Az OECD
2008-as Oktatási Körképe alapján a mai fiatalok több mint fele folytat
felsőfokú tanulmányokat, szemben az 1995-ös 37 százalékos aránnyal, ami
az oktatás folyamatos bővülését mutatja, az oktatási rendszereket és a
munkaerőpiacot is meglehetősen nagy kihívás elé állítva. (Forrás:
Pénzcentrum)

Sokszor hangoztatott
álláspont, és általában igaz is, hogy a tanulás hosszú távú befektetés,
hiszen az oktatási rendszerben töltött évek alatt nem, vagy csak keveset
lehet dolgozni, viszont cserébe hosszabb távon magasabb fizetésre lehet
számítani. Mégsem jön be mindenki számára ez a számítás, akadnak
ugyanis aluliskolázottak, akik magasabb fizetéssel rendelkeznek, és
olyanok is, akik hiába végeztek el egyetemet, főiskolát, mégis keveset
keresnek.

A grafikonon az
iskolázottság, és a keresetek közötti aránytalanságok láthatók, ahol
ugyanis rendkívül magas az alulfizetett (országos medián érték fele,
vagy annál kevesebb) diplomások aránya, ott vagy rendkívül sok a
részmunkaidőben dolgozó, vagy bizony az oktatási rendszerrel, az oktatás
minőségével lehet a probléma.

A nők
esetében sokkal gyakrabban fordul elő a leírt jelenség, hiszen
Kanadában, Ausztriában, illetve Új-Zélandon több mint 20 százaléka a
diplomás nőknek alulfizetett, míg férfiak esetében 10 százalék feletti
ez az arány Kanadában, Dániában, Norvégiában és
Svédországban.

Hazánkban ilyen
szempontból igazságos a fizetési rendszer, sőt, az elmúlt években még
nőtt is a magasabb végzettségűek fizetési prémiuma, hasonlóan
Németországhoz és Olaszországhoz.

Más szempontból, nevezetesen a férfiak és nők közötti
egyenlőtlenségek szempontjából azonban már más a helyzet, eltér ugyanis a
jól kvalifikált férfiak és nők fizetési prémiumának mértéke. Hazánkban a
legnagyobb a különbség a legalább egyetemet végzett, és a középiskolát
végzett férfiak fizetése között, ami több mint 2,5-szeres, de
Csehországban és Lengyelországban is közel kétszeres.

Az ellenkező irányban USA vezeti a listát, mögötte
Portugália, Ausztria és Törökország, náluk keresnek ugyanis arányaiban a
legkevesebbet a középiskolánál alacsonyabb végzettségűek, de hazánkban
is még átlagon felülinek mondható az eltérés.

A felmérés eredményei igazolják azt az állítást is,
hogy a tanulás hosszú távú befektetés, ugyanis a diplomások és
alacsonyabb végzettségűek fizetése közötti különbség az életkorral
párhuzamosan nő, vagyis a tanulás valóban hosszú évek múlva hozza meg
gyümölcsét.

Mindez azt jelenti, hogy
továbbra is erős az ösztönző a felsőfokú tanulmányok folytatására, ami a
jövőre nézve az oktatás további bővülését vetíti előre. Ugyanakkor az
OECD országokban a szakképzettséget igénylő munkakörök aránya a
gazdaságban általában nagyobb, mint az ilyen jellegű végzettséggel
rendelkezők száma, ami hosszabb távon mindenképp a képzési struktúra
újragondolását, valamint a keresetek ennek megfelelő módosulását
indokolja.