A
francia történelem- és földrajztanárok egyesületének (L’Association des
Professeurs d’Histoire et de Géographie – APHG) Nancy-ban működő
regionális tagozata meghívására a Történelemtanárok Egyletének kétfős
delegációja (Miklósi László a TTE elnöke és Zsohár Gyöngyi, az AKG
társadalomismeret-francia szakos tanára) Nancy-ban járt 2009
januárjában.

Az első
este

A szakmai
program a Nancy egyetemen (Nancy-Université) Didier
Francfort, egyetemi tanár, az APHG Nancy regionális
szervezete vezetőjének meghívására és szervezésében egy érdekes
előadással kezdődött: Laure Guilbert, történész, a
párizsi Opera tánckiadványainak felelőse egy új tudományterületről, a
tánctörténetről, illetve tánckutatásról beszélt. Az alábbi témákat
fejtette ki:

1. 
   
   Miért került be utoljára a művészetek közül a tánc az
   egyetemi oktatásba?
   
   
2. 
   
   Miért nehéz kutatni a
   táncot?
   
   
3. 
   
   Milyen a
   tánckutatás helyzete az USA-ban és
   Európában
   
   Érdekességként elhangzott, hogy a régi
   görög táncok rekonstruálása érdekében a fennmaradt szobrok alapján
   gépeket is készítettek, hogy így elemezhessék a mozgást, a lehetséges
   tánclépéseket.
   
   
4. 
   
   Politika és a tánc kapcsolata
   
   
   Számunkra az előadásnak ez a része volt a
   legérdekesebb.

• 
  
  Az aktuális hatalmi, politikai elit számos esetben
  felhasználta a táncművészetet ideológiája terjesztésére. A weimari
  Németországot követően a hitleri is ezt tette. Utóbbi nagygyűlésein
  rendszerint művészeti attrakció is volt. Ezen Wagner zenéjére, a germán
  folklór elemeit is felhasználva
  táncoltak.
  
  
• 
  
  Balanchine orosz koreográfus a Szovjetuniót elhagyva
  számos európai országban (így Franciaországban is) dolgozott, majd az
  USA-ba költözött. Ő alapította meg a New York-i Balettet. Az 1947. évi
  európai turnénak ideológiai célja is volt: a kommunizmus elleni harcot
  kívánták szolgálni vele Európában.
  
  Érdekesség, hogy a
  tradicionális balettet a politikai, társadalmi változás ellenére a
  Szovjetunióban megőrizték; míg máshol jelentősen megújult a
  táncművészet, a hagyományos balett a Szovjetunióban maradt fenn
  leginkább. Sőt. Fontos diplomáciai szerepet kapott és játszik ma
  is.

A város
elitgimnáziumában

Másnap délelőtt a város elit gimnáziumában a Lycée
Henri Poincaré-ban Jean-Pierre Pister három óráját
nézhettük meg.
Egy Magyarországon nem létező képzési formát
ismerhettünk meg: a legjobb gimnáziumok keretén belül egyetemi
előkészítő osztályok (classes préparatoires) működnek, melyek az elit
egyetemek (Grandes Écoles) felvételi versenyeire és az egyetemi
tanulmányokra  készítenek fel.
Ebben a gimnáziumban
az előkészítő osztályok 3 szakirányban működnek. Természettudomány,
közgazdaságtan és kereskedelem, bölcsészettudomány.

Mi a bölcsészet szakirány óráin jártunk. A gimnáziumi
érettségi után lehet a képzésre jelentkezni, csak jó eredménnyel. A
diákoktól elvárják a kemény munkát, a rendszeres, tudatos készülést,
szorgalmat és a kötelező óralátogatást.  Számonkérés a fő
tárgyakból, írásban, havonta történik; évente 3 nagy szóbeli vizsgát
tartanak. Az alapképzés a tanév végén vizsgával zárul. Csak a
megfeleltek folytathatják tovább tanulmányaikat.  A második
évben már két irány választható: klasszikus és modern bölcsészet. A
kötelező és választható tantárgyak között szerepelnek: filozófia,
földrajz és történelem, francia, klasszikus latin és görög, élő idegen
nyelvek. Ennek az évnek lezártával a legjobbak kellő eséllyel
felvételiznek az elit egyetemekre. De aki nem jut be, annak is már egy
hagyományos egyetemen kreditpontjai vannak a második év
tantárgyaiból.
Az igazgató, M. Schmit, kedvesen fogad minket,
ezt követően indulunk az osztály felé. Mindenki kabátban van: az egykori
kolostori iskolának ma is nyitott a kerengője, innen nyílnak az
osztálytermek, szertárak. A tantermek zárva, az ajtót tanár nyitja ki. A
folyosót óriási graffiti díszíti.
A város jelképének is
számító elit gimnáziumban a tanterem felszerelése: fekete tábla, kréta;
egy hagyományos, nagyképernyős televízió + DVD-lejátszó, továbbá egy
„koros” írásvetítő. Úgy tűnik, a falitérképeikkel generációk
tanulhattak. A terem régen lehetett kifestve.
Az óra jellege
több szempontból a gimnáziumhoz hasonló: kötelező órára járni; csengetés
jelzi az óra elejét és végét; ha valaki rosszul lesz, engedélyt kér a
tanártól, hogy elhagyhassa a termet.

A tananyag viszont egyetemi szintű.

Az első órán (második évesek) 7, a másodikon (ők az
első évesek) kb. 50 (!) diák volt a teremben. A tanár megkérte a
diákokat, ma – mivel magyarországi vendégek is vannak – ne kérdezzenek
az órán, csak utána.

Ami
Magyarországon szinte elképzelhetetlen: száz százalékban hagyományos,
jól működő órát láttunk. Igen elmélyült munka folyt. A tanár a katedrán
(!) állt, magyarázott, a diákok a második óra utolsó pillanatáig (2 x 55
perc) jegyzeteltek. A felnőtt diákok pisszenés nélkül dolgoztak. (Az
óra elején egy lány a mellette ülő fiú fülébe súgott valamit, melyen
mindketten vihogtak egy kicsit. A tanár rezzenéstelen arccal arrébb
ültette a renitens leányzót.)

M.
Pister klasszikus professzor, érzékelhetően óriási a tekintélye. Igen
felkészült, röpködtek a lengyel, a román, a magyar, az orosz történelem
politika- és művelődéstörténeti nevei, adatai. Számos esetben javasolta,
mit nézzenek meg az egyes városokban, ha arra járnak. Vagy melyik
zenemű hogyan kapcsolódik az adott korhoz. Rendszeresen vont párhuzamot a
jelennel. Kérdései formálisak voltak, a választ alig várta meg. De óra
után, amikor odament hozzá, s kérdést tett föl egy-egy érdeklődő diák,
készséggel válaszolt.
 
Egy
kiemelkedő szakképző iskola

Délután a Lycée Henri Loritz-ban Franck
Schwab tanár úr két óráját láthattuk. Ez a tekintélyes, több
mint 150 éves gimnázium, számos szakképző és előkészítő (műszaki
egyetemekre) osztályt is működtet, 1800 diákja van.

Két társadalomismeret órát láttunk. Ezek az órák a
történelem órákkal nagyjából párhuzamosan dolgozzák fel a tananyagot,
politikusok portréi, memoárok, fényképek, nyilatkozatok stb.
segítségével. A téma: De Lattre tábornok tevékenységének bemutatása. (Ő
volt az első francia hadsereg főparancsnoka, Dél-Franciaországban a
partraszállás vezetője 1944 augusztusában. Az amerikai segítséggel
végrehajtott hadművelet szabadította fel Franciaország jelentős részét. A
tábornok tevékenysége nálunk alig ismert. Személye Franciaországban is
csak a közelmúltban a került a figyelem középpontjába.) Ezen az órán nem
volt csönd, a diákok többször beszélgettek egymással, de követték az
eseményeket. A tájékozódást térképek, a táblán szereplő nevek és
évszámok, valamint a tanár által kiemelt vázlatpontok
segítették.

A második órát a
könyvtárban tartották. A diákok páros munkában előre megadott
feladatokat oldottak meg az internet segítségével. A tanár óra közben
többször lépett minden tanulópárhoz, szükség esetén segített, korrigált.
A keresett információt a legtöbben ugyanazon az oldalon, a Wikipédián
keresték.

Érdekesség: a könyvtárban
lévő gépek semmivel sem voltak korszerűbbek, mint a magyarországi
középiskolákban. (Talán el is elmaradtak azoktól: átlagosnak tűnő gépek,
hagyományos monitorral.)
Mialatt a diákok a neten kutakodtak,
mi egy tematikus szakmai kiadvánnyal ismerkedtünk meg. A történelem- és
földrajztanárok munkáját segítő szaklap (La documentation francaise)
igen gazdag, jól alkalmazható kiadvány, amely fóliamellékleteket és
feldolgozási javaslatokat is tartalmaz.

Közgyűlés

Az út különlegessége volt, hogy részt vehettünk a
szervezet tisztújító közgyűlésén. Ezt a patinás Lycée Henri Poincaré
antik könyvgyűjteményt tartalmazó könyvtárában rendezték. A résztvevőket
házigazdaként a gimnázium igazgatója köszöntötte.
A kétfős
magyar küldöttséget igen barátságosan fogadták. Díszvendégnek
tekintettek bennünket, az elnöki asztalnál kínáltak hellyel. Az APHG (a
TTE francia testvérszervezete) országos vezetését Huber
Tisot (a szervezet egyik főtitkára, kiadvány főszerkesztője)
képviselte.
A szervezet regionális csoportjának vezetője,
Didier Francfort köszöntötte a jelenvevőket, s
bemutatta a magyar küldöttség tagjait. Ezt követően Miklósi László, a
TTE elnöke üdvözölte a résztvevőket, megköszönte a kedves fogadtatást, a
megtisztelő, kiemelkedő figyelmet a magyarországi történelemtanítás,
illetve a TTE iránt.

A jelenlévő
tagok aktívan vettek részt a beszélgetésben. Többen jártak közülük
Magyarországon a rendszerváltás előtt. Élénken érdeklődtek a magyar
gyakorlat iránt: kényes kérdések a 20. században, kötelező óraszámok,
központi tanterv, humán és reál tárgyak óraszáma, tanév rendje
stb.

Közgyűlés, Didier Francfort
és Jean-Pierre Pister

Ezt követően a
jelenlévőket Huber Tisot részletesen tájékoztatta a reformok állásáról,
az APHG álláspontjáról, egyes követeléseiről.
A francia
oktatási reform még csak körvonalazódik. Kijelentések és elképzelések
hangzanak el minisztériumi képviselőktől, de a szakmát elfelejtették
megkérdezni. Ezért közvéleményt hónapok óta lázban tartja az ügy.
Tervektől és véleményektől hangos a sajtó. Miután csak reformtervekről
beszél a minisztérium (ebből is kettő van: az egyetemi-kutatási és a
közoktatási) a tanárok sorra jelentetik meg kifogásaikat a tervezettel
kapcsolatban.

A közgyűlésen
történelem-földrajz tanárok által elfogadott kifogás (hangsúlyozottan
nem szakszervezeti, hanem szakmai vélemény, melynek nagyon sok
támogatója van, szülők, diákok, politikusok) az alábbiakban
összegezhető:

A történelem az
egyetemes kultúra része, nem lehet választható tárgy a középiskolai
években. Az óraszámok csökkentése és a megtanítandó anyag növelése a
diákok terhelésének növekedését és újabb pedagógus-elbocsátást jelent. A
társadalomismeret órák nem tűnhetnek el a modulrendszerben. 
Az egyetemi képzés végzős hallgatóinak túl nagy a terhelése és nincs
biztosítva a szakmai felkészítésük. A reformtervezet nem segíti, hanem
akadályozza a kezdők munkába állását. A történelem-kutatás
fejlesztéséből nem lehet elvonni pénzt.

Közgyűlés, Franck Schwab

Az ülés feladata volt a tisztújítás is. Ennek igen
érdekes volt a módja: a tagok levélszavazással voksoltak arról, kik
legyenek a vezetőség (büró) tagjai. A jelenlevők mindegyike – mi, magyar
vendégek is – részt vett a borítékbontásban. (Így minden jelenlévő
hozzájárult a választás tisztaságának ellenőrzéséhez is.) Ezt követően
vezetőség választotta meg soraiból a regionális szervezet első emberét.
Az APHG Nancy regionális szervezetének új vezetője Franck
Schwab, a Lycée Henri Loritz tanára lett. A frissen
megválasztott vezetőség a város egyik patinás kávéházába vonult, s
hangulatos beszélgetés közben határozta meg a következő időszak
feladatait.

*

Számunkra igen tanulságos volt a Nancy gyakorlat
megismerése, s élményekben gazdag a közösen eltöltött néhány nap.

Az utolsó este a középkori város főutcáján sétálva, egy
fiatalember szólított meg minket, meghallva a magyar beszédet, aki egy
évet a budapesti jogi egyetemen töltött, és boldog volt, hogy megint
találkozott magyarokkal.

Köszönet
Didier Francfort-nak a kedves meghívásért, az igen figyelmes
vendéglátásért; Jean-Pierre Pisternek és Franck Schwab-nak a tanulságos
órákért; Huber Tisot-nak francia testvérszervezetünk érdekvédelmi és
szakmai munkájának megismertetéséért; Paul Gradvohl-nak (a TTE tagjának)
az utazás előkészítésében való segítéséért. S külön is az APHG
Nancy-ban működő regionális tagozata megismert tagjainak sokirányú,
őszinte érdeklődéséért a magyar oktatás, a TTE munkája iránt. Bízunk
benne, hogy ez a találkozás egy hosszú, eredményes kapcsolat kezdete
lehet.

Zsohár
Gyöngyi