Az 1956-os forradalom és az 1989-es rendszerváltás is idegen elnyomás helyett nemzeti önrendelkezést, keleti uralom helyett nyugati integrációt, diktatúra helyett demokráciát kívánt Magyarországon. Egy szabad világot, amely segíti a tudás megszerzését, az érvényesülést és a felemelkedést. Azt, hogy a korábbi, ellenségkereső állami propaganda helyét az eszmék szabad versengésének kora vegye át. Jelenleg azonban „kompországunk” az ellenkező irányba halad: távolodunk az önként vállalt nyugati együttműködéstől, vagyis Brüsszeltől. Ugyanakkor közeledünk az autokratikus, elnyomó és terjeszkedő putyini Moszkvához. Csökken az állampolgárok, az intézmények, a civilszervezetek szabadsága. Súlyosan sérül az egyetemi autonómia, az oktatás szabadsága. Erősödnek a társadalmi különbségek, kiváltságok, árad a gyűlöletkeltő állami propaganda.
Ennek a drámai mozgásnak fontos állomása a Magyarországnak kárt okozó CEU-törvény.
Arra kérjük Áder János köztársasági elnök urat, ismerje fel történelmi felelősségét és ne írja alá ezt a törvényt, hanem küldje el az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvénnyel való összhang vizsgálatára.