Mi lesz, ha az észak-koreai „Kedves Vezető” követi
1994-ben elhunyt apját, a „Nagy Vezért” a halhatatlanságba. Benda László
írása az ÉS-ben.

Zaccjósok kedvelt
foglalatossága, hogy azon spekulálnak, mi történik egyes ré­gen
megdermedt diktatúrák félisteneinek távozása után. Mi lesz, ha az
észak-koreai „Kedves Vezető” követi 1994-ben elhunyt apját, a „Nagy
Vezért” a halhatatlanságba. Mi vagy ki jön Kubában a Castrók utáni
korban? Ra­dikális fordulat következik-e be a mi­anmari
katonai junta (behelyettesít­he­tő: az iráni elnök, a
belarusz bátyuska, megannyi közép-ázsiai kiskirály) bu­kását
követően. Nincs puccs, semmi invázió, csupán csöndes kimúlás,
ame­lyet a szigorúan ellenőrzött köz­pon­ti adók
(jó esetben) másnap reggel bejelentenek. Spekulációknak tehát se szeri,
se száma. Sejthető, hogy a rendszerváltozás után mi lesz. De addig?

Kesztyű nélkül

Kim Dzsong Il február 16-án ünnepelte hatvanhetedik
születésnapját. Nemhogy ő, hanem egész birodalma: huszonnégymillió
észak-koreai érezte kötelességének, hogy felhőtlenül ünnepeljen.
Csakhogy a Kedves Vezető egészségi állapotáról több mint fél esztendeje
rendkívül ellentmondásos híresztelések keringenek. Szigorúan titkos
kórházban kezelik, külföldi agysebész érkezett hozzá, augusztusban
agyvérzést kapott, félig lebénult, tavaly nyár óta emberfia nem látta
élőben stb. És érkezett az ellengőz: a phenjani hírügynökség
futószalagon közölte róla a fényképeket, ám ezek aktualitását külföldön
rendre kétségbe vonták.

Aztán jött
végre egy „kézzelfogható” megjelenés: legfőbb patrónusa, a Kínai
Kommunista Párt külügyi osztályvezetője csakugyan lekezelt a
diktátorral. Mindkét hivatalos hírügynökség fotósorozatokat közöl a
kellemdús koccintgatásról. A helyben-időben konkrét képek tanúsítják:
Kim él. Apró termetét kompenzáló sajátságos tornyos hajviseletén nyoma
sincs az esetleges agyműtétnek. Fél keze mégiscsak bénultan lógna? Ennek
sincs érzékelhető jele. A korábbi pufajkás felvételeken mindig
kabátban-kesztyűben volt látható. Hol is? Mikor is?

Aztán megint a kételyek: amikor nem volt látható. Nem
jelent meg tavaly két nagy nemzeti ünnepen. És ismét csak távollétével
tüntetett most, saját születésnapján. Ugyanakkor aktivitását sejtik
külföldi megfigyelők abban, hogy a közelmúltban nem bánt kesztyűs kézzel
tulajdon kormányával. Lecserélte a fél kabinetet. Sőt, a minap a
hadsereg élén is egy sor személyi változást főparancsolt. Új miniszter
került a fegyveres erők élére, új vezérkari főnököt nevezett ki, és
szintén régi bizalmasa került a Védelmi Bizottság alelnöki székébe. A
rendszer militáns voltára jellemző egyébként, hogy Kim legmagasabb
hivatali posztja mindmáig eme sejtelmes bizottság elnöki tiszte. Apja
ugyanis – halála után – örökös elnökké lényegült át, az államfő és
pártfőtitkár posztján azóta is pótolhatatlan.

A hadvezetés élén bekövetkezett székforgatás a
leglogikusabban azzal magyarázható, hogy Kim már az esetleges
hatalomváltás után, tulajdon örökösét-örököseit szeretné nagyobb
biztonságban tudni. Az örökös(ök) természetesen a családi körből
kerülnek ki. Nevezzük bár konfuciánus (netán feudális) hagyománynak, a
találgatások „természetesen” a Vezér három – ismert – fiúgyermekére
összpontosítanak.

Határozott kisugárzás

Az öröklés vezérvonalának megfelelően elsőszülött
fiúként Kim Dzsong Namot (1971) kell említeni. Sokáig ő látszott
esélyesnek. Csakhogy kétszer is rút szeplő éktelenítette el makulátlan
karrierjét. Először 2001-ben a tokiói repülőtéren fülön csípték, amikor
kínai névre kiállított, hamisított dominikai útlevéllel szeretett volna
eljutni – állítása szerint – a helyi Disneylandbe. Később sokáig Makaón
élt, ahol az amerikai kérésre befagyasztott zűrös phenjani devizaszámlák
ügyében sertepertélt. Nagyobbik féltestvére, Kim Dzsong Csol (1981)
hatalmas zenebarát, Eric Clapton-rajongó, ám a túlságosan nőies fiúnak
kevesebb esélyt adnak a megfigyelők. Szintén svájci magániskolákban
vérteződött öccse, Kim Dzsong Un (1983) a legutóbbi időkben került
reflektorfénybe. Persze csak képletesen szólva, hiszen a napokban tették
róla közzé (külföldön) az eddigi egyetlen gyermekkori felvételt. A kép
birtokosa, a phenjani „udvar” egykori japán szusiszakácsa úgy
nyilatkozott: a kis hercegnek határozott kisugárzása van. De hogy a
„nukleáris kisugárzás” folyamatos eredendő bűnében szenvedő
Észak-Koreának ilyen fiatalon élére lehetne állni, afelől a jósoknak is
akadnak kételyeik.

Minthogy a
fiatalok még nem rendelkeznek kellő élet- és pártirányítási
tapasztalattal, a legtöbb elemző arra a következtetésre jut, hogy
kezdetben – akár egy kollektív vezetés formájában – némi gyámkodásra
szorulnak. Ki lehetne erre a posztra méltóbb, mint Kim általa nagyra
becsült húgának férje, Csang Szong Tek. A jó házból származó hatvanhárom
esztendős elvtárs a pártapparátus szervezési és ideológiai kulcsembere,
két fivére is tábornok. Jómaga a későbbi apósáról elnevezett phenjani
Kim Ir Szen Egyetemen, majd Moszkvában tanult, és hazatérte után vette
el a Nagy Vezér leányát. Túlságosan erőteljes hatalmi ambíciói miatt
sógora átmenetileg ejtette kegyeiből, de visszatérése után ismét
csúcsközelbe emelkedett. Még szenvedélyesebben vetette bele magát a
pártmunkába, ahol az igazságszolgáltatás, a rendvédelem és a
közbiztonság is hozzá tartozik. Adminisztratív igazgatóként a
személyi-szervezési ügyek befolyásos manipulátorának sejtik. Kevesen
képzelnek el nélküle leendő kollektív vezetést. Marad a talányos kérdés:
mekkora a Kedves Vezető képzelőereje?

A dinasztia harmadik nemzedékének oroszlánjai ugrani
készülnek. Az örökösödési háború végkimenetele beláthatatlan. A döntés
„mechanizmusa” felől nem lehet kétségünk. A külvilág előtt nagyritkán
fölbukkanó rangidős fiú, Kim Dzsong Nam legutóbb Pekingben jelentette
ki: „kizárólag apja dönthet arról, ki lépjen az örökébe”.

A világon legelső kommunista
dinasztiában másodszor igazo­lód­hat(na) be az a
nagybetűs igazság, amelyet az előző hatalomváltást megelőzendőn
terjesztett széltében-hosszában a hivatalos propaganda: a forradalom
ügye apáról fiúra száll.

Megjegyzendő, hogy az effajta hétköznapi
forradalmisághoz kellhet a katonás fegyelem, még pontosabban a
tábornokok-almarsallok tisztelgő statisztálása. Ezért került sor a
váratlan kinevezés-sorozatra, mely híven tükrözi a phenjani vezérelvet:
első a katonaság. Márpedig az észak-koreai „hagyomány” szerint a
hadsereg élén áprilisban szoktak őrségváltást tartani: Kim Ir Szen elnök
születésnapján vagy a fegyveres erők napján. Ráadásul a mostani
váratlan kinevezésekkel az ifjabb Kim megelőzte a nemsokára összeülő új
törvényhozást.

Március 8-án ugyanis
parlamenti választásokat tartottak. Kicsit halasztottak rajta, de csak
„megrendezték”. Ahhoz képest, hogy az országló Koreai Munkapárt
kongresszusát harminc éve nem tartják szükségesnek összehívni, már ez is
fontos látszatesemény. A hivatalos hírügynökségi közlés szerint a
„Kedves Vezetőt” valamennyi választókörzet első helyen jelölte a 12.
Legfelsőbb Népi Gyűlésbe. Viharos választási kampányra senki se
számított. Miként az is „kiszámítható” volt – akárcsak legutóbb,
2003-ban -, hogy 99,98 százalékos részvétel mellett a párt száz
százalékos diadalt arat. A legkisebb Kimet nem találni az új
törvényhozók listáján, így az örökösödési háború folytatódik.

Meglepetésre a legfeszítőbb
frontszakaszon, a nukleáris fegyverkezés terén sem igen számíthatunk. A
phenjani rezsim folytatja húzd meg-ereszd meg taktikázását. Amióta
tavaly hivatalba lépett az új dél-koreai elnök, és határozottan
ellenőrizhető leszerelési lépésekhez kötötte újabb gazdasági
segélycsomagok eljuttatását, az északi testvérek rendszeresen leleplezik
a „szöuli áruló klikket”. Jöttek a menetrendszerű fenyegetőzések és a
spekulatív sejtések: Észak-Korea megint nagy hatótávolságú ballisztikus
rakétakísérletre készül. Szakértők olyan Tepo­dong-2 típusú
rakéta föltehető kilövéséről cikkeznek, amely akár Amerika (Alaszka)
területét is elérheti. Phenjan cáfol: ők csak senki által meg nem
kér­dő­je­lez­he­tő űrkutatási
kísérletterveket emlegetnek.

Későbbi titokzatos szöuli jelentésekben közepes
hatótávolságú rakéták telepítéséről szólnak. Kifejlesztésükhöz még
1990-ben kezdtek hozzá, és töltetüket háromezer kilométerre képesek
eljuttatni. Minthogy állítólag a „néphadsereg” létszáma is gyarapodott
(2006 óta húszezerrel, 1,19 millióra!), a folyamatos fenyegetéseket
igencsak komolyan veszik Délen. Észak-Korea állítólag április elejére
tervezi kísérletét, Japán már jó előre protestált. Dél-Korea és az
Egyesült Államok márciusban megtartotta „szokásos évi” monstre
hadgyakorlatát. Phenjan persze tiltakozott, és még a két hadsereg közti
forródrót működését is megszakította.

[…]