1945.
január 27-én szabadították fel a szovjet csapatok a leghírhedtebb náci
koncentrációs lágert, az auschwitzi haláltábort.
(Forrás:
Múlt-kor)

A koncentrációs táborok
gondolata nem a múlt század terméke, a történelem leghírhedtebb
koncentrációs táborai azonban a 20. században, a sztálini Szovjetunióban
és a hitleri Németországban működtek. A nemzetiszocialisták 1933
tavaszán kezdtek koncentrációs táborokat építeni. Hitler hatalomra
jutása után szinte azonnal meghozták azt a törvényt, amely lehetővé
tette bárki korlátlan ideig való fogva tartását ítélet nélkül.
Elsősorban a zsidó származásúakat internálták, de ide kerültek a
politikai ellenfelek, az úgynevezett kisegyházakhoz tartozók,
homoszexuálisok, papok, cigányok és bűnözők is. Ilyen tábort
létesítettek egyebek között Buchenwaldban, Dachauban, Flossenbürgben,
Mauthausenben, Sachsenhausenben és Ravensbrückben.

A lágerekben 1933-36 között már
mintegy ezer politikai foglyot őriztek, szándékosan együtt a
köztörvényes elítéltekkel. 1934-ben az SS halálfejes egységei vették át a
felügyeletet, ettől kezdve a polgári igazságügyi szerveknek nem volt
beleszólásuk. 1937-ben alakult meg az első táborok építésével
foglalkozó, álcázott SS-vállalkozás. 1937 után a koncentrációs táborok
száma megsokszorozódott. 1940 és 1942 között hozták létre sok más,
kisebb mellett a hírhedt auschwitzi tábort is. 1944. március végén már
számos kihelyezett részleggel 20 főtábor és 165 munkatábor működött. A
háború előkészítéséhez és magához a háborúhoz is egyre több
kényszermunkaerőre volt szükség. Az SS-által irányított
eutanázia-programban, vagyis az értéktelennek ítélt emberek – az
elmebetegek, fogyatékosok, stb. – elpusztításában orvosok is részt
vettek.
 
A zsidók szisztematikus
gyilkolása 1941 végén a chelmói megsemmisítő táborban kezdődött, majd
következett Treblinka, Sobibor és Belzec. A kezdetben munkatáborként is
működő auschwitzi (Oswiecim) és majdaneki tábort a tömeges megsemmisítés
céljára alakították ki: az auschwitzi törzstáborban és a hozzá tartozó,
1942-ben kiépült Birkenauban, valamint Majdanekben építették fel az
első gázkamrákat. A zárt kamrába beengedett Cyklon B gázzal végrehajtott
népirtás első áldozatai 1942 márciusában szovjet hadifoglyok voltak.
1942 januárjában a német vezetés megfogalmazta a 11 milliós európai
zsidóság megsemmisítésének szándékát, – ezzel kezdetét vette az
„Endlösung”, a végső megoldás a zsidó nép kiirtására. 1942 júniusában
kezdték építeni a négy krematóriumot és 1943. márciusában helyezték
üzembe őket. Az üzemelés csúcsán a krematóriumok napi kapacitása
elérhette a 8000 főt is.