Görgey Artúr 1848-49-es szerepének értékelésében természetesen ma is találunk markánsan eltérő álláspontokat a történészek körében, azonban abban konszenzus mutatkozik, hogy az „árulás” vádja alaptalan és méltánytalan. Egy olvasónk mégis talált olyan jelenleg is forgalomban levő tankönyvet, ami egyértelműen az áruló-mítoszt erősíti. Olvasónk levelét és a kiadó javítást ígérő válaszát is közöljük.

Az áruló-mítosz természetes következménye volt a szabadságharc bukását követő kétségbeesésnek, amit nem kisebb személyek erősítettek meg, mint maga Kossuth a vidini levelével vagy Vörösmarty a Átok című verssel. Mint Kosáry Domokos 1936-os összefoglalása mutatja, ez a kép egyre árnyalódott az idők folyamán, így előtérbe kerülhettek Görgey érdemei is. Azonban a Révai-féle kultúrpolitikának újra érdekében állt az áruló-mítosz erősítése. Bár a 70-es, 80-as évekre újra teret nyert az árnyalt megközelítés (lásd pl. Pusztaszeri László 1984-es összegzését), a mítosz napjainkig tartja magát. Úgy látszik, akár egy tankönyvben is.

Olvasónk levele:

Tisztelt Címzettek!

Feleségem általános iskola 4. osztályában tanít. Az Apáczai Kiadó
„Hétszínvirág” című, 2010. évben kiadott olvasókönyvében döbbenten vettem
észre, hogy a világosi fegyverletétellel kapcsolatban ismét megjelent az
„áruló” mítosz, amit a munkafüzet tovább ragozott.

Ez annál inkább döbbenetes, mert az előző kiadásban már egy tárgyilagosnak
mondható olvasmány szerepelt.

Azok után, hogy a lakosság nagy része Görgey nevét hallván még mindig az
„áruló” szóra asszociál, kár lenne az új nemzedéket is megfertőzni.

Tisztelettel: Sili István, Zirc

(A levél Báthori Anna Zsuzsanna könyvének Bárány Jánosné és Nagyné Bonyár Edit által átdolgozott 18. javított kiadására vonatkozik; illetve az ehhez a könyvhöz Burai Lászlóné és dr. Farkas Attiláné által írt munkafüzet 2. kiadására. A kiadványok az Apáczai Kiadó gondozásában jelentek meg.)

Az olvasónk által kifogásolt részlet:

Kapcsolódó feladatok a munkafüzetben:

A levélre az Apáczai Kiadó gyorsan reagált. Az alábbiakban olvasható a kiadó levele, melyben elismeri a hibát (és részben magyarázatot is ad rá), és korszerű szemléletű javítás ígér:

2011. március 9-én egy e-mail érkezett kiadónkba, amely a Hétszínvilág című, 4. évfolyamos olvasókönyvünk egy olvasmányával kapcsolatosan fogalmazott meg aggályokat. Nevezetesen a tankönyv 115. oldalán közzétett A világosi fegyverletétel című, Horváth Mihály és Schérer Ferenc nyomán íródott olvasmánnyal.

Természetesen mi egyetértünk az e-mail írójával abban, hogy Görgey nem volt áruló. A történettel egyáltalán nem ezt szerettük volna érzékeltetni, nem erre helyeztük a hangsúlyt, hanem sokkal inkább arra, hogy ott, abban a helyzetben az ország szabadságáért harcoló honvédek mit éreztek. Ők valóban úgy érezték, hogy vezetőik elárulták hazájukat. Nemcsak Görgey Artúr, hanem mindegyik vezető. Az olvasmányhoz kapcsolódó kérdések is ezt erősítik meg. A katonák viselkedésén, tettein keresztül a hazafias érzelmeikre igyekeztünk hatni.

Ugyanakkor egyet értünk az e-mail írójával abban, hogy a jövő nemzedékét nem kell megfertőzni azzal a szocialista rendszerben divatos téves szemlélettel, hogy Görgey „áruló” volt. Jól lehet, hogy Kossuth kormányzó a hatalmat Görgeyre átruházta, de a túlerővel szemben, a további vérontás elkerülése érdekében kénytelen volt a fegyverletételt kezdeményezni, csak egy feltétele volt, hogy az orosz cár seregei előtt kapituláljon.

Az olvasókönyv soron következő átdolgozásánál a világosi fegyverletételről szóló történetet új, korszerű szemléletet tükröző olvasmányra cseréljük.

—