Átalakult
a tanárképzés rendszere az ELTE-n
(Forrás: Népszabadság)

A tanári képzés jelenlegi tartalmát egy 1997-es
kormányrendelet határozza meg. A szakos tanároknak azon kívül, hogy
értenek az adott szakterülethez, elméleti és gyakorlati tanári
ismereteket is kell szerezniük. A bölcsészeknél összesen 630 órás képzés
egyharmadát a pedagógiai és pszichológiai elméleti ismeretek
megszerzése teszi ki, vagyis a gyakorlati, szakmódszertani ismeretek (az
adott tantárgy tanítási metodikája) és az iskolai tanítási gyakorlat a
képzés alig kétharmadán osztozik.

(…)– Eddig a szakmódszertanok és a
pedagógiai-pszichológiai képzés szervezetileg eléggé távol voltak
egymástól. Annak az átalakulásnak, ami most az ELTE-n zajlik, az egyik
célja éppen az, hogy organikusan jöjjön létre az említett területek
közti szakmai-tartalmi egyeztetés. Sok olyan tartalmú képzést kínál a
Pedagógiai és Pszichológiai Kar (PPK), amelyen konkrét iskolai
tapasztalatokhoz kapcsolódnak a megtárgyalt ügyek – mondja Papp Lajos,
az új kar tanárképzési ügyekben felelős munkatársa, bár hozzáteszi:
ezeknek az ismereteknek a jelentős része a hagyományos előadásoknál
jóval költségesebb, gyakorlati jellegű foglalkozásokon adható át, vagyis
a hatékony tanárképzés ügye finanszírozási kérdés is.

Szeptember 1-jétől működik az ELTE
új kari struktúrája, többek között ekkor jött létre a PPK is, amely az
egyetem öt karán folyó tanárképzés ügyeit hivatott összefogni. A tanári
képzés ma az ELTE-n folyó minden típusú tanári felkészítésnek azt az
egységes részét jelenti, amely azonos a főiskolai és az egyetemi
oktatásban. Az átalakulások a rendszer egyszerűsödését, hatékonyabb
működését hivatottak biztosítani, de a gyakorlati megvalósulás átmeneti
idejének vannak vesztesei is. A szeptembertől megszűnt Tanárképző
Főiskolai Kar végzős növendékeinek például nem csak az új képzési
rendszerben, de a Bölcsészkar szakstruktúrájában is meg kell találniuk a
helyüket, ami egyelőre nem egyszerű.

Az átalakulások azonban a gyakorlati képzés súlyának
növekedését is jelzik. A hetvenes évek eleje óta létezik a mikrotanítás
gyakorlata, amely a valóságos tanítási szituációt modellezve egy kisebb
csoport szűkebb tematikájú tanítását jelenti. Emellett az idén megjelent
egy új, úgynevezett külső iskolai gyakorlat is, ami eltérően a tanítási
gyakorlattól, arra készíti fel a hallgatókat, hogy milyen más, egyéb
tennivalóik akadhatnak az iskolában, mint például az osztályfőnökséggel
járó feladatok, szakköri foglalkozások, iskolai rendezvények szervezése.
Igazi újdonságuk, hogy gyakorlati és elméleti kurzusokhoz egyaránt
kapcsolódhatnak, vagyis segítségükkel a tanárjelöltek már a tanítási
gyakorlat előtt kapcsolatba kerülhetnek a diákokkal. A külső iskolai
gyakorlatok formáinak kialakítása még folyamatban van (kísérleti
stádiumában a hallgatók keresték maguknak a befogadó iskolákat),
valószínűleg a gyakorlóiskolák körül kialakuló iskolabokrok lesznek
helyszíneik a jövőben.