Évente
több százmilliót fordít az állam iskolai drogprevencióra, a programok
többsége mégis teljesen hatástalan. Nem csökkent a droghasználók száma,
sőt sokan épp a megelőzési kampány hatására próbálják ki a tiltott
szereket. (Forrás: [origo])

Ugyan
évente több százmillió forintot költ az állam az iskolai
drogmegelőzésre, a programok többsége teljesen hatástalan – az elmúlt
egy évtizedben nem csökkent a drogot kipróbáló általános- és
középiskolások száma, sőt a fiatalok között egyre több a rendszeres
fogyasztó. Egy 2007-es budapesti vizsgálat szerint a diákok több mint
huszonkét százaléka már kipróbált valamilyen tiltott szert, és még
többen használnak legálisan is megszerezhető drogokat. A legnépszerűbb
kábítószer a marihuána, az ecstasy, az amfetamin és az LSD, de az
altató-alkohol, a nyugtató-alkohol párosítás, na meg a
hetvenes-nyolcvanas évek „klasszikusa”, a szipuzás is ismét egyre
népszerűbb. A kutatás szerint ma már az anyag beszerzése sem okoz
gondot, még a nyolcadikos-tizedikes diákoknak sem: kétharmaduk
mindenféle fejtörés nélkül tud mondani legalább egy olyan helyet, ahol
vásárolhat drogot. Sőt, minden nyolcadik tanuló véleménye az, hogy az
iskolában is könnyen hozzá lehet jutni a tiltott
szerekhez.

Pedig ma már alig van
olyan középiskolás Magyarországon, aki ne vett volna részt legalább egy
drogprevenciós foglalkozáson. Az oktatási intézményeknek kötelező
beépíteniük a témát a biológia, a kémia vagy az osztályfőnöki órák
tantervébe. Elküldhetik pedagógusaikat drogmegelőzési továbbképzésre, de
igénybe vehetik a rendőrség vagy a közel hatvan prevencióval foglalkozó
hazai szervezet segítségét is.

Filmvetítés,
előadás, interaktív kiállítás és drogbemutató – a prevenciós szervezetek
és a rendőrség mindent bevetnek, hogy elriasszák a diákokat a
kábítószerektől, ám legtöbbjüknek mégsem sikerül. „Ennek az az oka, hogy
a legtöbb megelőzéssel foglalkozó szervezet nem méri fel, milyen az
adott osztály hozzáállása a drogokhoz. Mereven elutasítják azokat, vagy
netalán már ki is próbálták? Márpedig anélkül, hogy ezt tudnák, a
programjuk nem tud alkalmazkodni az adott helyzethez, ezért hatástalan
lesz” – mondja Fábián Róbert, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet
szociológusa, akinek tapasztalatai szerint nem ritkák az olyan
diákcsoportok, ahol annyi droghasználó van, hogy a megelőzés helyett
inkább már ártalomcsökkentésre lenne szükség. „És persze vannak olyan
általános- és középiskolai osztályok is, amelyek annyira elutasítják a
drogot, hogy felesleges nekik megelőzési órát tartani” – teszi
hozzá.

Ha ugyanis olyanokkal
ismertetik meg a prevenciós foglalkozás során a kábítószerek hatását,
akik addig mereven elutasították a szereket, a megelőzés akár a
visszájára is fordulhat, vagyis meghozhatja a kedvet a kipróbáláshoz –
hívják fel a figyelmet a szakemberek. Nerada Mátyás addiktológiai
tanácsadó, drogterápiás munkatárs számos olyan fiatallal foglalkozott
már munkája során, akik bevallották, hogy éppen az iskolai
drogprevenciós előadás hatására próbálták ki a tiltott szereket, és
lettek függők.

Ugyan az utóbbi években nem
készítettek átfogó felmérést arról, vajon tényleg van-e ellentétes,
negatív hatása a megelőzési munkának, az Országos Egészségfejlesztési
Intézet (OEFI) 2005-ös kutatása kimutatta, hogy a drogokat kipróbáló
vagy rendszeresen használó diákok több mint fele éppen azután nyúlt
kábítószerhez, hogy részt vett egy drogprevenciós foglalkozáson.
Egyetlen pozitívum, hogy legalább tudatosabban használták a szereket,
hiszen az iskolában megtanulták, hogy milyen az ideális adag kokain,
vagy hogy miért nem szerencsés alkoholt inni LSD
után.

Olvassa
el az [origo] teljes cikkét »