Peragovics Ferenc cikke
a Népszabadságban.

Kár lenne
vitatkozni Papp László Tamásnak a vérszomjas orosz katona brutalitását
élénk képekkel ecsetelő cikkével (Kegyelet és kegyetlenség,
február 24.). Mindenkinek meglehetnek a saját élményei, és úgy
szelektálja a történelmi tényeket, ahogy akarja.

De én azért olyat nem írnék le, hogy „szinte minden
eléjük kerülő nőn erőszakot tettek”. Meg olyat se, hogy a „magyar katona
tudta: megadás esetén végletesen durva bánásmód, családjának nőtagjaira
megbecstelenítés vár”. Semmit nem tudott a szerencsétlen magyar katona.
Elindult a legendásan végtelen orosz hómezőkön hazafelé. Stomm Marcell
fejében sem a sátáni oroszoktól való félelem járhatott, amikor nevezetes
hadparancsában feloszlatta hadtestét, és két lábát sem az oroszok
barbarizmusa miatt kellett levágni.

A Történelemtanárok Egyletének levelezőlistáján jelent
meg a közelmúltban kollégám, dr. Varga László rövid, de velős véleménye a
felszabadulás/megszállás áldatlan vitája kapcsán. E szerint
felszabadítás megszállás nélkül olyan, mint a szűznemzés. Véleményével
maximálisan egyetértek. A felszabadító (igen!) szovjet hadsereg az első
pillanattól kezdve megszállóként is tevékenykedett, és nem túl kesztyűs
kézzel bánt annak az országnak a lakosságával, amelyik a németek oldalán
önként és dalolva belement egy teljesen értelmetlen háborúba, amiből
ráadásul képtelen volt „időben” kilépni.