1846-ban, amikor a Sió még nem volt hajózható, gőzhajógyár pedig nem volt a tónál, hogyan kerülhetett a Balatonba egy gőzhajó? Miképpen kötött ki, ha nem voltak még kikötők? Mi köze volt a sóhoz, és mik voltak az első osztály luxus extrái?

Széchenyi részvényjegyzést reklámoz, Kossuth alapszabályt fogalmaz

Itt a meteorológiai nyár (ha nem is érezzük), és kezdődik a hajózási főidény a Balatonnál. Mégpedig a 168. alkalommal, hiszen az első jelentősebb utasszállító hajó, a Kisfaludy gőzös 1846. szeptember 21-én indult Füredről. (Nevét Kisfaludy Sándor költőről kapta.) Talán ez volt az egyetlen vállalkozás, melyben Kossuth Lajos (aki 1842-ben kezdeményezte) és Széchenyi István egyaránt meghatározó szerepet játszott. Utóbbi alapította a Balatoni Gőzhajózási Társaságot (BGT), melynek alapszabályát Kossuth ügyvéd úr fogalmazta meg. A gróf a témának szentelt könyvében 1846-ban meg is kérdezte: „Ugyan költhetne-e néhány száz forintocskát balatonvölgyi birtokos, rá nézve … hasznosb és kellemesbre, mint Balaton-gőzhajó-részvényekre?”

Hajó kerekeken

Csónak és vitorlásépítő mesterek már korábban is ténykedtek a Balatonnál, sőt 1753 óta a Festetics grófok fenékpusztai műhelyében trieszti hajóácsok nagyobb vitorlásokat is építettek, Antonio Borri irányításával. Gőzhajót azonban nem tudtak vállalni, ezért annak testét a BGT a Duna Gőzhajózási Társaság óbudai hajógyárából rendelte meg. Onnan azonban nem lehetett vízen úsztatni a Balatonig, mert a Sió még nem volt hajózható. Ezért a hajótestet nagy darabokra szedve, szekereken vontatták le Füredre. Eötvös Károly, a neves ügyvéd, a Balaton szerelmese tüneményes könyvében azt írta, hogy „a hajótest Füreden készült, néhány trieszti és egy csomó komáromi hajóács kezével”. Meglehet, a hajó összeszerelőire gondolt. Akárhogy is, abban minden forrás egyetért, hogy a hajót hajtó 40 lóerős gépezet Angliából (Greenwich) érkezett, stílszerűen  hajón: a Temzén, az óceánon, a Gibraltáron és a Földközi-tengeren keresztül. (Csak ebben az évben készül el a Duna-Majna csatorna: a Lánchíd lánclemezeit már ezen a rövidebb, folyami úton fogják szállítani a következő évtől.) A gőzgépet Triesztből  (mint Eötvös írja) „nagy termetes német lovakon Füredre szállították. A száz meg ezer darab hajó- és géprészlet ott volt elrakva a parti gyepen.”

Széchenyi – így Eötvös – megkérdezte az alkatrészeket őrző csősztől, megmagyarázta-e a sok bámészkodó helybelinek, hogy „ebből hajó lesz? – Meg én. – Mit mondtak rá? – Nem hiszik. – Hát azt megmagyaráztad-e, hogy a hajónak kereke lesz? – Meg én. – Hát arra mit mondtak? – Azt se hiszik. – Hát azt megmagyaráztad-e, hogy a kereket gőz hajtja? – Azt nem magyaráztam meg. – Miért? – Mert azt már én magam se hiszem.” A gróf a kísérőjéhez fordult: „Szeretem a magyar parasztot. Amit saját eszével be nem lát, azt ugyan semmiféle uraság szavára el nem hiszi.”

A gőzgép egészen 1887-ig hajtotta a kereket, igaz, 1869-től másik, már fém hajótestben.

A cikk a tenyleg.com oldalán folytatódik.