1956 novemberének elején az újonnan megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt vezetősége nyilatkozatokban szólította meg vélt támogatóit. A bevonuló szovjet tankok árnyékában azonban a nyilatkozatok hangvétele fokozatosan változott – mutatta be Simon István a Magyar Országos Levéltár honlapján. (Forrás: Múlt-kor)

1956. november 1-jén az eszmei, személyi, erkölcsi megújulás deklarált kinyilvánításával – szakítva az addigi sztálinista dogmatikus elmélettel és gyakorlattal, egyúttal felvállalva a forradalom alapvető céljait – a Magyar Dolgozók Pártjából átalakuló új párt, a  Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottsága  „Magyar munkások, parasztok, értelmiségiek” megszólítással fordult a társadalom felé: „Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs és nem is lehet szocializmus” – olvasható többek között a Kádár János, Losonczy Géza, Kopácsi Sándor, Lukács György, Nagy Imre, Szántó Zoltán és Donáth Ferenc nevében megjelent felhívásban. A nemzeti kommunista hangsúlyokat tartalmazó szöveg, bár utal az ellenforradalom lehetséges veszélyeire, egyértelműen a független, demokratikus és a szociális vívmányokat (földreformot, államosítást) fel nem adó, hiteles népi demokrácia melletti elkötelezettség megnyilvánulása.

Öt nappal később, november 6-án, a szovjet katonai intervenció „hátszelében”, ugyanannak a pártnak az Ideiglenes Központi Bizottsága (megalakulásakor 21 tagból 15 az MDP Központi Vezetőségének is tagja volt) által kiadott „Magyar kommunisták! Magyar Dolgozók Pártjának tagjai! Elvtársak!” megszólítással kezdődő felhívás már az „ellenforradalommal” szembeni jogos beavatkozás melletti elkötelezettség dokumentuma.

Annak ellenére, hogy már megjelenik a kétfrontos, a „Rákosi-klikk”, illetve a „jobboldali revizionisták” (Nagy Imre-Losonczy csoport) elleni harc szükségességének fontossága, hangsúlyozottan a „kapitalizmust visszaállító”, „nacionalista-soviniszta alapra” helyezkedő, a szocializmus ügyét eláruló „ellenforradalom” képviselői elleni fellépés áll a dokumentum mondanivalójának középpontjában.

A Magyar Szocialista Munkáspárt – a reformillúziók megtestesítőjeként – a hatvanas évek közepétől kifelé és befelé is, bizonyos határokig eladhatóvá tette a félelmekből táplálkozó bosszú, illetve a geo- és reálpolitika „gyümölcsét”. A vérben születő kádári berendezkedés a társadalmi és gazdasági konszolidáció, valamint a belső kiegyezés megteremtésével sajátos, a keleti blokkon belüli egyediségével az 1990-es rendszerváltozás tartalmát is nagyban meghatározta.

A dokumentumok a MOL oldalán