Újjáépítették
az Alan Turing által tervezett második világháborús kódtörő gépet a
brit kriptográfia régi fellegvárában. (Forrás: [origo])

Az Alan Turing és Gordon Welchman által
tervezett kódtörő berendezést a British Tabulator Machine Company
gyártotta a világháború alatt. A „bombákból” összesen 210 darab készült,
munkájuk a Register becslése szerint két évvel rövidítette le a
világháborút. Az elkészült példányokat a háború végével szétszedték.
Létezésük, a Lorenz rejtjel feltöréséhez használt – és nagyrészt szintén
elpusztított – Colossus számítógépekhez hasonlóan a hetvenes évekig
szigorú titoknak számított.

A
mostani újáépítést az tette lehetővé, hogy a hetvenes években
előkerültek a nagy, vasból készült könyvesszekrényre emlékeztető kódtörő
masina tervei. A John Harper által vezetett projekt elkészültekor
megkapta az Institution of Mechanical Engineers gépészmérnöki szervezet
Mérnöki Örökség-díját is. A masinát március 24-én mutatják be a
nagyközönségnek.

Nincs többé
mentsége azoknak, aki csak azért halogatták a brit kriptográfia jeles
helyének meglátogatását, mert ott nem lehetett megnézni a világháború
megnyeréséhez nagyban hozzájáruló Turing-féle „bombát”. A kódtörés
múzeumában az Enigma mellett számos kódolós érdekesség is
megtekinthető.

A britek bombája a
Marian Rejewski kriptográfus által tervezett korábbi Enigma-törő
berendezés után kapta a nevét. A lengyel kriptográfus volt az első, aki a
németek által megfejthetetlennek tartott berendezéssel titkosított
üzeneteket megfejtette. A Rejewski megoldását alkalmazó berendezések az
időzített bombákat idéző jellegzetes ketyegő hangjuk után kapták a
„bomba” nevet. A kriptográfus a világháború alatt végigjárta egész
Európát, Lengyelország megszállása után Franciaországban folytatta a
német kódok feltörését, Franciaország eleste után pedig hatalmas,
Gibraltárt is érintő kerülővel Nagy-Britanniába menekült. A
szövetségesekért végzett hatalmas munkájáról 1967-ben beszélhetett
először.

Az Enigma feltöréséhez nem
csak zseniális matematikusok, hanem a kémek munkája is hozzájárult. A
titkosítóberendezést alkotó, tetszőleges sorrendben összerakható
titkosítótárcsák belső huzalozását egy honfitársai ellen fordult
némettől, Hans-Thilo Schmidttől szerezték meg a
szövetségesek.

Nem a Turing-féle
„bomba” az egyetlen kódtörő szerkezet, amit lelkes amatőrök
újjáépítettek. 2007 telén a Colossus II kódtörő számítógépének
reprodukcióját készítették el rajongók és szakértők a Bletchley Parkban.
A gép elkészültekor versenyt is hirdettek, kipróbálva, hogy a modern
eszközökkel felszerelt amatőr kódtörők vagy a régi célszámítógép
boldogul-e gyorsabban a Lorentz SZ42-es rejtjellel. A versenyt végül – a
történelem iróniájaként – egy bonni diák, Joachim Schueth nyerte
meg.

Emellett létezik modern verzió
az ókori görögök mechanikus számítógépéből, az antikytherai
mechanizmusból. Sőt a XIX. század neves tudósának, Charles Babbage-nek
1991-ig csak tervekben létező mechanikus számítógépéből is készítettek
üzemképes verziókat a tudósok, igaz, ebből nincs példány a brit
kriptográfiai múzeumban.