Pedagógus-továbbképzés a Centropánál – filmes tananyagok a holokausztról és a 19-20. századi magyar társadalomtörténetéről. Bolla Ildikó beszámolója.

Január 18-20-án Budapesten a Centropa (Centropa Magyarország Zsidó Családtörténeti Kutatóközpont Közhasznú Társaság a Centropa Közép-Európai Kutatási és Dokumentációs Központ részeként dolgozik, amely az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztriában bejegyzett nonprofit szervezet) tanári továbbképzést rendezett, hogy gyakorló tanárokkal „tesztelje” filmes tananyagait, melyek egyrészt a holokauszt, másrészt a 19-20. századi magyar társadalomtörténet, szélesebb értelemben pedig a magyar történelem tanításához használhatók.

Péntek este részt vettünk egy sabbat-köszöntő istentiszteleten a Frankel Leó úti neológ zsinagógában, ahol nagy szeretettel fogadtak, majd vacsorán láttak vendégül minket. Nagyon jó volt látni, hogy a történelmi tragédiák után a budapesti zsidóság kezd magára találni, s reneszánszát éli a közösségi és a kulturális élet.

Edward Serotta, a Centropa bécsi igazgatója és Sárdi Dóra a magyar szervezet vezetője bemutatták az intézményt és annak munkáját. Képet kaptunk az eddig összegyűjtött, közreadott anyagokról, távlati terveikről, valamint az internetes lehetőségekről. A három nap során megismerkedtünk azokkal a kisfilmekkel, amelyek túlélők visszaemlékezésein és családi fényképein alapulnak. Ezeket az alkotásokat az „oral history” jegyében készítették a Centropa munkatársai. A filmek mellett előadásokat is hallhattunk: Hosszú Gyula tanár úr a magyar társadalomtörténetről, s benne a zsidóság szerepéről beszélt, Kádár Gábor történész pedig a HDKE kiállításának koncepcióját vázolta fel, majd személyes vezetésével néztük végig az anyagot.

A Centropa filmjei több szempontból is figyelemre méltók. Az alkotók szándékosan nem a holokauszton keresztül mutatják meg az eseményeket, hanem egy-egy személyes történet, családtörténet elmesélésével jutnak el a történelmi tragédiáig, és sokszor az újrakezdést is bemutatják. Bár egy-egy film 5-6 perces, mégis akár egész történelmi korszakokat is képes bemutatni egy-egy életút segítségével. Bepillantást nyerhetünk az egymást követő generációk életébe, személyes sorsokba, miközben a háttérben sorsfordító eseményeivel (az első világháború, a Monarchia összeomlása, a két világháború közötti magyar belpolitika, a zsidótörvények, majd a második világháború kirobbanása) elvonul a huszadik század. A filmeket kiváló animációk, effektek, térképek teszik még közérthetőbbé, s a történetek tragikuma ellenére lírai hang és sajátos, nagyon finom humor jellemzi őket.

A résztvevők mindegyike egyetértett azzal, hogy a készülő filmek komoly értéket jelentenek, s azokat hatalmas munkával és szellemi energiával hozzák létre a Centropa elkötelezett munkatársai.
Olyan történelmi értékeket őriznek meg ezáltal, amelyre a jövő generációja építhet, amiből szó szerint és átvitt értelemben is okulhat.
A hamarosan elkészülő élettörténeteket elmesélő kisfilmeket megfelelő felkészítés után, fölhasználhatják a tanárok, s így az iskolákba eljutva ezek az alkotások megkezdhetik önálló életüket.

Gratulálunk a Centropának ehhez a remek munkához, és várjuk a filmeket!

Bolla Ildikó