„Hosszabb gyakorlatnál vagy többszöri helyszíni tanításnál lehet igazán jól látni, hogy milyen sok tananyagrész sajátítható el az adott helyszínen, milyen sok nevelési, közösség- és emberformálási lehetősége van a pedagógusnak. A többnapos tanulmányi kirándulás a tanári munka egyik legkomplexebb feladata.” (Kopcsik István)

Kopcsik István: Felvidéki tanulmányi kirándulások (módszertani ajánlás, óravázlat, tevékenységvázlat) – pdf

Felvidék 1. (Nyugat- és Közép-Szlovákia: 5 napos külhoni tanulmányi kirándulás programterve) – pdf

Felvidék 2. (Közép- és Kelet-Szlovákia: 5 napos külhoni tanulmányi kirándulás programterve) – pdf

Felvidéki tanulmányi kirándulások (minőségbiztosítási minták) – pdf

Részlet a módszertani ajánlásból:

A felvidéki (szlovákiai) tanulmányi kirándulás eredményessége a tanárok szakmai felkészültségétől, elkötelezettségétől, a jó helyszínválasztásoktól, az előkészítő, a helyszíni és a feldolgozó munka alaposságától, a tanulócsoportok összetételétől és a kiránduláshoz rendelt anyagi források mértékétől függ.

Alapvető célok

• a Felvidék, ma döntő részben Szlovákia több száz éve együtt élő népei múltjának és jelenének megismerése,
• a nemzeti identitástudat és az itt élő magyarsággal való kapcsolattartás erősítése,
• a helyszíni, élményszerű szabadtéri (iskolán kívüli) oktatás-nevelés technikájának és a közös tanár-diák felfedezőmunka eredményességének erősítése,
• a problémafeltáró és -megoldó képesség fejlesztése,
• egyéni és közösségi élmények szerzése és rendszerezése.

Módszertani alapvetés

Az iskolán kívüli, adott felvidéki helyszíneken való oktatás az élményszerzés nagyobb esélye mellett az alaposabb megismerésre is módot ad. Megmászni egy földrajzi felszíni formát, odatérdelni, odahasalni virághoz, terméshez, megfigyelni a vadon élő állatokat, felismerni a kis dolgok szépségének változatosságát, fölnézni egy karcsú templomtoronyra vagy fölmászni egy vár tetejére, látni munkálkodni a föld- és kézműves embert, a sok száz éves kulturális örökséget mind-mind arra tanít, hogy hogyan kell valamit megalázkodás nélkül, nemes alázattal becsülni, tisztelni.

Napjainkban számtalan módja van a valóság virtuális megidézésének, utánzásának. Ezek azonban nem „élők”, nincs ízük, szaguk, változó színük, nincs közvetlen interaktív kapcsolat, hiányzik a kölcsönös metakommunikáció, a csoportos és egyéni rádöbbenés, elmélyülés lehetősége. Az élmény példák többnyire csoportosan keletkeznek, ám mindig lehetőséget kell adni arra – mert a szabadban oktatás napi rendszere nem lehet túlzsúfolt –, hogy az egyéni szemlélődésre is legyen idő. Az „idegen” környezetben való tartósabb együttlét a közösségformálódás, -formálás egyik alapvető eleme is, diák-tanár, diák-diák, sőt tanár-tanár vagy a meglátogatott vidékek embereinek viszonylatában egyaránt. A huzamosabb ideig tartó oktatás a szabadban lényeges önmérce-beállító, testileg és lelkileg is. Ki kell bírni a fáradtságot, ki kell bírni egymást, meg kell tanulni saját magunkra, egymásra és a környezetünkre való odafigyelést is.

Egymás kölcsönös megismerése, jó és rossz tulajdonságaink kiderítése, az önelfogadás légkörének kialakulása a lelki egészség és az együttműködési képességek fejlődésében kulcsfontosságú szint. Élményszerű és örömet okozó tanulás kellő motiváció nélkül nem létezik, ezért folyamatosan figyelnünk kell arra, hogy diákjaink külső vagy belső motivációját kell-e erősítenünk, fejlesztenünk. Folyamatosan figyelni kell a siker-, és kudarcélmények arányát és azok hatásait. A sikertelen tanulóknál összeadódik a sok megélt kudarc: sorozatos stresszhelyzetek kialakulásához vezet, ami elkedvetleníti őket, időnként megnövelve az agresszivitási fokot.
Az élménypedagógia lényege, hogy tanítványainkat eljuttassuk motívumaik, érzelmeik megismeréséhez, ellenőrzéséhez, szabályozásához, hogy önmaguk is képesek legyenek – kezdetben tanári segítséggel – sikerélmények szerzésére és ezáltal a tanulás értelmének megtalálására. Ebben a folyamatban fontos a figyelem, érdeklődés, aktivitás és kíváncsiság felkeltése, valamint a korábbi tanulási eredményekre való szerves építkezés. Fontos az elvárások, célok, feltételek személyre szóló pontosítása. Legfontosabb a problémafelvető feladat, mert ez mindig bizonyos élethelyzetet képvisel, ami könnyen felkelti a diák figyelmét, mert érdeklődését és meglevő tapasztalatait is érinti. Különösen fontos a differenciálás a különböző nehézségű feladatok megoldása érdekében; nem mindegy, hogy ki milyen nehézségű feladatot képes megoldani!

Egyedül vagy társaival, illetve a tanáraival közösen is kell tudnia dolgozni a megoldás érdekében! A minél magasabb motivációs szint elérése mellett a felszabadult, derűs, vidám és elfogadó légkör a legfontosabb, melynek kialakítása a tanár/tanárok kötelessége, mint ahogy az érdekes és változatos feladatok összeállítása is. A legfontosabb a tanítási órán vagy a szakmai gyakorlaton, hogy mindig, minden tanulónak legyen dolga, feladata, méghozzá olyan, amely érdekli és amit képes megoldani. Így válik örömforrássá a tanárral közös felfedezés élménye is.

[…]