Ábrahám
István az ÉS-ben (mint manapság sokan mások is) a kiutat keresi a
közöoktatás jelenlegi állapotából. Írásában leginkább a tartalmi
szabályozás megváltoztatásában látja a megoldást.

[…]

Összefoglalva:
rossznak tartom a magyar közoktatás jelenlegi helyzetét, és ennek
legfőbb okait abban látom, hogy nem azt és nem úgy tanítják, ahogy
kellene. Gondolkodtam, hogy leírjam-e, már csak a fenti példák miatt is:
és nem azok szervezik és tanítják, akiknek kellene, de ez így
általánosan nem igaz.

Mi lehet a
kiút? Természetesen nem lehetek annyira beképzelt, hogy egyedül mondjam
meg a teendőket, de néhány dolgot én is fel tudok
sorolni:

1) Frontálisan felül
kellene vizsgálni az oktatási rendszerünket, a közoktatás tantárgyi
struktúráját és az egyes tárgyak tartalmait. Az utóbbi évtizedekben,
években is számos példát láttunk a világ országaiban a közoktatás gyors
fejlesztésére, nem kellene magunknak kitalálni a spanyolviaszt, ne
szégyelljünk tanulni másoktól. Ezt a munkát nem szabadna néhány, a
pedagógiában hazánkban évtizedek óta regnáló szaktekintélyre bízni,
mindenképpen be kellene vonni a közoktatás (mint szolgáltatás)
fogyasztóit is. Egy-két ötlet: a tantárgyi struktúrában meg kellene
szüntetni a „könnyű tárgyak” dominanciáját, ami szerintem a
természettudományos tantárgyak és a matematika erősítését jelentené. A
tanítandó tartalmak vonatkozásában mindenkinek vannak ötletei. (Nekem
például: megbocsáthatatlannak tartom, hogy matematikából jelenleg a
minden mozgást, változást leíró differenciálszámítást „eltitkolják” a
középiskolások elől. Vagy: szinte semmit nem tudnak a diákjaink a
környező népek – általuk büszkén vallott – történelméből. De irodalomból
szerintem jelentősen emelni kellene a memoriterek számát, viszont a
biológiát, kémiát talán kevésbé „tudományosan” kellene tanítani, inkább a
gyakorlati vonatkozásokat lehetne kiemelni.) Az ötletek vonatkozásában
meggyőződésem szerint – szakszerű oktatásirányítással – lehetne okos
kompromisszumra jutni.

2) A
közoktatás törzsanyagát a helyi tantervekben nagyobb arányban kellene
kötelezővé tenni. És ellenőrizni azok megvalósulását! Igen, ha kell, a
korábbi szakfelügyeleti rendszerhez hasonló, a pedagógus karrierjére is
kiható rendszeres ellenőrzéssel. Az oktatás, a nevelés a legemberibb
tevékenység, abszurd dolog hagyni a hibák halmozódását ezen a
területen.

3) A világon sok helyen,
fejlett közoktatási rendszerben a tanulók (és oktatóik) munkaideje
körülbelül megegyezik a szülők munkaidejével, azaz a diák többnyire nem
ér előbb haza, mint a munkából jövő szülei. De otthon már a tanulónak
nem kell órákig foglalkoznia a tananyaggal. Ez alapvetően szervezési
kérdés, a jelenlegi rendszert ismerve nem lenne könnyű erre gyorsan
áttérni. De próbálkozni kellene ez irányban, vállalva a vélt
érdeksérelmek miatti vitákat is.

Persze szükség lenne mindehhez elhivatott, hozzáértő,
hosszú távra tervező-gondolkodó oktatásirányításra és nyugodt, békésebb
társadalmi környezetre.

A teljes cikk az
ÉS 2009. február 27-iki számában olvasható
»

Figyelem: A szemlézett cikkek minden esetben a
szerző(i)k véleményét tükrözik, és nem a TTE álláspontját. Ha önnek is
véleménye, vagy megjegyzése van az olvasottakkal kapcsolatban, a
honlapon fórum indításával jelezheti.