magyar
Bálint a 2002-2006 közötti kormányzati ciklus egyetlen olyan minisztere
volt, aki kész koncepcióval vágott neki az elmúlt négy évnek. Az pedig,
hogy az oktatási reform – amelynek Magyar, helyesen, nem a
pedagógusokat és egyetemi oktatókat, pláne nem az oktatási intézmények
vezetőit állította a középpontjába – érdeksérelmekkel jár, aligha ért
bárkit váratlanul. Ahhoz viszont már a miniszter – liberális
politikustól szokatlan – autoriter vezetési stílusa is kellett, hogy az
oktatási reform az elmúlt négy évben a szférában eluralkodó káosz
szinonimája legyen. A káosz maga a tavalyi érettségik környékén
uralkodott el totálisan, és bár Magyar Bálint nem járt messze az
igazságtól, amikor arról beszélt, hogy az érettségizők egy ellene és az
oktatási reform ellen irányuló támadásnak estek áldozatul, de ebben a
helyzetben egy miniszter (úgyis, mint az érettségi gördülékeny
levezénylésének felelőse) nem tehet mást, mint hogy távozik
posztjáról.

Magyar azonban akkor
maradt, Orbán Viktor pedig megtette a koalíciónak azt a szívességet,
hogy a kampányból kiszorította az elmúlt négy év oktatáspolitikájának
kritikáját és az olyan, amilyen, de egyszer már mégiscsak kipróbált
alternatíva megszemélyesítőjét, Pokorni Zoltánt. A koalíció, az SZDSZ és
Magyar Bálint megúszta, hogy az érettségi botrányon és hasonlókon
elmenjen a 2006-os választás. Ám a győzelem után a miniszter nem kíván
élni az elegáns visszavonulás lehetőségével. Pedig ha egy általa
helyesnek gondolt folyamat ennyi botrány közepette zajlik a vezetése
alatt, el kellett volna gondolkodnia, mielőtt beszáll a kormányalakítás
közötti lobbiharcokba. Ezzel Magyar Bálint nem Demszky, hanem Orbán
Viktor elmúlt hetekbeli viselkedését követi.

Pont ugyanazt teszi, amiért pártja joggal kritizálta
Orbán választás utáni magatartását: az elmúlt négy év nyilvánvaló
kudarcaival történő szembenézés helyett vélt vagy valós sikereket
emlegetve ringbe száll a folytatásért. Így helyette saját pártjának és a
szocialistáknak kell elgondolkodniuk azon, hogy ha másért nem, hát
saját jól felfogott érdeküket szem előtt tartva vállalják-e négy újabb
ilyen év kockázatát.

Arra mégsem
építhetnek, hogy a Fidesz négy év múlva is házi őrizetben tartja
használható oktatáspolitikusait a kampány során.