Országszerte
mintegy ötszáz közoktatási intézményben tartottak kétórás figyelmeztető
sztrájkot tiltakozásul a kétórás óraszámemelés és a költségvetési
támogatás tervezett csökkentése ellen.
(Forrás: Magyar
Hírlap)

A munkabeszüntetésben a
tanároknak csak néhány százaléka vett részt, de a szervező, a kisebbik
pedagógus-szakszervezet, a PDSZ szerint ez sem kevés. Tanítás helyett
beszélgettek és énekeltek a pedagógusok a figyelmeztető sztrájk ideje
alatt a Terézvárosi Két Tannyelvű Általános Iskola és Gimnáziumban.A
tantermek üresen tátongtak, a táblán egyetlen felirat állt: „Sztrájk
7.45–9.45.” Mindössze három alsós kisdiák felügyeletét kellett
megoldani, rájuk a portás vigyázott.

A felsősök közül többen az iskola előtt várták a
sztrájk végét „Sajnálom a tanárokat, hogy kevés lesz a pénzük, de
sűrűbben és több napra csinálhatnának szünetet nekünk” – mondta lelkesen
a 11 éves Laci. A kisebb gyerekek szülei, akik ugyancsak az iskola
előtt fagyoskodtak, már nem voltak ennyire lelkesek. Jakabné szerint
teljesen felesleges a figyelmeztető sztrájk, mert nem lesz eredménye,
viszont kiszúrtak a tanárok azokkal a szülőkkel, akik nem tudták
megoldani a gyermekük felügyeletét. Ha pedig igazak a hírek, hogy
szeptembertől megszűnik a gimnázium, akkor is a kerületben tanulhatnak
tovább a gyerekek. Antalné viszont egyetértett a sztrájkkal, mert attól
tart, hogy tömeges pedagóguselbocsátás esetén a gyerekek többsége nem
kerülne be a jobb egyetemekre.

„Remélem, a szülők megértenek minket” – mondta az egyik
tanárnő a bejárat előtti csoportosulást figyelve. Vityiné Jakubács Edit
szerint képtelenség még többlet két órát vállalniuk, mert akkor nem
tudnának felkészülni az órákra. A terézvárosi iskolában minden tanár
sztrájkolt. Azok is, akik nem szakszervezeti tagok, és Antalköz Béla is,
aki a rivális érdekképviselet, a sztrájkkal egyet nem értő
pedagógus-szakszervezet (PSZ) tagja. „Hasonlóan gondolkodom, mint a
PDSZ-es kollégák, mert ugyanazok a sérelmek, a félelmek, és közösek az
érdekek” – magyarázta érdeklődésünkre. Ezzel nem is annyira a sztrájk
országosan meghirdetett céljaira utalt, hanem arra, hogy a terézvárosi
önkormányzat, vagyis a fenntartó felvetette az iskola
megszüntetését.

A VI. kerületi
önkormányzat finanszírozási problémákkal küzd, és ha nem találnak gyors
megoldást, akkor megszüntetik az épületben a hatosztályos gimnáziumot,
és összevonják egy másik kerületi általános iskolával. Ezért rohant
tegnap – menteni a menthetőt – még a sztrájk befejezése előtt az
oktatási minisztériumba az intézmény igazgatója, Kovács Tibor, aki a
törvényi előírás szerint amúgy sem vehetett részt a
munkabeszüntetésen.”Egy jól működő intézmény hullhat darabokra, és ezt a
gyerekek is megérzik” – érvelt az igazgató. Az anyagi gondokat
elismerte Radin László, a kerület oktatáspolitikai alpolgármestere is,
szerinte azonban van esély arra, hogy a legkisebb sérülésekkel –
iskola-összevonás nélkül – oldják meg a problémát.

A Farkasréti Általános Iskola környéke reggel tízkor
olyan a képet mutatott, amilyet nyolckor szokott. A kapu felé zilált
gyermekek szaladtak. Álmos szülők adták fel a kisiskolásokra a hatalmas
táskát, és darálták mellé a napi intelmeket. A portás még a kapuban
figyelmeztette a későket: sztrájk ide vagy oda, illik időre ott lenni.
Becsengetés után az igazgató, Sajóhelyi Gábor felsóhajtott: „Ez az egész
sztrájk olyan, mint egy kelet-európai szatíra. Annak ellenére gondolom
ezt, hogy mélységesen egyetértek a pedagógusok
követeléseivel.”

Az iskolában
ötvenhárom pedagógus dolgozik, tegnap reggel harmincheten sztrájkoltak.
Megszervezték az ügyeletet, sztrájkbizottságot alakítottak, kiküldték a
szülőknek a tájékoztatót, és vigyáztak arra a két gyerekre, akiket
behoztak nyolcra. A maradék csaknem hétszáz anyuka, apuka a jelek
szerint meg tudta oldani gyereke elhelyezését. Az iskolában mindenki
elfogadta a helyzetet, nem volt konfliktus sem a szülőkkel, sem a
kollégákkal, mondhatni olajozottan ment az egész.

„Ennek így nem volt értelme”– hallottam többektől. Az
igazgató is így látta: „A legnagyobb baj, hogy hiányzik a társadalomból a
szolidaritás a pedagógusokkal, senki nem figyelt fel az ügyünkre.”
Ügyük pedig az, hogy félnek munkájuk elvesztésétől, iskolájuk
alulfinanszírozott, a színvonal romlása fenyeget. „Igaz, hogy csökken a
gyerekszám, viszont a mai gyerekek már nem olyanok, mint tíz éve, sokkal
több pedagógiai munka szükséges egy-egy gyerek oktatása során. Ezt a
tényt nem veszi figyelembe senki, amikor leépít vagy bezár” –
panaszkodott az igazgató.

A szomszéd
asztalnál az eddig csendben dolgozó igazgatóhelyettes hirtelen
közbevágott: „Az a baj, hogy a pedagógusok már megint áldozatai lettek a
politikának, felhasználnak minket saját céljaikhoz. Mindig ez történt,
lehetett itt hatalmon akármilyen kormány.” Az igazgató átkísért a
tanáriba, hátha akar nyilatkozni valaki a sztrájkolók közül. Nem akart,
de biztosítottak arról, hogy az elutasítás nem az újságíró személyének
szólt, egyszerűen tele van a hócipőjük. „Kilencven óta folyamatos a
csalódás, a pedagógustársadalom is az egyik nagy vesztese a
rendszerváltásnak. A sztrájk is leginkább arra volt jó, hogy
szolidárisak legyünk magunkkal” – mondta kollégái helyett is Sajóhelyi
igazgató, amikor beszélgetésünket elvágta a
kicsöngetés.

1988. december
19. Az oktatás és művelődés állami támogatásának ötvenszázalékos
emelését követelték két-háromezren Budapesten.

1990. december 11. Tanártüntetés az ágazat
költségvetésének inflációkövető, negyvenszázalékos
emeléséért.

1993. június 1. A
pedagógusnapon harmincezren követelték – sikerrel – a közalkalmazotti
bértábla bevezetését a szabott határidőig.

1995. március 30. A Bokros-csomag ellen tüntettek
pedagógusok a PDSZ szervezésében a budapesti József nádor
téren.

1995. május 1. Az oktatás
finanszírozásának biztonságát követelték tizenötezren a Pedagógusok
Szakszervezetének és a Belügyi Dolgozók Szakszervezetének
tüntetésén.

1995. november 15. Több
tízezer pedagógus a Parlament előtt huszonöt százalékos béremelést
követelt.

1995. december 15. 1945
óta először tartottak egész napos sztrájkot a köz- és felsőoktatás
dolgozói (a PSZ és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete) mert nem
tudtak megállapodni a kormánnyal a közalkalmazottak 25 százalékos
béremeléséről.

2000. december 18.
Tiltakozó akciók voltak a köz- és felsőoktatási intézményekben,
figyelmeztető csengetéssel, petíciókkal, bérkorrekciót
követelve.

2005. december 16. Több
ezer szülő, pedagógus és diák tüntetett az egyházi közoktatási
intézmények forráscsökkenése miatt Budapesten.

2006. október 13. Országos szülői értekezletnek
keresztelt tüntetést tartott több civil szervezettel együtt a PDSZ a
közoktatási törvény módosítása ellen tiltakozva a Képviselői Irodaház
mellett.