Az
oktatás minőségének fejlesztési lehetőségeit vitatta meg az Oktatás és
gyermekesély kerekasztal. Egyetértettek abban, hogy jelenleg
Magyarországon nincs tudományosan megalapozott háttere az oktatási
rendszernek.
(Forrás: ma.hu)

Az
új információk, a külföldi példák, a kutatások és a pedagógiaismeret
területek önállóan és nem összehangoltan működnek. Az oktatás
fejlesztésének egyik legfőbb akadálya a döntéseket megalapozó tudományos
értékű, minden szempontból aktuális tudás hiánya okozza Magyarországon.
Ezzel a gondolattal kezdte vitaindító előadását Csapó Benő, a Szegedi
Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszék egyetemi
tanára.

Az okok között említette,
hogy a pedagógiai kutatás infrastruktúrája, humán erőforrása nem
fejlődött megfelelő mértékben, így ma a fejlesztéseknek nincsen meg a
tudományos alapja, ellentétben más európai országokéval. „Az oktatás
fejlesztésének tudományos forrásai Magyarországon kiszáradtak” –
fogalmazott. Példa értékűnek nevezte a finn Life as Learning nevű
kutatási programot, olyan témákkal, mint az új tanárság, a tudás
létrehozása, a tanulás fogalmának újradefiniálása, és javaslatot tett
ennek követésére.

Csapó előadásában
kitért arra is, hogy a tanárképzési rendszerbe be kell építeni a
legfrissebb tudományos eredmények közvetlen értelmezését és alkalmazási
módját, azaz a tanároknak maguknak kell figyelemmel kísérniük a
neveléstudományi kutatásokat, és képesnek kell lenniük arra, hogy az
eredményeket értelmezzék, és saját munkájukban
alkalmazzák.

Ezekre a gondolatokra
reagálva Halász Gábor elmondta, hogy az oktatás kutatás-fejlesztését be
kell helyezni a kormány K+F politikájába. Felhívta a figyelmet arra is,
hogy miközben az Oktatási Minisztérium az előterjesztője a K+F
területnek, nem rendelkezik önálló javaslattal az oktatási
kutatás-fejlesztésre az oktatási tárca.

Hozzászólásában Karsai Zoltán az Oktatási Minisztérium
képviseletében kiemelte, hogy készülnek ugyan kutatások oktatási
témában, azonban elemzések, megfelelő következtetések levonása nélkül
ezek használhatatlanok. Fontos lenne a hazai tudáserősséget figyelembe
venni, és megtartani azt a külföldi tapasztalatok bevonása, a
tudásimport mellett.

Az ideális
célként megfogalmazható, hogy a külföldi példákat alapul véve hazai
kutatások induljanak, mind a tananyag, mind tanárok megvilágításában.
Hiszen nem csak az a fontos hogy mit tanulnak a diákok, megfelelő
szakértelem is szükséges a tudás átadásához. Hazai fiatalok munkájára
van szükség, akik a megszerzett külföldi tapasztalatokat hazahozzák és
segítenek beépíteni a jelenleg működő rendszerbe.

Javaslat érkezett arra is, hogy az oktatási
intézményeket motiválttá kell tenni az újdonságok befogadására, ez
legkönnyebben úgy érhető el, ha a kutatások tapasztalatait kidolgozott
feladatokban, a tanulók szintjére vetítve készülnek el.