Milyen problémákat vet fel az immár húsz évvel ezelőtti
rendszerváltás tanítása egy történelemtanár szemszögéből. Kiss András a
Metropol újságírója Miklósi Lászlót, a TTE elnökét kérdezte
erről.

A rendszerváltás szülöttei,
úgy tűnik, keveset tudnak a húsz évvel ezelőtti eseményekről. Bár
sokukat foglalkoztatja a téma, az órákon csak keveset hallhatnak róla.
Ennek egyik oka, hogy a tanároknak a politikai árkokkal szabdalt hazai
közéleti állapotok mellett nehéz ezt tanítani.

Így a fiataloknak gyakran csak a családtagoktól,
barátoktól és a világhálóról begyűjtött információk
maradnak.

– Érdekel a
rendszerváltás, de az iskolában egyáltalán nem foglalkoztunk ezzel a
témával – legtöbbször ezzel a válasszal szembesültem, amikor a napokban
az évforduló kapcsán a rendszerváltásról faggattam fiatal ismerőseimet.
Persze kivételek itt is akadtak, voltak, akik egy-egy speciális óra
során, beszélgetés formájában dolgozták fel ezt a
témát.

A többség azonban csak a
szülei, nagyszülei által elmondott történetekből alkothat képet modern
kori történelmünk talán legfontosabb eseményéről.

– Ha azt kérdezi, hogy kell-e tanítani a
rendszerváltást, a válaszom: igen. Ha azt kérdezi, hogy ezt valóban
tanítják-e az órákon, akkor a válaszom az, hogy gyakran nem – mondta el
lapunknak Miklósi László.

A
Történelemtanárok Egyletének elnöke szerint ezt az eseményt sokszor nem a
súlyának megfelelően kezelik az iskolai történelem­órákon.
Ugyanígy nehézséget okoznak az oktatóknak a XX. század más magyar
vonatkozású eseményei is, hiszen ezek a jelenünk részét is képezik –
például, mert a korok szemtanúi még itt élnek
közöttünk.

– Az egész magyar
társadalomban nincs közmegegyezés egyebek mellett 1956-ról, a
Kádár-korszakról és a rendszerváltásról, nem tudtuk ezeket kibeszélni –
vélekedik Miklósi László.
– Ez már önmagában is jelzi a tanítás
nehézségeit.
Az elnök szerint nem könnyíti meg a tanárok
helyzetét a magyar társadalom jelenlegi súlyos politikai megosztottsága
sem, s az, hogy a legalapvetőbb kérdésekben sincs
közmegegyezés.

Persze arról sem
szabad megfeledkezni, hogy a középkorú és idősebb tanárok a
rendszerváltásról értelemszerűen nem tanulhattak az
egyetemen.

Bár mintegy 15 éve a
rendszerváltás az iskolai tananyag része, a pedagógusok saját
tapasztalataikból, a felkutatott szakirodalomból, illetve a saját maguk
által összegyűjtött forrásokból tudtak tanítani. Sokszor azonban a
pedagógus legföljebb 1956-ig jut el a tananyagban az év
végére.
Azontúl, hogy a diákok többségét érdekli is ez a téma,
fontos is lenne számukra ennek a megismerése. Hiszen hogyan várhatnánk
el tőlük, hogy egy-egy választáson vagy szavazásnál tudatosan döntsenek,
ha nem ismerik tényszerűen, hogyan alakult ki és miképp működik a
jelenlegi gazdasági, társadalmi és politikai
rendszer.

Arra ugyanis semmilyen
garancia nincs, hogy a diákok által innen-onnan összegyűjtött adatok,
információk hitelesek. Ha a diák nem találkozik őt megszólítani képes
józan hanggal, az növelheti a leegyszerűsített válaszokra fogékony
fiatalok kiszolgáltatottságát a szélsőséges eszmék iránt. Talán ezt is
érdemes lenne figyelembe venni, amikor a hazai politikai közélet
radikalizálódásának okait keressük.

A Metropol eredeti
cikke »