Ideológiailag egyoldalú történelemoktatás, az olvasástól inkább elriasztó irodalomtanítás, sok nemzeti öntudatra nevelés és erkölcstan, kevés informatika, természettudomány és használható nyelvi ismeret fémjelzi az egységesített tantárgyi kerettanterveket. (Szabó Fruzsina, hvg.hu)

Mintha hátrafelé haladnánk – jellemezte a HVG-nek több pedagógus a minap nyilvánosságra hozott kerettanterveket, amelyek alapján néhány éven belül az ország összes általános iskolájában több időt töltenek majd a diákok erkölcstan-, mint biológia- vagy földrajzórákon. A középiskolásoknak egy évig kötelező lesz az etika, a nyolcosztályos gimnáziumokban pedig „ajánlott” a latin nyelv és a latin örökségünk nevű tárgy oktatása, miközben – hacsak az iskolák nem erre fordítják szabad órakeretüket – az alsó tagozaton egyáltalán nem lesz idegennyelv-oktatás és informatika, felső tagozaton pedig kevesebb idő jut a természettudományos tárgyakra, s a tervek szerint a szakiskolások sem tanulnának informatikát.

Nem a „múltba révedés” az egyetlen gyenge pontjuk a Nemzeti alaptantervhez hasonlóan „hazafias érzelemvilággal” és „szilárd erkölcsi ítélőképességgel” rendelkező tanulók nevelését megcélzó új kerettanterveknek, amelyek tantárgyanként, évfolyamonként és iskolatípusonként meghatározzák a tananyagot, és amelyek alapján március 31-éig az összes általános iskolának, gimnáziumnak és szakközépiskolának át kell írnia helyi tantervét. A kisebb-nagyobb zökkenőkkel elkészített tanterveket a szakmai szervezetek – amelyek vezetői közül többen arra panaszkodtak, hogy kritikáikat politikai támadásként fogadta az oktatási államtitkárság – elsősorban a túlméretezett ismeretanyag miatt kifogásolták. Míg a legjobb eredményű diákok többféle, emelt szinten oktatható tárgy közül választhatnak, a gyengébben teljesítők differenciált oktatására nem ad lehetőséget az új szabályozás, a penzum mennyiségén ugyanis nem változtathatnak a pedagógusok, csupán az osztálytermi módszereket választhatják meg.

Kaposi József, a kerettantervek kidolgozását irányító Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatója szerint „hosszú hitvitát lehetne nyitni arról, mi a sok, és mi a kevés”; ő úgy látja, a tantervek megfelelő differenciálási lehetőséget adnak, mert „általánosan fogalmaznak”, a pedagógusok pedig a diákok képességeinek megfelelően alkalmazzák majd ezeket a dokumentumokat. A HVG-nek nyilatkozó szaktanárok mindenesetre arra számítanak, legkésőbb jövőre kiderül, mennyiben szabhatják tanítványaikra a tananyagot – ha a 2013–2014-ben elinduló tanfelügyeleti rendszer munkatársai a rendszerváltás előtti időket idéző módszerrel fogják ellenőrizni a kerettantervek alkalmazását, akkor nem marad más, mint „végigrohanni a tananyagon”.

A legtöbb pedagógus ennek ellenére aligha érzi majd elviselhetetlennek a kötelező sorvezetőt. Az iskolák nyolcvan százaléka ugyanis eddig is a – még szabadon választható – minisztériumi tantervhez igazodott, az oktatási intézmények húsz százaléka, köztük a speciális oktatási programokkal jelentős eredményt elérő iskolák azonban rosszul járnak az uniformizálással. Az alternatív – például a Waldorf- vagy a Rogers-módszert használó – iskolák mellett idetartoznak a halmozottan hátrányos helyzetű diákokkal foglalkozó intézmények is, amelyeknek a tavasszal külön kell engedélyeztetniük saját tantervüket, évfolyamonként körülbelül százezer forintért. Több, a fennmaradásért harcoló alapítványi iskola esetében kérdéses, hogy ki tudja-e fizetni ezt az összeget, vagy a pénzhiány miatt kénytelen lesz a délutáni foglalkozásokra és a szabadon felhasználható órakeretre szűkíteni az elmúlt években elindított programok alkalmazását.

Az iskolák ugyanis több célra fordíthatják az összóraszám „szabad” tíz százalékát: elkülöníthetik egyes tantárgyak emelt szintű oktatására, de olyan új tantárgyakat is bevezethetnek, amelyeknek tantervét az OFI néhány hét múlva hozza nyilvánosságra a szakiskolai, a nemzetiségi, a sajátos nevelési igényű diákokkal foglalkozó intézmények és a – középiskolába be nem jutottak számára kitalált – Híd program tantervével együtt. Több verzió közül választhatnak például azok az iskolák, amelyek sakkot oktatnának, de állampolgári és társadalmi ismereteket, lovaskultúrát is lehet majd tanítani, sőt „családi életre nevelés” és jelenismeretnek elnevezett „beszélgetésóra” is lehet az intézményekben, ez utóbbi például a budapesti Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont mintájára – mondta az OFI főigazgatója. Kérdés, lesz-e érdeklődés ezek iránt, a szaktanárok várakozása szerint ugyanis a tantestületekben már a tavasszal komoly harc indul a szabadon felhasználható pluszórákért.

A magyartanárok többsége nem is számított arra, hogy az új tantervek nagyobb teret, több időt biztosítanak a diákok kedvelt olvasmányainak feldolgozására, és szakítanak az ötven éve uralkodó kronologikus, kizárólag irodalomtörténeti szempontú tananyagrendezéssel. Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár – többek között a Harry Potter-regények népszerűségére utalva – ugyanis már 2010-ben a „nemzeti műveltség felborulásáról” beszélt. Az azonban már sokakat kellemetlen meglepetésként ért, hogy az alap- és a kerettanterv is jóval több tananyagot sűrített az általános és középiskolák tizenkét évébe, mint a korábbi dokumentumok. „Így képességfejlesztésre és olvasásra nevelésre nem jut idő, csak frontális munkára” – mondta a HVG-nek Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke, aki szerint kedvező változás ugyan, hogy az általános iskola felső tagozatára, az olvasóvá nevelés legfontosabb időszakára készült egy alternatív tanterv, de összességében így is alacsony a kortárs művek, illetve az ifjúsági regények aránya.

Bár a 15–16 évesekhez a XX. század prózaírói és költői alighanem közelebb állnak, mint a tantervben előírt Szigeti veszedelem vagy az Isteni színjáték, a pedagógusoknak nem lesz arra valódi lehetőségük, hogy átcsoportosítsák a tananyagot, és például az anakreóni dalokkal együtt József Attila-dalokat is tanítsanak, a 11–12. év anyagát ugyanis részletekben sem lehet átvinni a 9–10. évfolyamra. Pedig az OFI megbízásából a középiskolásoknak is elkészült egy alternatív – Balassi Bálintot például Varró Dániellel, a Halotti beszédet Márai-művekkel egy egységben tárgyaló, elsősorban nem a kronológiára, hanem a motívumokra építő – irodalmi tanterv, de az már a tervezetek között sem jelent meg. A felső tagozat kivételével így az összes évfolyamon egyféle irodalmi-nyelvi tanterv van, az „ideológiai sokk” azonban elmaradt. A gimnáziumi sorvezetőbe bekerültek ugyan a Magyartanárok Egyesülete által korábban kifogásolt Szabó Dezső Ady-esszéi, Nyirő József Kopjafák, valamint – egy novemberi minisztériumi levélben tévesen szerzőként aposztrofált – Uz Bence című műve, de ezek helyett fel lehet dolgozni az órákon Szabó Magda Abigéljét vagy Mészöly Miklós egy-egy művét is.

Más a helyzet a történelemmel. A Történelemtanárok Egylete szerint – hiába kifogásolták ezt többször is – a Horthy-korszak egyértelműen pozitív színt kap a tantervben, miközben a szabadságjogok és a szociális kérdések alig-alig jelennek meg. A hatosztályos gimnáziumok anyagában az általános választójog is csak egyszer bukkan fel – ott is azt kiemelve, hogy kiterjesztése több országban „a szociális demagógia felerősödésével” és azon keresztül „a szélsőséges elemek hatalomra kerülésével” járt. Miklósi László, a szervezet elnöke szerint a tanterv kidolgozói a tervezetek megjelenése után több szakmai pontatlanságot kijavítottak, új események és fogalmak kerültek a végleges anyagba, de az „ideológiailag továbbra is egyoldalú, a konkrét témakörök céljaiként szinte kizárólag a nemzeti öntudatra és a hazafiasságra nevelés jelenik meg”.

A szakmai szervezetek korábbi kérése miatt az órákon hangsúlyosabbá tették a pénzügyi és gazdasági ismereteket, a végzős általános iskolások és középiskolások pedig egy teljes évig foglalkozhatnak az 1945 utáni történelemmel, többek között a Rákosi-, a Kádár-korszakkal és a rendszerváltással. A helyi tantervek átdolgozásával tehát bőven lesz dolguk a pedagógusoknak. Az ugyanis, hogy az 1945 utáni eseményekre több idő jut az iskolákban, egyben azt is jelenti, hogy szűkebbre kell szabni a korábbi korszakok, így például az ókori Róma vagy az Árpád-ház órakeretét, ezért a tankönyvek tartalmán és felépítésén is jelentősen változtatni kell.

Erre azonban kevés idő lesz. Az iskoláknak március 31-éig kell megrendelniük a tankönyveket a 2013/2014-es tanévre, a kiadók viszont alig több mint három hónappal korábban, a kerettantervek december végi megjelenése után kezdhették el a kiadványok átdolgozását és kérelmezhették a tankönyvvé nyilvánítási eljárás elindítását. Ez utóbbi legalább kilencven napos folyamat, így kérdés, végez-e határidőre az Oktatási Hivatal az összes 1., 5. és 9. évfolyamos tankönyvvel. És nem ez az egyetlen bizonytalan pont. A tankönyvvé nyilvánításról szóló új rendelet még nem jelent meg, ezért a kiadók nem lehetnek biztosak abban, hogy amit a jelenlegi jogszabály szerint elfogadnak, az az új rendelet előírásainak is megfelel majd – mondta a HVG-nek Szarvas-Ballér Judit, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének elnöke.

Az azonban már eldőlt, hogy márciusig nem lesznek központi tankönyvpályázatok. Egy tavaly júliusi törvénymódosítás a meglévő akkreditációs folyamat mellett lehetővé tette miniszteri pályázatok kiírását, lényegében az oktatásért felelős tárcavezető jogkörébe utalva annak eldöntését, miből tanulhatnak a diákok, és miből nem. Ha az adott tantárgyból, az adott évfolyamon lesz olyan kiadvány, amelyet a miniszter kiválasztott, az iskolák csak azt az egyet rendelhetik meg, hiába van több másik is a tankönyvjegyzékben. A kiadók attól tartanak, hogy előbb-utóbb minden tárgyból, minden évfolyamon lesznek „központilag támogatott” könyvek – ez pedig azt jelenti, hogy rövid időn belül visszatérhet a rendszerváltás előtti időket idéző egy tankönyves rendszer.