Két
kőszegi tanár kutatása és a holokauszt ismeretlen áldozatai.
(Forrás:
Népszabadság)

Nyár elején furcsa
dolgokra figyelhettek volna fel a kõszegi Árpád-házi Szent
Margit Általános Iskola diákjai: hétvégenként két tanáruk ásóval és
lapáttal felszerelkezve a közeli Lovagló-dûlõ felé
vette az irányt, ahol aztán órákon át túrták a földet. A tanár urak nem
kincseket kerestek, hanem holttesteket. A tősgyökeres kőszeginek számító
Horváth Ferenc már régóta készült arra, hogy amatőr régészként
bebizonyítsa: a város határában található Lovagló-dűlőben több száz
egykori zsidó munkaszolgálatos holtteste található jeltelen
tömegsírokban, amelyeket mind ez idáig még nem sikerült feltárni. A
matematika-fizika szakos tanárnak csak hosszas rábeszélés után sikerült
meggyőznie történelem szakos kollégáját, a szintén kőszegi születésű L.
Kiss Csabát, hogy ragadjanak szerszámot, és végezzenek próbaásatásokat
az 1947-ben egyszer már feltárt tömegsírok közelében.

– A nyár elején mindenféle engedély nélkül az erdészet
tulajdonában lévő területen három napig túrtuk a földet – mondja L.
Kiss Csaba. – Ahogy előkerültek az első csontok, rá kellett jönnöm, a
kollégámnak igaza volt: még nem tudunk mindent a kőszegi zsidó lágerek
történetéről, az áldozatok tényleges számáról.

Kőszegen a második világháború idején
nyolcezren-kilencezren éltek, akik közül száztizenheten voltak tagjai a
zsidó hitközségnek. A német megszállást követően 1944 nyarán
mindannyiukat Auschwitzba deportálták. A háború utolsó hónapjaiban, a
nyilas hatalomátvétel után több ezer zsidó származású polgár került a
vasi városba. Ezekben az időkben a front elől menekülő nyilas kormányzat
a határ menti városokban – Kőszegen, Szombathelyen és Sopronban –
rendezte be ideiglenes hivatalait, amelyek közelébe munkaszolgálatra
vezényelt budapesti zsidók tízezreit telepítették ki. Szita Szabolcs
történész szerint a források eltérően számolnak be a két kőszegi lágerbe
kitelepített munkaszolgálatosok számáról, de a legvalószínűbb, hogy
összesen mintegy nyolcezren lehettek.

– Mivel 1945-ben születtem, így nem lehetnek személyes
élményeim azokról a hónapokról, viszont az életem során rengeteg olyan
emberrel találkoztam, akik jól emlékeztek a történtekre – mondja Horváth
Ferenc. – A lágerlakók sáncokat építettek, futófolyosókat és
tankcsapdákat ástak, hatalmas fákat cipeltettek velük utak, hidak
eltorlaszolásához. A kőszegieket elzárták a lágerektől, de azt mindenki
tudta, hogy embertelen körülmények között tartják fogva a
munkaszolgálatosokat. Az sem maradhatott titokban, hogy naponta több
tucat halottat vittek ki a város határába, ahol a maradványaikat
bombatölcsérekbe szórták, amikor pedig azok megteltek, az életben
maradottakkal ásattak tömegsírokat.

Utólag nem dokumentálható, pontosan kik és hányan
lelték halálukat a kőszegi lágerekben. Szita Szabolcstól elmondta: a
tömegsírok háború utáni feltárásakor 2500 áldozat földi maradványai
kerültek elő. A történész hozzátette: azokat a munkaszolgálatosokat,
akik az éhség, a hideg, a betegségek és az embertelen körülmények
ellenére nem haltak meg a kőszegi táborokban, márciusban útnak
indították a németországi haláltáborok felé.

– A kőszegi áldozatok számáról 1947 óta az volt a
hivatalos álláspont, hogy 2500 zsidó munkaszolgálatost temettek el a
Lovagló-dűlőben – mondja Horváth Ferenc. – Mindig is biztos voltam
abban, hogy 1947-ben több száz áldozatot nem exhumáltak. Horváth Ferenc
azt mondja: gyerekként gyakran legeltetett tehenet a Lovagló-dűlőben,
ahol már az ötvenes években látszódtak azok a horpadások, amelyek
jelezték, hogy további holttesteket is rejthet a
föld.

– A város mostanáig úgy
tekintett a tömegsírok ügyére, mint amit 1947-ben egyszer már lezártak –
mondja Hauer Tamás, Kőszeg alpolgármestere. – A nyáron előkerült újabb
emberi maradványok azt bizonyítják, hogy nem volt teljes körű az 57
évvel ezelőtti feltárás. Amit akkor nem sikerült befejezni, azt most
nekünk kell megtennünk. Első lépésként felkértük az Országos Igazságügyi
Szakértői Intézet Hivatalát, hogy segítsen a helyzet megoldásában.
Vizsgálataik alapján már most kijelenthető, hogy a nyáron megtalált
csontvázak a holokauszt idejéből származnak. Azt egyelőre nem tudni,
hogy lesz-e teljes körű feltárás, megpróbálják-e exhumálni a még földben
lévő valamennyi áldozatot.

– A
célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmet egy eddig lezáratlan aktára,
és hogy bebizonyítsuk, minden bizonnyal háromezernél is többen
vesztették életüket a kőszegi munkatáborokban – mondja Horváth Ferenc. –
Az általunk megtalált holttestek 120 centiméter mélyen voltak a föld
alatt. Szinte bizonyos, hogy rengeteg pénzbe kerülne egy átfogó
exhumálás.

L. Kiss Csaba szerint a
kőszegi Lovagló-dűlőben egy kegyeleti park létrehozásával kellene
emléket állítani az áldozatoknak. A pedagógus egyébként azt reméli, hogy
a tömegsírok ügyének felelevenítése talán előtérbe helyezi a kőszegi
zsinagóga sorsát is, amely évtizedek óta vár a felújításra, ám eddig nem
volt pénz a helyreállítására. Hauer Tamás azt mondja: a szakértői
vizsgálatok lezárása után, valamint az esetleges feltárás befejeztével a
város, a különböző zsidó szervezetek és a megyei temetkezési vállalat
összefogásával mindenképpen létrehozzák majd a két kőszegi pedagógus
által szorgalmazott emlékparkot.

–
Sokan úgy vélik, hogy a holokauszt kőszegi eseményeinek
felelevenítésével fölöslegesen téptünk fel régi, már-már elfeledett
sebeket – mondja Horváth Ferenc. – A szándékunk éppen az volt, hogy
megbékélhessünk a múltunkkal. A tanítványainknak sem mondhatunk mást,
mint azt: a halottak iránti kegyelet, a múlt tisztázása és az igazsággal
való szembenézés a közös jövőnk alapja.