A
tanárok kevésbé szerencsés másik része pedig régóta másod- és
harmadállásban egészíti ki csekélyke jövedelmét – írta Zábori László a
Magyar Nemzetben.

Ők alighanem úgy
vannak vele, hogy még többet dolgoznak majd másutt, s még kevesebb
energiát fordítanak a tanításra. Még fáradtabbak lesznek az iskolai
órákon, kevesebb időt (vagy éppen semmit) töltenek el felkészüléssel,
dolgozatjavítással, no meg az egyre duzzadó adminisztrációval. A
tanmenetet kölcsönkérik valakitől, vagy letöltik az internetről. A meg
nem fizetett túlórákat majd csak túlélik valahogy. Netán szabad
foglalkozást adnak a gyerekeknek, ők meg pihennek egy
jót.

Ha az iskolaigazgató megérti a
helyzetüket, akkor megúszhatják, de ha nem, akkor az iskolai munkaügyi
és emberi konfliktusok elszaporodására lehet számítani. No és persze sok
tanár elbocsátására, ami a törvénytervezet legfőbb célja. Ki törődik
majd a munkanélküli pedagógusokkal ebben a tudásalapú társadalomban”,
amelyben az „oktatás stratégiai ágazat”? Senki. Majd boldogulnak, ahogy
tudnak. Bizonyos tehát, hogy a bejelentett óraszámemelés következtében
az oktatás színvonala feltétlenül csökkenni fog, nő majd a feszültség a
tanári szobákban, és több ezer tanár kerül az utcára.

Végezetül tehát még egyszer elmondom, hogy Gyurcsány
Ferenc és Hiller István is értse: a július 24-én a Gyurcsány-csomag
részeként elfogadott két oktatásügyi törvény következtében súlyosan
csorbul az esélyegyenlőség, és tovább hanyatlik az oktatás színvonala. S
akkor most visszatérve az írás elején feltett kérdésre: ezt a helyzetet
akarják előidézni szándékosan, vagy valóban nem tudják, mit
cselekszenek?