Peragovics Ferenc cikke a Népszabadságban.

Kár lenne vitatkozni Papp László Tamásnak a vérszomjas orosz katona brutalitását élénk képekkel ecsetelő cikkével (Kegyelet és kegyetlenség, február 24.). Mindenkinek meglehetnek a saját élményei, és úgy szelektálja a történelmi tényeket, ahogy akarja.

De én azért olyat nem írnék le, hogy „szinte minden eléjük kerülő nőn erőszakot tettek”. Meg olyat se, hogy a „magyar katona tudta: megadás esetén végletesen durva bánásmód, családjának nőtagjaira megbecstelenítés vár”. Semmit nem tudott a szerencsétlen magyar katona.
Elindult a legendásan végtelen orosz hómezőkön hazafelé. Stomm Marcell fejében sem a sátáni oroszoktól való félelem járhatott, amikor nevezetes hadparancsában feloszlatta hadtestét, és két lábát sem az oroszok barbarizmusa miatt kellett levágni.

A Történelemtanárok Egyletének levelezőlistáján jelent meg a közelmúltban kollégám, dr. Varga László rövid, de velős véleménye a felszabadulás/megszállás áldatlan vitája kapcsán. E szerint felszabadítás megszállás nélkül olyan, mint a szűznemzés. Véleményével maximálisan egyetértek. A felszabadító (igen!) szovjet hadsereg az első pillanattól kezdve megszállóként is tevékenykedett, és nem túl kesztyűs
kézzel bánt annak az országnak a lakosságával, amelyik a németek oldalán önként és dalolva belement egy teljesen értelmetlen háborúba, amiből ráadásul képtelen volt „időben” kilépni.

A cikk a Népszabadságban