Kevesebb
a gyerek, szűkül a tankönyvpiac. A Nemzeti Tankönyvkiadó
vezérigazgatója szerint az is rontja a helyzetet, ha a magyar és EU-s
pénzekből fejlesztő közhasznú társaság konkurenciaként jelenik meg a
versenyben.
(Forrás: Népszabadság)

A tankönyvek 2006-ban a teljes könyvpiac 65,5 milliárd
forintos könyvforgalmából 17,3 milliárddal részesülnek. A mintegy száz,
tankönyveket (is) kiadó vállalkozás közül több is szerepel a milliárdos
forgalmú cégek listáján. A Nemzeti Tankönyvkiadó tavaly 5,9 milliárd
forint bevételt ért el. Jókai István vezérigazgató szerint a
tankönyvfejlesztés és -forgalmazás különleges üzletág, s egyre élesedik a
harc, mert a piac szűkül. – A demográfiai hullámvölgy miatt az idén is
három százalékkal kevesebb gyerek jár iskolába – mondja. – Másrészt
egyre szigorúbb a szabályozás. Mintha a minisztérium nem bízna a tanárok
döntési képességében.

A
vezérigazgató sorolja, mi mindennek kell megfelelni ahhoz, hogy egy
tankönyv átjusson a rostán. Például a tantárgyak többségénél oldalanként
egy-egy képnek kell szerepelnie, az ábrák nagy részéhez kérdéseket kell
szerkeszteni, pontosan meg van határozva a szakszavak előfordulási
aránya stb. Ráadásul a szakértői eljárás sokba kerül, és ez nagyon
megdrágítja a tankönyvkészítést, különösen a kis példányszámúak
gyártását. Márpedig a kiadó vigyáz arra, hogy a közoktatás szükségleteit
százszázalékosan kielégítse, azaz minden tárgyhoz kiadja a megfelelő
tankönyvet. Gondoskodik a sajátos nevelési igényű gyerekek és a
különféle nemzetiségekhez tartozó diákok ellátásáról
is.

A tankönyveket minden iskolában a
tantárgyat tanító pedagógusok közössége választja ki, ebbe elvben senki
sem szólhat bele. Az iskoláknak azonban figyelniük kell a
gazdaságossági kérdésekre is. – Ha valahonnan elmarad a szokásos
rendelés – meséli Jókai István -, meg szoktuk kérdezni az iskolát, mi
történt. Egyre többször tapasztaljuk, hogy nem egy másik kiadó könyvét
választották, hanem pénzügyi okokból teljesen lemondtak egyes tárgyak
könyvéről, például az énektankönyv beszerzéséről. Ilyenkor megpróbálunk
valahogy segíteni, még az is előfordul, hogy ingyen küldünk
könyveket.

A vezérigazgató nem tud
olyan konkrét esetről, hogy valamelyik cég bármiféle meg nem engedhető
eszközzel bírná rá a könyveket választó pedagógusokat, hogy az adott
kiadó termékét válasszák. A Nemzeti Tankönyvkiadó kétszáz tanárt hívott
meg a Van Gogh-kiállításra. – Azt hiszem, ez elfogadható gesztus volt, a
pedagógusok megosztják az élményeket a diákjaikkal, amelyeket a
segítségünkkel szervezett tárlatvezetésen szereztek – mondja. – Arra is
módot találunk, hogy találkozókat szervezzünk, ahol a tanárok
megismerkedhetnek a könyveinkkel – mondja. – Itt mi is információkat
szerezhetünk arról, milyen hiányokat kell pótolnunk a fejlesztés során.
Nagy gonddal készítjük tankönyveinket, szégyellnénk, ha az új kiadásban
is benne maradna az a hiba, amelyre már felhívták a
figyelmünket.

Jókai István szerint a
piaci verseny nem teljesen egyenlő eszközökkel folyik. – Az Oktatási és
Kulturális Minisztérium által létrehozott Sulinova Kht. 25 százalékban
magyar állami pénzből és 75 százalékos EU-támogatással
programcsomag-fejlesztés címén meg tudja kerülni a szabályokat – szögezi
le a vezérigazgató. – Állítom, hogy az általuk kifejlesztett
segédanyagok nem állnák ki a tankönyvvé nyilvánítás kritériumait. Igaz,
nem is tankönyvként, hanem programcsomagként küldik el 600 iskolának a
termékeiket, de így azoknak az iskoláknak nincs is szükségük más
tankönyvre, ha átveszik a Sulinovától a „tankönyvnek látszó
tárgyakat”.

Pála Károly, a Sulinova
Kht. szakmai igazgatója szerint nem céljuk, hogy rontsák a
tankönyvkiadók piacát. A közhasznú társaság kipróbálás alatt álló, a
nemzeti fejlesztési terv keretein belül, állami és EU-s pénzekből
megszületett kompetenciafejlesztő taneszközeit a részt vevő iskolák
diákjai-tanárai ingyen kapták/kapják meg. Az uniós támogatási szerződés
értelmében a tesztfázis végéig, 2008 márciusáig nem is kerülhetnek piaci
forgalomba. Pála szerint a magyar közoktatás egyik legnagyobb
atavizmusa, hogy az oktatáshoz csak tankönyvet tud elképzelni. Ha a
próbafázis lezárult, a tapasztalatokat át szeretnék adni a
minisztériumnak. A tankönyvkiadók készen kaphatnák a fejlesztéseket. –
Így minimális ráfordítással jutnának viszonylag nagy haszonhoz,
megspórolva az innováció költségeit – mondja Pála, hozzáfűzve: – Ha
tankönyvkiadó volnék, örülnék ennek.