Minden történelemtanár szembesül azzal, hogy a tanulók elfelejtik a korábban tanultakat. Ez részben természetes, vannak azonban olyan dolgok, amelyeket mindig és mindenkinek tudnia kellene, hasonlóan ahhoz, ahogy matematikaórán a szorzótáblát. Szükségesek a továbbhaladáshoz, vagy egyszerűen illik emlékezni rájuk. A kerettanterv is föltételezi és felsorolja azokat az előzetes ismereteket, amelyekre az adott új téma épül.

A minimum követelmények tartalma

E körbe tartoznak főleg azok az elemek, amelyek lehetővé teszik a történelemben való alapvető tájékozódást. A tudás szervezettségének jelentőségét elsősorban a tanulás konstruktivista elmélete hangsúlyozza. Kojanitz László „a tudás tartóoszlopai” közé sorol bizonyos alapvető ismereteket, például azt a 30-40 évszámot, amelyeket „valóban bele kell sulykolni minden tanuló fejébe. Legyen legalább ennyi történelmi dátum, ami bármikor pontosan az eszükbe jut. Ez már elég lehet ahhoz, hogy a többi eseményt is ezekhez képest gyorsan el tudják helyezni az időben.” Ez és a térben való elhelyezés hangsúlyos követelmény az érettségin is. Mely konkrét ismeretek sorolandóak ebbe az első körbe? A kronológia terén ide tartozhatnak az egyetemes és a magyar történelem korszakainak nevei, kezdő- és végpontjai. A topográfia terén a mai Európa országainak, a kontinens nagy félszigeteinek és a kontinenst övező tengereknek az elhelyezkedése; a történelmi Magyarország térképén a nagyobb folyók (hiszen ez a tájékozódás alapja), a történelmi nagytájak határai és a fontosabb városok. Végül egy-egy korszak alapfogalmai. A minimum követelmények másik rétegét alkotja az előbbibe nem tartozó, de az általános műveltség részét képező tényanyag.

A válogatás kiindulhat a kerettantervben szereplő fogalmakból, adatokból és tartalmi kulcsfogalmakból, de a követelmények szűkebb és bővebb halmaza is elképzelhető, iskolatípustól, a csoport képességeitől és a tanár meggyőződésétől függően. Az alább közreadott változat – mely hatosztályos gimnáziumi tanulók számára készült – csak egy a sok lehetséges megoldás közül.

Az „ismétlőfüzet’” és számonkérése

Az itt bemutatandó módszer célja, hogy az említettek jobban rögzüljenek a tanulók memóriájában. Ennek eszköze a tanár által összeállított „ismétlőfüzet”, melynek szövege tartalmazza a követelményeket. Az alábbi változatban az egyes témakörökre vonatkozó szakaszokat egy általános topográfiai és kronológiai rész előzi meg. Míg ez utóbbi az általános iskolai anyagra épül, a topográfiai ismeretek külön alapozást igényelhetnek. A módszer lényege a kiadott szöveg rendszeres és kumulatív – tehát a korábbi tanévektől kezdve a legutóbbi témakörig tartó – számonkérése. Nem új ismeretekről, hanem a korábban megtanultak ismétléséről van tehát szó: az ismétlőfüzet csak egy adott témakör lezárását követően bővül a témakörre vonatkozó új szakasszal.

A számonkéréskor figyelni kell arra, milyen minőségű tudást várunk el. Az új anyag tárgyalásakor vagy a mindennapi életben sokszor nincs szükségünk teljesen pontos előzetes tudásra. Elegendő a felidézhető, de pontatlanabb ismeret, sőt akár a passzív tudás, mely a ráismerést teszi lehetővé. Ezért az ismétlőfüzet számonkérésekor nem indokolt olyan pontosságot elvárni, mint egy felelet vagy egy témazáró alkalmával, a pontosság elvárt mértékét ugyanakkor a tanulók tudomására kell hozni előzetesen, a korrekt értékelhetőség érdekében. Tapasztalatom szerint nem szabad túl sok helyes választ elvárni a jelesért. Bármennyire is minimum követelményekről van szó, bárkivel előfordul, hogy valami épp nem jut az eszébe. Ezért is jobb az írásbeli számonkérés, mint a szóbeli, mivel több gondolkodási időt biztosít. A dolgozatokat be lehet jelenteni előre – a bevésést a füzet sokadszorra történő tanulmányozása biztosítja, és ezt a minden bizonnyal gyakran unalmas tevékenységet érdemes motiválni a könnyű jegyszerzési lehetőséggel.

Megjegyzések a kérdésekkel és a válaszokkal kapcsolatban

A mellékelt mintadolgozatok 10-10 rövid kérdésből állnak, az ismeretek egyszerű felidézését, néhány szavas válaszadást követelnek meg. A megíratás mindössze néhány percet vesz igénybe az órából, az összeállítás és a javítás sem igényel sokat a tanár idejéből.

Minden esetben igaz, hogy a válaszokban csak az ismétlőfüzet tartalmi elemei várhatóak el, legfeljebb az ottani pontossággal, de természetesen el kell fogadni minden más helyes választ is. Felsorolások esetében meg kell jelölni a kérdésben, hány elemet várunk; általában indokolt kevesebbet, mint amennyi az ismétlőfüzetben szerepel. A helyesírás elvárt pontosságát is tisztázni kell.

Topográfia: ilyen kérdés esetén megfelelő típusú vaktérképet kell mellékelni a tanulók számára. Meg kell beszélni velük a területek jelölésének módjait. Városok esetén a vaktérkép tartalmazhatja a városok helyét, így elegendő a nevük beírása a kiválasztott jel mellé.

Személyek: a személynév-magyarázat elvárt tartalma lehet az illető foglalkozása vagy tisztsége, a hely és az idő (a témakör) és egy további lényeges elem. Például: „Ki volt, miről híres Nagy Sándor?” – „Ókori görög (- itt elfogadható!) hadvezér, aki meghódította a Perzsa Birodalmat”.

Fogalmak: a legnehezebb kérdéstípus és a legnehezebben értékelhető válaszfajta, ahol elvileg az ismétlőfüzetben szereplő minden elem elvárt. Érdemes figyelni arra, hogy kevés ilyen legyen a kérdéssorban.

A módszer előnyei

A visszajelzések szerint a minimum követelmények ismerete sok tanulónak biztonságérzetet nyújt. A módszer alkalmazásával jelentős mennyiségű időt lehet megtakarítani az új anyag felépítésekor. Ezek az ismeretek az érettségi vizsgán kérdezhetőek párhuzamként, előzményként akkor is, ha nem kötődnek szorosan a feladathoz. A vázolt módszer a tanárnak is segíthet abban, hogy jobban megkülönböztesse a tananyag lényeges és a kevésbé lényeges részeit.

Itt tölthetők le a dolgozatok, itt pedig az ismétlőfüzet.