Ha
körbetekintünk a magyarországi televíziós csatornák ismeretterjesztő
kínálatán, kiderül, hogy a legutolsó perui múmia lábujjáról többet lehet
megtudni, mint a hazai romák történetéről több éves műsorfolyamokból.
Lőrinc László írása.

Ami a múmia
részéről nem nagy dolog, hiszen az utóbbi témáról egyáltalán nem lehet
megtudni semmit. (Ez különben igaz a velünk együtt élő környező népekre,
nemzetiségekre is.) Ugyanez a helyzet az oktatásban: a magyar népesség
tekintélyes (és növekvő) hányadát kitevő cigányok történetéről,
kultúrájáról az átlag magyar diák nem tanul semmit. Ezért hatalmas
fegyvertény a Historia Romani című hat részes történelmi dokumentumfilm.
(Rendezte: Gábor Péter, írta: dr. Bársony János, szerkesztette: Daróczi
Ágnes és dr. Bársony János.).

A
sorozat rádöbbenti a nézőt műveltségi kánonunk aránytalanságaira, hogy
ne rögtön  igazságtalanságot mondjunk. Minden diák hallott már
Tamás bátya kunyhójáról, és tudja, hogy a 19. század derekáig a távoli
Amerikában rabszolgaság volt. De ki tud arról akárcsak a művelt
felnőttek közül, hogy ezzel egy időben a szomszédunkban, a román
fejedelemségekben cigányok sokaságát hajtották rabszolgasorba? Tudunk
Habsburg József főhercegről, aki a Horthy-kor protokoll-figurája volt,
majd Szálasi körül is forgolódott, de nem tudunk arról a Habsburg József
főhercegről (1833-1905), akit sokat foglalkoztatott a cigányok
kultúrája, nyelve, a romák helyzetének javítása. Jól ismert a holokauszt
fogalma és története, de már korántsem mondható ez el a cigány
Pharrajimosról. Megannyi történelmi hősünknek számon tartjuk
származását, de Lippai Balázs (a sikeres Bocskai szabadságharc katonai
vezetője) vagy Gábor Áron roma származásáról nem hallottunk. Jól
ismerjük Martin Luther King tevékenységét, de a legműveltebbek sem
hallottak a hazai roma polgárjogi mozgalom kimagasló alakjáról, László
Máriáról.

És miközben csodálkozunk a
sok újdonságon, mindvégig az ismerősség, a „déjà vu” érzése
is ott munkál bennünk. Honnan, melyik nép történetéből olyan ismerős
minden, amit látunk? A Kárpát-medence, a török kor, a Rákóczi
szabadságharc, a nemzeti romantika kora, a 1848-as forradalom: ugyanazt a
helyszínt és történetet látjuk, melyet ismertünk a magyar
történelemből, csak meglepően új szemszögből. Nem mondhatjuk, hogy a
romák és magyarok évszázadokig békésen éltek egymás mellett, mert ennél
többről van szó: nem egymás mellett, hanem együtt élték meg ezeket az
évszázadokat, többnyire békésen, máskor – inkább csak a 18. századtól –
fel-felbukkanó konfliktusokkal.

Lenyűgöző mennyiségű kép és filmanyag vonul itt fel,
Bársony János rendíthetetlen kitartásának és ügyszeretetének
eredményeként. Ahhoz, hogy ezt az oktatásban is fel lehessen használni, a
filmet hozzáférhetővé kéne tenni az iskolák számára DVD-n, és a filmben
felvillanó képek egy kicsiny százalékához, mint kimerevíthető
állóképhez magyarázatokat, feladatokat kapcsolni.

Minden etnográfiai és néptörténeti ismeretterjesztésre
igaz, de különösen igaz erre a témára, hogy nemcsak szűken vett
tárgyáról szól, hanem általában az emberről: a másféle gondolkodásmód,
szokások megismertetésével toleranciára, nyitottságra nevel. Így ez a
sorozat fontos lépest jelenthet afelé, hogy egyre többen érezhessék
otthon magukat ebben az országban. A romák azért, mert megértik őket, a
többiek pedig azért, mert megszabadulnak a félelem és indulat gyötrő
görcseitől.