1946
június 16-án Lovasberényben előadták Kacsoh Pongrác nevezetes
daljátékát, a János vitézt. A műkedvelő előadásra benyomult orosz
katonák molesztálni kezdték a közönség soraiban ülő lányokat. Verekedés
tört ki, amelynek magyar résztvevői fölött orosz katonai bíróság mondott
ítéletet. (Forrás: hvg.hu)

A történetet feldolgozó Mong Attila
érzékelteti, 1946 nyara sok tekintetben fordulópont volt: ezen a nyáron
törték meg a szovjet megszállók és a velük szorosan együttműködő hazai
kommunisták a magyar demokrácia gerincét.

1946
június 16-án a második világháborúban különösen sokat szenvedett
Lovasberényben búcsút tartottak, és előadták Kacsoh Pongrác nevezetes
daljátékát, a János vitézt. A műkedvelő előadásra, a helyi református
kultúrházba az addig is rendszeresen garázdálkodó, részeg orosz katonák
nyomultak be, molesztálni kezdték a lányokat. Kitört a verekedés,
kirobbant a sorozatos megaláztatások miatt felhalmozódott indulat. A
falu felkelt a megszállók ellen, persze csak szimbolikusan: elvették a
katonák fegyvereit és alaposan megverték őket, még a kultúrházon kívül,
az utcákon is ütötték őket. Az ügyet lehetett volna egyszerű, alkohol
hatására kitört verekedésnek tekinteni, ami búcsú idején gyakran
előfordul, amióta világ a világ. Sajnálatos módon, és a helybeliek
legnagyobb bánatára, a legrosszabb változat következett be: a megszállók
politikai összeesküvésként kezelték a verekedést, az abban réstvevő
magyar legényeket letartóztatták, és ötöt közülük a szovjet hadbíróság
ítélete alapján Szibériába deportáltak. Onnan csak ketten tértek vissza,
1953-ban és 1956-ban.

Mong Attila
könyve, mely János vitéz a Gulágon címmel jelent meg a Helikon
könyvkiadó gondozásában, műfaját tekintve mikrotörténelmi monográfia.
Olyan históriát dolgoz fel, mely meghatározó volt egy kisebb település, a
Fejér megyei Lovasberény életére, ugyanakkor viszont jócskán túlmutat
önmagán. A lovasberényi felmenőkkel rendelkező szerző – egyébként
Pulitzer-díjas, jeles újságíró, a Manager Magazin volt főszerkesztője –
felrajzolja az elsötétülő politikai hátteret, mely előtt a tragikus
események lejátszódtak. Rámutat, hogy 1946 nyara sok tekintetben
fordulópont volt a vesztes háborúból és a tömérdek pusztításból éppen
hogy felocsúdó magyar társadalom számára. Ezen a nyáron törték meg a
szovjet megszállók és a velük szorosan együttműködő hazai kommunisták a
magyar demokrácia gerincét, bizonyosodott be, hogy a Szövetséges
Ellenőrző Bizottságban (SZEB) formailag jelen lévő nyugati szövetségesek
szabad kezet adnak a Kremlnek Magyarországon, hogy építse ki az
igényeinek megfelelő társadalmi-politikai berendezkedést, s találja meg
ehhez a magyar partnereket.