A Brüsszelben 2017-ben megnyílt Az Európai Történelem Háza elhozta „Valódi hamisítvány” („Fake or Real”) című „utazó kiállítását” Budapestre. 2024 novembere és 2025 februárja között látható és látogatható az OSA Blinken Archívumában, az Arany János utcában.
A nem nagy, mégis alapos és szerteágazó kiállítás igyekszik időben is, tematikusan is minél többet megragadni a címben megjelölt témakörből. Elkezdi az ókorral, sőt a trójai faló történetével, folytatja csalásokkal, hamis műtárgyakkal, szentekhez kapcsolódó ál-relikviákkal, sőt nem létező útleírásokkal és leletekkel. Utóbbi jelzi, hogy csalás és hamisítás a tudomány világában is lehetséges, de még mennyire… Valójában a téma két vonatkozását lehet viszonylag jól elkülöníteni: vannak (különféle indokból elkövetett) közönséges csalások, hamisítások és megtévesztések, valamint vannak ezeknél komplexebb összeesküvés-elméletek, illetve propaganda-gépezetekkel összehozott ál-valóságok. Az előbbi kategóriában nagyon érdekes a híres holland képhamisító, Hans van Meegeren története; ő az 1930-as években etette meg a szakértőket, a gyűjtőket és a közvéleményt már-már tökéletesen sikerült ál-Vermeer festményeivel. Az összeesküvés-elméleteknél természetesen képbe kerülnek a jezsuiták, de náluk is jobban a zsidók: külön rész szól minden idők egyik leghíresebb összeesküvés-vádjáról, a franciaországi Dreyfus-ügyről, amely sok fordulat után happy enddel” végződött. Ugyanide kapcsolódik egy másik, még sikeresebb összeesküvés-teória, a zsidó világuralomról szóló „Cion bölcseinek jegyzőkönyve”, amely a cári titkosszolgálat műve volt.
A hazug propaganda persze leginkább háborúkban működik, nem véletlen, hogy már (állítólag) Bismarck megmondta: sehol sem hazudnak annyit, mint vadászaton, háborúban és választásokon. A kiállítás bemutatja a Katynnál elkövetett mészárlást, amelyet a szovjet propaganda a nácik nyakába akart varrni, a nyugati szövetségeseknek pedig – jobb meggyőződésük ellenére – ezt el kellett hinniük, hogy fennmaradjon a Hitler-ellenes koalíció. (Végül Berija azért elismerte, hogy bizony ott „hiba történt”.) Nyilván az sem véletlen, hogy a kiállítás időben utolsó része a most folyó orosz–ukrán háborúhoz kapcsolódik, látjuk a bucsai mészárlást, és láthatjuk az orosz propaganda mai működését. Persze mióta elterjedt a számítógép és az internet, azóta a hamisítás és a „fake” is egészen új dimenziókat kapott.
A kiállítás szépen, logikusan összerakott, néhol interaktív is, érdeklődő diákokkal (nagyjából 13-14 éves kortól felfelé) látogatható és komoly tanulságokkal szolgál.