Szűrös Mátyás Amerikában tárgyal az átmenetről és a COCOM-lista szűkítéséről; ellentétek az EKÁ-n belül; ki hogyan készül október 23-ra.
A keletnémet menekültek kiengedése révén megszerzett nyugati szimpátiát és médiasikert meglovagolandó, sokszínű delegáció élén Amerikába utazott az MSZMP fő külügyi szakértőjének is tartott Szűrös Mátyás. Dús programja tartalmazta a Képviselőház és a Szenátus, illetve a külügy vezetőivel, akkori és volt nemzetbiztonsági tanácsadókkal, valamint a kereskedelmi miniszterrel való megbeszéléseket, és fogadta őt Bush elnök is (aki egyébként júliusban járt Budapesten). Eszmecserét folytatott Tom Lantos magyar származású képviselővel, és meglátogatta New York-i otthonában Varga Bélát, az utolsó törvényesen választott parlament (1946-47) elnökét. Interjút adott Washington Postnak, és a SZER washingtoni tudósítójának. A nyugati rádiók összefoglalóiból kiderül, a látogatás egyik fő célja az volt, hogy a kedvező légkörben Magyarország megkapja a legnagyobb kedvezmény elvét, illetve Amerika támogatását a Varsói Szerződésből való kilépésre és többpártrendszerre való átmenet időszakára. Szó esett természetesen a COCOM-lista szűkítéséről és konkrét gazdasági programok bevezetéséről is, bár úgy tűnt, az amerikai üzleti körök várakozó állásponton vannak, és szívesebben segítenének egy az új választások után felálló kabinetnek.
A Független Jogász Fórum ezidőtájt jelenti be, hogy hamarosan megszűnik az Ellenzéki Kerekasztal. Szeptember 18-án ugyanis, a háromoldalú egyeztető tárgyalások során megállapodás születik a legfőbb közjogi kérdésekben, amelynek értelmében például az Elnöki Tanács lemondását követően az Országgyűlés elnök látná el a köztársasági elnöki teendőket, egészen az új államfő megválasztásáig. Attól tartva, hogy ez még az új választások előtt bekövetkezhet, az SZDSZ és a FIDESZ nem látta el kézjegyével a paktumot. (Amely egyebek mellett a pártvagyonról való részleges elszámolást is tartalmazta.) Az MDF pedig további tárgyalásokat sürgetett. Az EKA aznapi ülésének jegyzőkönyve az aláírás előtti vitába enged betekintést. Ám az EKA már hetekkel azelőtt is ádáz csörték terepe volt: az SZDSZ és az MDF meghatározó személyiségeinek kölcsönös, alapos vagy alaptalan vádaskodásai, s a napi operatív jelentések tanúsága szerint olykor igen kemény kijelentései még jobban polarizálták a választásokra gyúró ellenzéki pártokat.
Az állambiztonság napi operatív inforrmációs jelentései egyre gyakrabban számoltak be azokról a kezdeményezésekről, eseménykről, amelyekkel az ellenzéki pártok, független csoportok, és különféle társadalmi szervezetek készülődtek országszerte, hogy október 23-át harminchárom év után előszőr végre méltó módon megünnepeljék. (Mint eddig is, a szervek már szeptember végén ismerték a megemlékezéseken kiírandó jelszavak gyűjteményét.) A tervek között szerepelt szobor-, emlékmű- és kopjafa-állítás, nagygyűlés, irodalmi műsor, és a 301-es parcella meglátogatása. Az Október 23-a Bizottság ugyanakkor elutasította az MSZMP meghívását egy a „nemzeti megbékélés” jegyében tartandó megbeszélésre, és saját forgatókönyve elfogadása mellett egy Állásfoglalásban rögzítette a „pirosbetűs” ünnep két alapgondolatát: az 1956. november 4-i szovjet intervenció határozott elítélését és az MSZMP teljes politikai-gazdasági visszavonulását, mint az igazi nemzeti megbékélés feltételét.
A SZER magyar munkatársait a hallgatók is többször megkeresték az előkészületek kapcsán, hogy javaslataikat, észrevételeiket a rádió hullámhosszán is ismertethessék. Egy, az NSZK-ban élő gyakorlott telefonáló a következőket mondta az adás üzenetrögzítőjére:
„Ebesfalvi: Jó estét kívánok! Folyik a lázas készülődés október 23-a méltó megünneplésére. Ebben az évben a szervezőknek, úgy néz ki, nem kell látványos módon meghátrálni a hatalom birtokosai nemtetszésnyilvánítása miatt. A megemlékezések egyik tervezett állomása a Parlament előtti tér. Ismét benépesül tehát a nagy történelmi eseményeket megért Kossuth Lajos tér. Lehet, hogy a Clark Ádám téri csillagtalanítás után még időben eltüntetik a Parlament kupolájáról a vörös csillagot. Ha nem, feltehetően nem fogják annak belső világítását esti szürkületkor bekapcsolni, mert 56-ban ez megtörtént, de a hatalmas tömeg akkor 100.000 torokból kitörően követelte annak eloltását, ami akkor meg is történt. A Parlamentet akkor egyetlen lyukas zászló díszítette a középső bal erkélyről lelógóan és Nagy Imre egyetlen hangszórón tudott az erkélyről a tömeghez szólni.
Az évforduló kapcsán javasolom, hogy munkatársaik készítsenek interjút a szervezőkkel, hogy bevették-e a programba a Parlament előtti ÁVO-s vérengzés több száz halottjáról való megemlékezést is, s hogy beszédeikben erre kitérve jelezzék, hogy elérkezett az ideje a Parlament előtti térre helyezendő forradalmi emlékmű és az ottani áldozatokra emlékeztető emlékkompozíció tervének meghirdetésére. Budapest népe, az ország népe is, bőkezűen adakozna erre a célra. A tervező, vagy tervezők, alkotásukat ingyen ajánlják fel nyilván erre a célra. A magyar történelem két kiemelkedő eseményének, a Rákóczi szabadságharcnak és a 48-as szabadságharcnak méltó emlékművek adóznak a téren. Így indokolt a téren az 56-os forradalom és szabadságharc emlékének megörökítése is, hiszen a legnagyobb tömeg épp ide sereglett össze október 23-án. E téren gondolva Rákóczi fejedelem szobortalapzatának feliratára nemcsak, hogy ismét felszakadtak a nemes magyar nemzet sebei, hanem a vörös önkény gyilkoló kékparolis brigádjai orvul lemészárolták a békés tüntetők százait. Most már remélhetőleg a múlté a bukott KISZ megtévesztő csalafintasága, manővere is, az úgynevezett forradalmi napok népre oktrojálása. Az igazi forradalmi napok október 23-ával kezdődtek s tartottak az orosz intervenció elleni küzdelem során kilőtt utolsó golyóig. Köszönöm.”